Greensboro (korábban Greensborough) város az Egyesült Államok Észak-Karolina tagállamában. Lakosságszáma alapján a harmadik legnagyobb város Észak-Karolinában, megyeszékhely és a legnagyobb város Guilford megyében valamint a környező Piedmont Triád nagyvárosi régióban. A 2010-es népszámlálási adatok alapján Greensboro lakossága 269 666 volt, és 2015-ben a becsült lakosság száma 285 342. Észak-Karolina közepén, a piedmonti régióban három fő államközi autóút (Interstate 85, Interstate 40 és Interstate 73) épült a várost átszelve.
1808-ban Greensborough-t (1895 előtti írásmóddal) egy központi bírósági épület tere köré tervezték, hogy átvegye Guilford Court House-tól a megyeszékhely szerepét. A megyei bíróság így közelebb került a megye földrajzi középpontjához, ezt a helyet akkoriban a megye lovas vagy gyalogos közlekedésétől függő polgárai könnyebben elérhették.
2003-ban a korábbi Greensboro – Winston-Salem – High Point nagyvárosi statisztikai területet (MSA) újrarajzolta az Egyesült Államok Vezetési és Költségvetési Irodája. Ezt a régiót a Greensboro–High Point MSA-ra és a Winston-Salem MSA-ra választották szét. A Greensboro–High Point MSA 2010-es lakossága 723 801 fő volt. A népszerű nevén Piedmont Triádként jelölt Greensboro–Winston-Salem–High Point kombinált statisztikai terület (CSA) lakossága 1 599 477 fő volt.
Greensboro számos jelentős látnivalója közül a legnépszerűbbek a Wet ’n Wild Emerald Pointe vízipark, a Greensboro Tudományos Központ, a Nemzetközi Polgárjogi Múzeum, a Weatherspoon Művészeti Múzeum, a Greensboro-i Szimfonikusok, a Greensboro-i Balett, a Triad Színpad, a Wyndham Golfbajnokság, az Atlanti-parti Konferencia székhelye, a Greensboro-i Coliseum Komplexum, mely különböző sporteseményeknek, koncerteknek és más eseményeknek ad otthont, a Dél-Atlanti Baseball Ligában szereplő Greensboro Grasshoppers, a Premier Development Labdarúgóligában szereplő Carolina Dynamo, az NBA G Ligában szereplő Greensboro Swarm, a Greensboro Görkorcsolya Derby és a Nemzeti Folkfesztivál.
Története
Korai története Az európaiakkal való találkozás idején a területen, amin később Greensboro kinőtt, a szauráknak nevezett, sziú nyelvet beszélő emberek éltek. Más bennszülött kultúrák évezredek óta birtokolták ezt a területet, jellemzően a víziutak mellett megtelepedve, mint ahogy a korai telepesek is tették.
Maryland-en keresztül pennsylvaniai kvéker bevándorlók érkeztek Capefair-be (a mai Greensboro) 1750 körül. Az új telepesek 1751-ben a Snow Camp-béli Cane Creek Friends Meeting-el kapcsolatba hozható vallási szolgálatokat kezdtek szervezni. Három évvel később negyven kvéker család engedélyt kapott a New Garden Monthly Meeting megalapítására. (Az aktus rögzítve van Perquimans és Little Rock negyedéves meetingjének 1754. május 25-i jegyzőkönyvében: "A Capefair-beli New Garden-i barátoknak", Joseph Ratliff aláírásával.) A település gyorsan nőtt az elkövetkező három évben, még a massachusetts-i Nantucket-ből is érkeztek betelepülők. Hamarosan a legfontosabb észak-karolinai kvéker közösséggé vált, valamint az államban és az Appalache-hegységtől nyugatra megalapított kvéker meetingek anyaszervezetévé.
A függetlenségi háború után Greensboro városát Nathanael Greene dandártábornok, az 1781. március 15-i Guilford Court House-i csatában részt vevő lázadó amerikai seregek parancsnoka után nevezték el. Bár az amerikaiak elvesztették a csatát, Greene csapatai súlyos veszteségeket okoztak a Cornwallis tábornok vezette brit hadseregnek. A csata után Cornwallis visszavonta csapatait az észak-karolinai Wilmington tengerparti brit támaszpontjára. thumb|A Guilford Courthouse-i csata
Greensboro-t Guilford megye földrajzi középpontjának közelében alapították, maga a terület "egy áfonyabokrokkal sűrűn benőtt érintetlen erdő volt, mely finom ízű gyümölcsöt termett."Stockard, Sallie W. The History of Guilford County, North Carolina. Knoxville, Tennessee, 1902. p. 37 A területet a szauráktól vették meg 98 dollárért. Három észak-déli utca (Greene, Elm, Davie) került kijelölésre, keresztezve a három kelet-nyugati utcát (Gaston, Market, Sycamore). A bíróság épülete az Elm és Market utca kereszteződésének közepén épült fel. 1821-re a város 369 ittlakónak adott otthont.
thumb|Blandwood kastély, Alexander Jackson Davis terve alapján Az 1840-es évek elején John Motley Morehead kormányzó kérésére, akinek Blandwood ültetvénye Greensboro-ban volt, az állam kormánya Greensboro-t jelölte ki az új vasútvonal egyik megállójának. A vasúti forgalomtól és a piacokhoz való fejlettebb hozzáféréstől ösztönözve a város jelentős növekedésnek indult, hamarosan "Gate City"-ként vált ismertté a piedmonti szállítási csomópontként betöltött szerepe miatt. A vasút szállította a gyapotfeldolgozó textilmalmok nyersanyagait és áruit. Sok gyáros üzemeihez közel, a malomfalvakban alakította ki a munkások lakásait.
A textil- és hozzá kapcsolódó vállalkozások egészen a 21. századig működtek, amikor legtöbbjük csődbe ment, átszervezték őket, és/vagy egyesült más vállalatokkal, miután a textilgyártásban a munkahelyek a tengerentúlra helyeződtek át. Greensboro azonban még mindig a textilipar egyik fő központja, itt találhatók az International Textile Group (Cone, Burlington Industries), Galey & Lord, Unifi, és VF Corporation (Wrangler, Lee, The North Face, és Nautica) központi irodái. Az ITG Brands, a Kool, Winston és Salem cigarettamárkák gyártója, az Egyesült Államok harmadik legnagyobb dohányvállalata, székhelye Greensboro-ban található. A vasúti forgalom továbbra is fontos marad a város gazdaságának, mivel Greensboro a fő regionális teherforgalmi központ. Emellett a Washington és New Orleans közötti, Atlantán keresztülhaladó Norfolk Southern fővonalon napi négy Amtrak személyvonat áll meg Greensboro-ban.
Bár a város lassan fejlődött, a 18. és 19. században a gyapotkereskedelemből és értékesítésből keletkezett korai gazdagság néhány figyelemre méltó épület építését eredményezte. A legkorábbit, a később Blandwood kastély és kertek néven ismertet egy ültetvényes építette 1795-ben. A lakóépület 1846-os kibővítése a New York-i Alexander Jackson Davis tervei alapján a házat Amerika legkorábbi toszkán stílusú villájává tette. Jelenleg nemzeti történelmi emlékhely. További jelentős ültetvényes házak és birtokok épültek, köztük a Samuel Sloan tervezte "Dunleith", a Bellemeade és a Bumpass-Troy ház. Ez utóbbit a 20. század végétől átalakították és magánfogadóként üzemel.
A polgárháború és a Konföderáció utolsó napjai A 19. század közepe táján sok piedmonti lakos, valamint az állam nyugati része unionista volt, és Guilford megye nem szavazta meg az elszakadást. De amikor Észak-Karolina csatlakozott a Konföderációhoz, egyes polgárok a Konföderáció ügyéhez csatlakoztak olyan gyalogos egységek kialakításával, mint a Guilfordi Szürkék, hogy harcoljanak a polgárháborúban. 1861-től 1865 májusáig terjedő időszak a város számára a háborútól viszonylag zavartalanul telt, bár a lakosoknak meg kellett küzdeni a ruházat, gyógyszerek és más áruk hiányával, amit a Dél amerikai tengeri blokádja okozott.
A háború utolsó heteiben Greensboro egyedülálló szerepet töltött be a konföderációs kormány utolsó napjaiban. 1865 áprilisában P. G. T. Beauregard tábornokot a Tennessee Hadsereg parancsnoki tisztje, Joseph E. Johnston tábornok arra utasította, hogy készüljön fel a város védelmére. Ezalatt az idő alatt Jefferson Davis konföderációs elnök és a konföderációs kabinet maradék tagjai kiürítették a virginiai Richmond konföderációs fővárost, és délre, a virginiai Danville-be költöztek.
Amikor az uniós lovasság Danville-t fenyegette, Davisnek és kabinetjének sikerült vonattal elszöknie, és 1865. április 11-én Greensboro-ban gyűltek össze. Mialatt a városban voltak, Davis és kabinetje elhatározta, hogy megpróbál a tengerentúlra szökni, nehogy a győztes uniós erők elfogják őket; elhagyták Greensboro-t és különváltak. Greensboro-t jegyzik azon utolsó helyként, ahol a teljes konföderációs kormány, mint csoport találkozott: a Konföderáció "végső" fővárosának tekinthető.
Ezzel majdnem egy időben Zebulon B. Vance kormányzó elmenekült Raleigh-ből, Észak-Karolina fővárosából, mielőtt az Unió tábornokának, William Tecumseh Sherman-nak a csapatai lerohanták volna a várost. 1865. április 16-tól kezdődően egy rövid időszakra ő és más tisztviselők az állam fővárosának Greensboro-t tekintették.Weatherly, A. Earl. The First Hundred Years of Historic Guilford County, 1771–1871. Greensboro: Greensboro Printing Company, 1972 Vance kormányzó az Észak-Karolinai Megadási Nyilatkozatot 1865. április 28-án hirdette ki. Később Vance a Blandwood kastély szalonjában megadta magát az Unió tisztjeinek. A történész, Blackwell Robinson ezt írta, "Greensboro nem csak a Konföderáció bukásának volt a szemtanúja, hanem az állam régi polgári kormányának is."
1865. április 26-án a Johnston tábornok és Sherman tábornok közti Bennett Place-béli (napjainkban Durham (Észak-Karolina)) megadási tárgyalások befejeztével a konföderációs katonák Greensboro-ban letették a fegyvert és kiszabadultak, majd hazaindultak.
Iparosodás és növekedés thumb|White Oak Mill 1909-ben
A háború után a befektetők a textilmalmok és a hozzá kapcsolódó ipar újra felvirágoztatásán dolgoztak. Az 1890-es években a város továbbra is vonzotta az északi iparosokat, köztük a Maryland állambeli Baltimore-ból Moses és Caesar Cone-t. A Cone testvérek hatalmas textilgyárakat alapítottak, Greensboro-t egy évtized alatt faluból egy várossá változtatva. 1900-ra Greensboro-t, farmervásznat, flanelt és szövetet termelő hatalmas gyáraival a déli textilipar központjának tekintették. Az ebből fakadó fellendülés jelentős huszadik századi polgári épületek építésében került kifejezésre, köztük volt a Guilford megyei bíróság épülete, S. W. Faulk tervei alapján a West Market utcai egyesült metodista templom, számos Frank A. Weston tervezte épület, és Greensboro-i Észak-Karolina-i Egyetem Julius I. Foust épülete, melyet Orlo Epps tervezett.
A huszadik század folyamán Greensboro tovább növekedett lakosságában és gazdagságában. Hatalmas kereskedelmi és polgári épületeket terveztek Charles Hartmann és Harry Barton helyi építészek, sok közülük még ma is áll. Más jelentős iparágak is meghonosodtak a városban, köztük a (vény nélkül kapható megfázás elleni készítményeiről, mint a VapoRub és a NyQuil, híres) Vicks Chemical Co., a Carolina Steel Corporation és a Pomona Terra Cotta Works. Az első három évtized alatt Greensboro olyan gyorsan nőtt, hogy állandó hiány volt munkáslakásokból. Az építők célul az évi 80-100 megfizethető lakóegység építését tűzték ki, hogy a munkásoknak otthont biztosítsanak. Az 1920-as évek során Greensboro ingatlanhelyzetét az "állam csodájának" tekintették. A növekedés a nagy gazdasági válság idején is folytatódott, amikor is Greensboro évente közel 200 új családot tudott a lakosságához vonzani. A város egy jól megtervezett közösség hírét keltette, nagy hangsúly helyezve az oktatásra, a parkokra, és a hasznot hozó munkavállalói rétegre.
Két fő kutatóegyeteme van, az Észak-Karolina-i A&T Állami Egyetem, egy, a késő 19. században alapított történelmi fekete főiskola, és a Greensboro-i Észak-Karolina-i Egyetem. Az 1960-as évek elején, a polgárjogi mozgalom csúcsán, az A&T hallgatói voltak a faji igazságosságot, a közintézmények deszegregációját és a fair alkalmazást célul kitűző tüntetések fő ereje, kezdve a Greensboro-i Négyekkel, akik a kiszolgálás érdekében 1960-ban ülősztrájkot kezdtek a Woolworth szegregált büfépultjánál. 1963 májusában és júniusában Greensboro-ban zajlott Észak-Karolina állam történetének legnagyobb polgárjogi tüntetése. A 21. században az egyetemek vezető szerepet töltenek be a high tech és a tudomány új kutatási területein, amire a város egy új gazdaságot reméli építeni.