A Szász–Coburg–Gothai Hercegség () német államalakulat volt a mai Bajorország és Türingia területén. Az állam két szász hercegség perszonálunióban történő egyesüléseként jött létre 1826-ban, majd a német egység megvalósulása után a Német Birodalom tagállama lett. Az államalkotó hercegségek megőrizték önállóságukat és függetlenségüket, olyannyira, hogy az 1918-as forradalmat követően ismét elkülönültek, később beolvadtak a bajor, illetve a türingiai tartományokba.
Fekvése, határai Szász–Coburg–Gotha a mai Németország középső részén, Türingia és Bajorország területén helyezkedett el. Coburg hercegsége a Szász–Meiningeni Hercegség és a bajor Obermainkreis járás között feküdt. Gotha hercegségét északról a porosz Erfurt kormányzati kerület, keletről a Schwarzburg–Sondershauseni Fejedelemség és a szász–weimar–eisenachi Ilmenau exklávé, délről a porosz Suhl kerület, nyugatról pedig a hessen–kasseli Schmalkalden exklávé, Szász–Meiningen és a Szász–Weimar–Eisenachi Nagyhercegség határolta. Gotha több enklávét is magába foglalt: a porosz Wanderslebent, a schwarzburg–sondershauseni Geschwendát és Dörrberget, továbbá a szász–weimar–eisenachi Seebachot.
A hercegséghez 1826–1834 között tartozó Lichtenbergi Fejedelemség a mai Németország délnyugati részén feküdt. A fejedelemséget a Birkenfeldi Fejedelemség, a hessen–homburgi Meisenheim uradalom, a bajor Rheinkreis (Pfalz) és a porosz Trier kormányzati kerület ölelte körbe.
bélyegkép|középre|400px|A Szász–Coburg–Gothai Hercegség (zöld) és a szász államok (szürke)
Természetföldrajz Szász–Coburg terült el délebbre, a türingiai erdő lábánál, s ebből kifolyólag az ország közel negyedét erdő borította. Domborzati térképét jórészt hullámzó dombok és völgyek rajzolták meg. Legmagasabb pontja az 523 méter magas Senichshöhe bei Mirsdorf volt. Az Itz, Biberbach, Steinach, Baunach és Nassach folyók szelték át az országot, ezek a Majnába torkollottak. Fechheimben és Grub am Forstban gyógyforrások fakadtak.
Szász–Gotha, az északi államrész nagy részét a türingiai erdő tette ki – az ország körülbelül 30%-a volt erdőség. Legmagasabb pontjai a Beerberg (983m), a Schneekopf (978m) és az Inselsberg (915m); a hercegség északi felén termékeny termőtalaj volt található. Az Ilm, Unstrut, Gera és Ohra folyókat a Saale gyűjtötte magába; a Werra vízgyűjtő területéhez tartozott a Hasel és a Schwarza, a Schmalkalde és a Hörsel.
Az ország a mérsékelt övben helyezkedett el, éghajlata kontinentális. A hegyesebb vidéken fekvő Gotha évi középhősmérséklete + °C, a hegyek déli lejtőin elterülő Coburgé valamivel magasabb, + °C volt.
Történelem Szász–Coburg–Gotha két elődállama, Szász–Coburg–Saalfeld és Szász–Gotha–Altenburg eredetileg önálló szász hercegségek voltak, melyeket a Wettin-ház Ernő-ága (Ernestiner) uralt. Mikor a szász–gotha–altenburgi uralkodócsalád férfiágon kihalt, II. Frigyes Ágost szász király 1826. november 12-én felosztotta a birtokokat a család többi ága – a meiningeni, a saalfeldi és a hildburghauseni – között. III. Ernő szász–coburg–saalfeldi herceg szász–altenburgi családból származó felesége révén joggal követelte magának a gotha–altenburgi területeket, s a herceg pozícióját erősítette az a tény is, hogy a bécsi kongresszuson a napóleoni háborúkban való részvételéért jelentős területeket kapott. A családon belüli egyezkedés eredményeként a herceg végül azért cserébe kaphatta meg a gothai örökséget, hogy lemondott a saalfeldi részről a meiningeni ág javára. Az így kialakult két hercegség – Szász–Coburg és Szász–Gotha – rövid ideig kiegészült még a Lichtenbergi Fejedelemséggel is, amelyet az uralkodó a bécsi kongresszuson szerzett meg, ám 1834-ben eladta a terjeszkedni vágyó poroszoknak. bélyegkép|jobbra|230px|I. Ernő, az első uralkodó 1828-ban közigazgatási reformokra került sor, a hercegség felosztását teljesen újjászervezték. 1834-ben az állam csatlakozott az akkor megalakuló német Német Vámunióhoz (Zollverein). A hercegi koronauradalmakkal kapcsolatos vitákat lecsendesítő rendeletek, az új választási törvény és egyéb reformok a liberális politika és szemléletmód irányába terelgették az országot, ezért az 1848-as forradalmi hullám elkerülte a hercegséget, különösen miután az uralkodó önként engedett teret a liberális változásoknak. A későbbi kormányzatok is ezt a politikai irányvonalat követték; ez többek között az 1852. május 3-án életbe lépő alkotmány kapcsán nyilvánult meg. A gothai és a coburgi hercegséget szervesen összekapcsoló, reálunióra léptető alaptörvény jelentős részét a frankfurti parlamenttől kölcsönözte az alapvető jogok tekintetében. Az 1862-ben a poroszokkal kötött katonai egyezmény értelmében a hercegség csapatokat bocsátott a poroszok rendelkezésére az osztrákok elleni háborúban. A hercegség a továbbiakban 1867-től tagja volt az Északnémet Szövetségnek, mely az egységes német állam létrehozásában játszott fontos szerepet.
Az első világháborút követő forradalmak során a gothai munkástanács 1918. november 13-án megfosztotta hatalmától az uralkodó herceget, s ezzel együtt lemondatták trónjáról. A két hercegség, melyeket lényegében a közös uralkodó herceg személye kötött össze, rövid időre két önálló állammá vált: a szász–coburgi, illetve a szász–gothai szabadállammá. Az 1919. november 30-án megtartott népszavazás után a coburgi rész 1920. július 1-jén egybeolvadt Bajorországgal, a gothai rész pedig ugyanezen év május 1-jén a környező kisebb államokkal együtt alakított Türingiához kapcsoltatott.
Uralkodók I. Ernő (1826–1844) II. Ernő (1844–1893) Alfréd (1893–1900) Ernő hohenlohe–langenburgi herceg (1900–1905), régens Károly Eduárd (1900–1918)
Államszervezet és közigazgatás Szász–Gotha és Szász–Coburg hercegségeit kizárólag a közös uralkodó személye kötötte össze, jogilag és közigazgatásilag önállóak maradtak, ennek ellenére az egyesült Németország szövetségi tanácsában egyetlen közös szavazattal rendelkeztek. Az 1852-es alkotmány alapján, melyet az államalakulat második uralkodója adott ki, a hercegségek reálunióban egyesültek, szemben a korábbi perszonálunióval. A teljes egybeolvasztásra ellenben még ekkor sem került sor, s később sem sikerült: 1867-ben a gothai országgyűlés elutasította azt, mivel nem akarta átvállalni a coburgi rész magas államadósságát. 1872-ben az egyesülés kérdését összekapcsolták a birodalomhoz való csatlakozással.
Államforma és utódlás Az 1852. május 3-án kiadott alkotmány értelmében Szász–Coburg–Gotha államformája alkotmányos monarchia lett, melynek élén az uralkodó herceg áll. Az alkotmány a Német Vámunió, az Északnémet Szövetség és a Német Császárság alapokirataival kiegészülve határozta meg az állam felépítését és életét. A mindenkori herceg államfőként gyakorolta a hatalmat.
Az utódlás rendjét az uralkodócsalád házi törvénye szabta meg, melyet 1855. március 1-jére datáltak. A korona a hercegi család fiágán belül öröklődött a primogenitúra elve alapján, a trónöröklési sorrendnek megfelelően – fontos kitétel volt ugyanekkor, hogy az uralkodónak evangélikusnak kellett lennie. Az uralkodó nagykorúságától, azaz huszonegy éves korától kezdve gyakorolhatta uralkodói jogkörét.
II. Ernő szász–coburg–gothai herceg 1893-ban fiúutód nélkül halt meg, így a koronának az öröklési rend szerint édesapja legidősebb öccsének leszármazottjaira kellett volna szállnia. A nagybácsi, Albert szász–coburg–gothai herceg azonban Viktória brit királynő férje volt, elsőszülött fia pedig értelemszerűen az Egyesült Királyság trónörököse – a hercegségek alkotmánya viszont kifejezetten tiltotta, hogy a brit trón várományosai örököljék a trónt, amíg megfelelő férfiörököst sikerül felkutatni. Ezért Eduárd walesi herceg és brit trónörökös lemondott a hercegi címről öccse, Alfréd edinburgh-i herceg javára. I. Alfréd egyetlen fia öngyilkosságot követett el 1899-ben, így egy évvel később a szász–coburg–gothai herceg fiúörökös híján hunyt el. A trónöröklési sorrend szerint a korona a néhai herceg unokaöccsére, Albany hercegére szállt, miután I. Alfréd még élő fivérei lemondtak trónigényükről. A kiskorú Károly Eduárd herceg helyett a hohenlohe–langenburgi trónörökös herceg kormányozta az országot régensként, míg az uralkodó nagykorúvá nem vált. Károly Eduárd a brit királyi családhoz kötődő címeit továbbra is megtartotta, mivel azonban az első világháborúban a brit rokonsággal ellentétes oldalon harcolt, megfosztották brit címeitől.
Törvényhozás és végrehajtás Az 1826-os alaptörvények szerint Szász–Coburg–Gotha minden polgára egyenlő a törvény előtt, személyében szabad. A három rendet ekkor a nemesség, a városlakó polgárok és az egyszerű falusiak alkották. A rendi gyűlést az egyes rendek küldöttei képezték, s hatévenként hívták össze. A rendi gyűlést az 1852-es alkotmány szüntette meg. Ekkortól a Szász–Coburg–Gothát alkotó két államnak saját parlamentje volt – a coburgi 11, a gothai 17 fős; ezek alkották a közös államügyek megvitatásakor összehívott közös parlamentet is. A közös országgyűlést, mely felváltva ülésezett a két fővárosban, 1874-ben vezették be az adminisztrációs kiadások csökkentése céljából, melynek keretében igyekeztek összevonni a két hercegség kormányzatát. Teljes egyesülésre azonban sosem került sor. Választásokat négyévente tartottak, közvetett módon. Választópolgár és elektor lehetett minden büntetlen előéletű, 24 életévét betöltött, adófizető férfi állampolgár. Képviselői mandátumért a harmincadik életévüket betöltöttek indulhattak. A parlamentek elnökét mindkét hercegségben a képviselők választották maguk közül. A Német Birodalom törvénykezésébe az ország képviselők révén kapcsolódhatott be: a Bundesratban egy szavazattal rendelkezett, míg a Reichstagba két képviselőt delegált. A berlini Bundesratba csak 1913-tól kezdve küldött saját képviselőket – akárcsak a legtöbb türingiai állam, melyek korábban a Szász–Weimar–Eisenachi Nagyhercegségen keresztül képviseltették magukat.
A hercegségnek nem voltak nagykövetei, azonban kereskedelmi konzulokat delegált Belgiumba, Brazíliába, Chilébe, Ecuadorba, az Egyesült Királyságba, Franciaországba, Kubába, Mexikóba, Olaszországba, Oroszországba, az Oszmán Birodalomba, az Osztrák–Magyar Monarchiába, Peruba, Portugáliába, Poroszországba, Spanyolországba és Svájcba.
A legfőbb kormányszervnek elméletileg a Gotha székhelyű államminisztérium minősült, azonban a valóságban ehelyett a tényleges hatalmat két, jóformán független alrészlege gyakorolta Gothában, illetve Coburgban. Az államminiszter a gothai részlegnek adott utasításokat, ide tartozott a gazdasági és kereskedelmi politika, továbbá az igazságszolgáltatás; és szintén a gothai részleg felügyelte a birodalmi rendeletek végrehajtását. Az államminiszternek nem volt beleszólása a coburgi belügyekbe, úgymint az önkormányzatok és a rendőrség irányításába, az oktatásba és a valláspolitikába, a pénzügyekbe és a vagyonkezelésbe.
Államminiszterek
Név Hivatali idő kezdete Hivatali idő vége Christoph Anton Ferdinand Freiherr von Carlowitz 1826 1840. január 21. Dietrich Carl August Freiherr von Stein 1840. január 21. 1840. október 15. Georg Ferdinand Freiherr von Lepel 1840. október 15. 1846. február 28. Dietrich Carl August Freiherr von Stein 1846. február 28. 1849. december 1. Camillo Richard von Seebach 1849. december 1. 1888. március 27. Gisbert Gustav Bogislaw Karl von Bonin-Brettin 1888. március 27. 1891. november 14. Carl Friedrich von Strenge 1891. november 14. 1900. november 1. Otto Philipp Hentig 1900. november 1. 1905. május 19. Ernst Friedrich Hermann von Richter 1905. május 19. 1914. május 5. Hans Barthold von Bassewitz 1914. május 5. 1919. május 1.
Igazságszolgáltatás