bélyegkép|jobbra|Csőtalpas tál a lengyeli telepről (Pulszky 1897, 40)
A téma egyik magyar szakértője P. Barna Judit, 2011-ben elfogadott disszertációjában Kalicz Nándorral összhangban, a következőképpen értékeli a lengyeli kultúra jelentőségét: "A késő neolitikus - korai rézkori lengyeli kultúra majdnem az egész i. e. V. évezred folyamán kultúraformáló szerepet vitt Közép-Európa nagy részén, mely az anyagi és szellemi javak Délkelet- és Közép-Európa közti közvetítésében mutatkozott meg. Igazi jelentősége abban rejlik, hogy a primer" [elsődleges] "elterjedési territóriumán kívül a korai szakaszban meginduló, majd a késői fázisban kiterjedő expanziója nyomán tulajdonképpen egész Közép-Európában olyan kultúrák születtek, amelyek kialakításában a lengyeli kultúra (is) közreműködött."P. Barna. 7. o. A kultúra a délkelet-dunántúli Tolna vármegyében lévő Lengyel lelőhelyről kapta a nevét.
Lengyeli kultúra alatt azon anyagi és hitvilágbeli komplexumot értjük, mely a lengyeli telep és temető leletanyagával összeegyeztethető. Az ezeket feltáró Wosinsky Mór három jellemzőt emelt ki: zsugorított helyzetű temetkezés, méhkas alakú, földbe vájt lakások, vörös és sárga festett kerámia. A magyar millenáriumra kiadott Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig című munkájában ezt írja: „Ha azonban a hasonlatosságot a lengyeli neolith-kori culturának összegére akarjuk kiterjeszteni, akkor hiába kutatunk ilyen analógia után. Olyan telepet, hol ugyanezen temetkezési mód mellett, ugyanezen lakás-systemát s ugyanilyen sírmellékleteket constatáltak volna - eddig sehol sem találtunk.”Wosinsky. 152. o.
Kutatástörténet A kultúra értelmezése eltérő volt nem csak az egyes országok kutatásában, de egyes kutatók szerint is. Emiatt több kronológiai és területi felosztása létezik. Ez a terminológia használatában is visszatükröződik, melyet a helyi hagyományos rendszerek megtartásával próbálnak egységesíteni.
Meghatározó tipológiai jegyeit a Lengyelen és más hasonló lelőhelyeken feltárt kerámia tükrözi, melyeken festett és vésett díszítés található, valamint négy kis bütyök a perem ill. a has éle alatt. Díszítésében minden tekintetben eltér a kultúrát megelőző zselízi csoporttól (szk. želiezovská skupina) és az utána következő péceli kultúrától (szk. badenská kultúra). E három kultúra Közép-Európa újkőkorszakának és kalkolitikumának meghatározó elemei.
jobbra|bélyegkép|Morva festett kerámia kultúrájának edénytöredékei Kutatása már több mint száz évre tekint vissza. A névadó lelőhely feltárója Wosinsky Mór mellett, kiemelkedő helyen áll Jaroslav Palliardi morva régész, aki nagy mértékben meghatározta a kultúra tipo-kronológiai paramétereit, amikor bevezette az irodalomba a morva festett kerámia kultúrája (morvaországi) fogalmát (1897; 1914). Az ő eredményeire támaszkodott František Vildomec is a morvaországi kutatásban (1929). Zengővárkonyi feltárásaival nagyban hozzájárult a kultúra megértéséhez Dombay János is (1939; 1960).
A kutatás újabb korszakát a 20. század 60-as éveiben tett nagy kiterjedésű feltárások hozták, melyek a lengyeli kultúra újabb elemeit hozták napvilágra. Ilyenek voltak többek között Magyarországon: Aszód (Kalicz Nándor 1985), Csabdi (Antoni Judit 1982), Mórágy (Zalai-Gaál István 1982), Sé (Károlyi Mária 1984); Szlovákiában: Barsbaracska (szk. Bardoňovo, Juraj Pavúk 1981), Berencs (szk. Branč, Jan Lichardus és Jozef Vladár 1964; 1968), Bucsány (szk. Bučany, Jozef Bujna és Peter Romsauer 1986), Gidrafa (szk. Budmerice, Juraj Pavúk 1981), Kisvárad (szk. Nitrianský Hrádok, Anton Točík 1969), Kóvár (szk. Koláre, Juraj Pavúk 1981), Nyitra (szk. Nitra, Jan Lichardus és Jozef Vladár 1970), Sarlókajsza (szk. Lužianky, Bohuslav Novotný 1962), Szántó (szk. Santovka, Juraj Pavúk 1981), Szőgyén (szk. Svodín, Viera Němejcová-Pavúková 1986), Zsúk (szk. Žlkovce, Juraj Pavúk 1986); Morvaországban: Jezeřany-Maršovice (I. Rakovský 1986), Kramolín (P. Koštuřík 1986), Křepice (R. Tichý 1964), Těšetice (Vladimír Podborský 1976; 1985); Ausztriában: Friebritz, Falkenstein (Johannes-Wolfgang Neugebauer 1984), Langenzensdorf (Herta Ladenbauer-Orel 1959), Wetzleinsdorf (Großrußbach, Otto Helmut Urban 1980; 1984); a Kis-lengyelországi vajdaságban: Modlnica, Pleszów (Anna Kulczycka-Leciejewiczowa 1969; Godlowska 1986), Złotniki-Wyciąże (Dzieduszycka-Machnikowa 1969); Sziléziában: Janówek (Włodzimierz Wojciechowski 1986), Racibórz-Ocice (Kozłowski 1986) és Zarzyca (Prus 1982) határában.
Csehországban csak korábbi leletkomplexumokból és más kultúrák anyagából ismert, míg a németországi kutatást még mindig csak K. Kroitzsch munkája (1973) tükrözi.
Protolengyel és a lengyeli kultúra kialakulása A lengyeli kultúra a Balatontól délre a Sopot-kultúrából, attól északra a Vonaldíszes Kerámia Kultúrájának zselízi csoportjából alakult ki.Pavuk 2007. 11. o.
A lengyeli kultúra eredetének vizsgálatát illetően előrelépésnek számított a zselízi csoport késői szakaszának elkülönítése. Ez csak akkor volt lehetséges, amikor a zselízi és a lengyeli kultúra közti átmenetet kellőképpen lehetett szemléltetni a kerámiaanyagon a proto-lengyel segítségével.
Kiemelkedő értékű a lengyeli kultúra genezisének megvilágításában a Sopot-kultúra definiálása (Stojan Dimitrijević 1968), hogy meghatározható legyen a balkáni elemek aránya. A Sopot IB-II kultúra volt a balkáni impulzusok közvetítője a Kárpát-medencébe. IB fázisának jelenléte a dunántúli Hidason, Izményben és BicskénKalicz–Makkay a proto-lengyel I kezdetét írja le Szlovákián is, ahol hasonlóan mint a Dunántúlon a zselízi csoportot cserélte fel. A proto-lengyel a zselízi csoport és a lengyeli kultúra közti időt foglalja magában.
A proto-lengyel korai szakasza a Bény (Bíňa)-Bicske csoport, mely ezen lelőhelyekről ismeretes és a Sopot-kultúra egyik részének felel meg. Proto-lengyel II-t a Sarlókajszai csoport (skupina Lužianky) teszi ki Szlovákián és a legújabb leletek a nyugat-magyarországi Sé határából. Horvátországból kapcsolódik hozzá a Brezovljani típus (Dimitrijevič 1968; 1979) mint a Sopot-II-kultúra.
Az említett délszláv csoportok a proto-lengyelhez való tartozása attól függ, mi volt a fejlődés meghatározó eleme, mivel a Sopot III nem azonos a mai lengyeli kultúra meghatározásával. Párhuzamosan a proto-lengyel I és II biztonsággal csak a Dunántúlon és Nyugat-Szlovákián állapítható meg, tehát ott ahol előfordult a zselízi csoport III. szakasza és ahol a proto-lengyelt a lengyeli kultúra követte. Ausztriában ehhez csak a kis unterwölblingi kerámia kollekciót rendelhetjük hozzá, annak ellenére hogy Burgenlandban és Alsó-Ausztriában ezidáig a zselízi csoport III nincs jelen, tehát nincs mi alátámassza a proto-lengyel jelenlétét.
Alsó-Ausztria egy részén a zselízi csoport III szakaszának folyamán Šárka típusú megtelepedés a proto-lengyel alatt pedig a tűzdelt szalagos kerámia kultúrája volt jelen. Ugyanez érvényes Dél-Morvaország területére is. A terjeszkedő lengyeli kultúra expanziójára a proto-lengyel II folyamán még nincs meggyőző adatunk, de már annak folyamán elkezdődtek bizonyos helyi fejlődési folyamatok a késői zselízi csoport, a Dél-Dunántúl és a Nyugat-Dunántúl területén a vonaldíszes kerámia kultúrája és a Malo-Korenovo csoport alapjain.
A proto-lengyel meghatározója elsősorban a kerámia. A gazdagon karcolt zselízi kerámiát vékony falú vörösre és sárgára festett agyagedények váltották. A Balkán hatását tükrözi a ritkán feltűnő karcolás és árkolás. Balkáni eredetűek azon kihúzott peremű tálak is melyek éle a felső harmadban található, és a vékony telttalpas tálak is, melyek a proto-lengyelre voltak jellemzőek. Egyelőre nem fordultak elő egyszerre vékony telttalpas és magas cilindrikus csőtalpas edények, ami a lengyeli kultúra későbbi fejlődése folyamán tapasztalható. Új típusok jelennek meg a vastagfalú kerámiánál is. A gömbös edények a zselízi csoport III. szakasza folyamán véget érnek. Új formák a puttonyok 6 csőr alakú füllel, a bikónikus edények csipkézett peremmel és a legelterjedtebb típus a kis ovális (kádas)tál volt. Jellemzőjük a formák és a technológia kifinomultsága.
A lengyeli kultúra felosztása Lengyel I A lengyeli kultúra első szakasza a Lengyel I, mely úgy a kerámia tipológiájában, úgy a megtelepedésben fontos fejlődési fordulatot jelentett. A szakasz természetesen a proto-lengyelben gyökerezik, de az anyagi kultúra oly mértékben változott hogy annak magyarázatához külső délkelet-európai hatásokat kell feltételeznünk. Az eddig használt települések és temetők szintén abbamaradnak, így a proto-lengyel elkülönítésének szükségességét és helyességét hangsúlyozzák.
A lengyeli kultúra akkor kezdődött amikor olyan településeket alapítottak mint Szőgyén (szk. Svodín) vagy Aszód, vagy a Duna-kanyarban Párkányban (szk. Štúrovo) és Vácon, ezekhez számíthatjuk még a Zengővárkonyi telepet és temetőt is. A kerámiaanyagban még élnek proto-lengyeli formák (kivétel a vékony telttalpas tálak): hosszúnyakú palackok, harang alakú vékonyfalú edények, bikónikus poharak tölcséres nyakkal, vastagfalú kis (kádas)tálak és hasonlók. A telttalpas tálak helyébe a csőtalpas tálak lépnek. Szembeszökő formák a gomba alakú edények kiemelt éllel, kis szájjal vagy akár nyakkal is. Végül a bütykök használata az élen ill. a perem alatt széles körben elterjedt. Az edények festése folytatódott a vastagfalúakon is.
A Lengyel I viszonylagosan elég nagy tipológiai és időbeli terjedelmű, azonban több időbeli fázisa és regionális csoportja van. Tőle keletre a tiszai kultúra terült el. Kölcsönös kapcsolatukra a tiszai kerámia megjelenése mutat rá többek között az aszódi telepen, akkor is ha ez nem teljesen egyértelmű. Tőle nyugatra a tűzdelt szalagos kerámia kultúrája (szk. vypichovaná keramika, ném. Stichbandkeramik) népe élt két minőségileg különböző időbeni szakaszban. A korai Lengyel I szakaszban (Szőgyén) még respektálták a tűzdelt szalagos kerámia kiterjedését, de a fiatalabb szakaszában már behatolt a kultúra alsó-ausztriai és morvaországi területének egy részére. A közös együttélés bizonyítékai hiányoznak, úgy tűnik hogy a lengyeli kultúra terjeszkedése felülírta ezen a területen a korábbi fejlődést, bár ezen folyamatok menete még nem tisztázott.
A Lengyel I elérte a Tűzdelt szalagos kerámia délkeleti határát. Valószínűleg a nyugat-dunamentéről hatolt be, ahol a Brezovljani-Becsehely-Sé vonalon már a proto-lengyel is jól ismert műveltség. A Séből származó nagyszámú antropomorf plasztika arra utal, hogy Dél-Morvaországba, ahol szintén hasonló nagyszámú plasztika látott napvilágot, innen terjedhetett el. A Tűzdelt szalagos kerámia volt területein a lengyeli kultúrának eltérő regionális csoportjai alakultak ki. A kerámia tipológiája alapján beszélhetünk az irodalomban morva festett kerámiáról (szk. Moravská malovaná keramika), melyet Ia és Ib fázisra osztanak. Valójában az osztrák oldalon lévő regionális elkülönülést is magába foglalja. Hasonló csoport létezett a Dél-Dunántúlon is, melyet Zengővárkony néven ismer a kutatás. További regionális csoportosulást alkotnak a következő lelőhelyek: Bucsány, Kisvárad, Kóvár, Szőgyén délnyugat Szlovákiában és Aszód, valamint Csabdi Magyarországon. Ezen elkülönülések az egész lengyeli kultúrában nyomon követhetőek.