A Joker (ejtsd: dzsóker, az angol kifejezés sz.sz. viccelőt, értelme szerint tréfamestert jelent, vö. Jolly Joker) kitalált képregény- és rajzfilmes karakter, szuper-bűnöző, Batman főellensége. Bill Finger, Bob Kane és Jerry Robinson alkotása. A karakter először a Batman első számában jelent meg, amit 1940. április 25-én adott ki a DC Comics. Az, hogy ki is találta ki a karaktert, erősen vitatott. Egy biztos, hogy eredetileg szereplését nem tervezték hosszútávra, hiszen már az első képregényének füzetében majdnem meghalt, azonban Whitney Ellsworth szerkesztő berajzoltatott egy utolsó képsort arról, hogy túlélte a balesetét. Ezek után már rendszeresen visszatérő képregényfigura lett.
Joker a kezdeti megjelenéseiben egy igazi bűnözőzseni, nem mellesleg pszichopata, szadista és fekete humorral gyilkol Gotham utcáin. Azért, hogy a képregényeket gyermekbarátabbá tegyék, az 1950-es években Joker karakterét újraértelmezték és egy bolondos, szerencsétlen rablót csináltak belőle. Ez a változata egészen az 1970-es évekig tartott, mikor is komolyabbá akarták tenni a füzeteket, így a karakter is visszatért gyökereihez. Egyetlen nagyobb változtatás a kezdeti képregényekkel szemben azonban az, hogy Jokernek nem voltak racionális céljai, gyakran csak a móka kedvéért ölt embereket. Mint Batman első számú nemezise, sok rémségért felelős annak életéből. Ő is hozzájárult az első dinamikus duó feloszlásához, agyonverte a második Robint és lebénította Barbara Gordont. Rengeteg eredettörténetet kapott az évek folyamán, azonban egyik sem teljesen hiteles. A legismertebb az, hogy beleesik egy tartálynyi vegyi anyagba, ami elfehéríti bőrét, zölddé változtatja haját és pirossá teszi ajkait, amelybe beleőrül. Ez a legtöbb történetben megegyezik, azonban az szinte mindegyiknél más, miképp is került oda. Kiszámíthatatlanságával és groteszk humorával sokan őt tartják Batman legjobb ellenfelének.
Bár Jokernek nincsenek különleges képességei, mégis sok visszatérő fegyvere van. Ilyen például a híres gáza, amelynek belélegzésével az áldozat a nevetésbe hal bele és arcán halála után is ott marad a mosoly. Ezen kívül gyakran használ halálos Joy Buzzert, valamint egy, az öltönyén viselt virágot, amelyből vagy a gáza, vagy sav jön ki. Néha más bűnözőkkel is dolgozik, ilyen például Pingvin vagy Kétarc, azonban nem tud együttműködni másokkal, így általában elárulja szövetségeseit. Az 1990-es években megkapta maga mellé társát, illetve barátnőjét, Harley Quinnt. Bár főellensége Batman, más hősöknek is szeret keresztbe tenni, mint például Supermannek vagy Wonder Womannek.
Joker az egyik legismertebb gonosz a popkultúrában. Joker második az IGN minden idők 100 legnagyobb képregényes ellenfeleit felvonultató listáján, amelyben csak Magneto előzi meg. Nyolcadik az Empire 50 legnagyobb képregényszereplő listáján, illetve harmincadik a Fandomania 100 legnagyobb képzeletbeli karakter listáján, azonban ezekben megelőzi Magnetót. A karakter ismertségét az is mutatja, hogy a képregényeken kívül sok játékban, filmben és sorozatban is feltűnt már. Élőszereplős megformálói Cesar Romero a Batman című sorozatból, Jack Nicholson a Batman című mozifilmből, Heath Ledger A sötét lovagból, Jared Leto aSuicide Squad – Öngyilkos osztag és a Zack Snyder: Az Igazság Ligája című filmekből, Joaquin Phoenix a 2019-ben bemutatott Joker című filmből, illetve Cameron Monaghan a Gotham című sorozatból. Hangját adta már Mark Hamill, Troy Baker és rajtuk kívül még sokan mások.
A szereplő megszületése bélyegkép|Joker kinézetének inspirációjául szolgáló film: A nevető ember (1928) a posztere Bill Fingert, Bob Kane-t és Jerry Robinsont tekintik Joker megalkotójának, azonban a karakter kitalálásának történetét mind máshogy mondták el. Ami megegyezik a történeteikben, hogy Finger mutatott egy képet Conrad Veidt színészről, mint Gwynplaine (egy eltorzított arcú, csak mosolyogni képes ember) az 1928-ban készült A nevető ember című filmből, ami megalapozta a szereplő kinézetét. Ekkor Robinson bemutatott egy vázlatot a karakterről.
Robinson úgy mesélte, hogy az általa bemutatott vázlat, pontosabban egy 1940-ben készített kártyája adta az ötletet, amelyből jött Finger asszociációja A nevető ember (1928) filmből. Robinson 17 éves volt, amikor Kane asszisztensnek fogadta fel és hamar ő lett a Batman képregényeknek a rajzolójává. 1975-ben nyilatkozta azt, hogy létre akart hozni a szuperhősnek egy olyan ellenfelet, aki gyakran visszatér, azonban nem egy gengszter vagy egy maffiózó, hogy könnyen felismerhető és megjegyezhető legyen. Egy olyan szereplőt akart létrehozni, aki bármikor alkalmazható Batman főellenségeként, mint egy gonosz-bohóc. Robinsont nagyon izgatták a gonoszok: az egyetemen azt tanulta, hogy sok negatív szereplőt ellentmondások alkotják, ami szintén hozzájárult a karakter humorának megalkotásában, elvégre Joker bár egy bohóc, mégis, egy bűnöző-pszichopata. Elmondása szerint a név jött először, aztán az illusztráció. „Egy vizuálisan izgalmas karaktert akartam. Aki bizarr és emlékezetes, mint A párizsi Notre-Dame-ban vagy bármilyen más egyedülálló fizikailag izgalmas karakterek.” Ötleteit Fingernek mondta el telefonon, majd bemutatta a vázlatait. Fingernek tetszett az ötlet, azonban a kinézetét komolytalannak tartotta, ezért mutatta meg a Conrad képeket. bélyegkép|Jerry Robinson, a karakter egyik megalkotója|balra|235x235px
Kane azt állította, hogy Robinson csak azután mutatta meg terveit, miután már Finger megmutatta neki a képet. Azt is mondta, hogy Robinson rajzait csak Jokernek a kártyáinak használták az első történetekben. Egy 1994-ben készült interjúban ezt mondta: Robinson később helyesbítette mondandóját, miszerint Kane és Finger Joker megalkotója. Azt mondta, hogy ő csak annak a gonosznak volt a megalkotója, akit csak a Batman #1 miatt hozott létre. A karakter többi részét ők hozták létre. Bár Kane tagadta Robinson állításait, sok képregény-történész Robinsont tartja Joker megalkotójának. 2011-ben Robinson is meghalt, így az igazságot nagy valószínűséggel nem fogjuk megtudni.
Szerepléseinek története Az aranykor Joker 1940-ben debütált a Batman #1-ben, mint a címszereplő első visszatérő ellenfele, nem sokkal a főhősnek első megjelenése után a Detective Commics #27-ben, mely 1939 májusában jelent meg. Joker könyörtelen sorozatgyilkosként tűnt fel, aki előre bejelentett áldozatait Joker méreggel öli meg, mely az arcaikra groteszk mosolyt ragaszt, ami a halál beállta után is ottmarad. A karakter már második megjelenésében meghalt volna (ami ugyan abban a füzetben történt, mint az első), miután véletlenül leszúrta magát. Finger nem akart visszatérő gonoszt a történeteibe, mivel akkor Batmant alkalmatlannak lehetne bélyegezni. Azonban egy szerkesztő, név szerint Whitney Ellsworth utólag rajzolt egy panelt, melyből kiderült, hogy Joker életben maradt. Az első képregényekben sokszor tűnhetett úgy, hogy Joker meghal, hiszen volt, mikor bennmaradt egy égő házban, lezuhant egy világítótoronyból, egy szikláról, egy vonatról, és egy ház vermébe is beleesett. Persze mindig felbukkant a későbbiekben, így szinte már megszokottá vált, hogy Joker inkább meghal látszólagosan, minthogy börtönbe kerüljön. Az első füzetekben, bár még racionális céljai voltak (főleg a lopás), már sok, ma fontos elem felbukkant a karakter személyiségében. A Batman #7-ben például megölhette volna ellenségét, de ehelyett életben hagyta, hogy Batman is hallja, ahogy nevet rajta. A Batman #11-ben szintén megkíméli az életét, mivel szórakoztatónak tartja (nem így vélekedik azonban Robinról, akit majdnem meg is öl). Joker kilenc Batman füzetben tette tiszteletét az első 12-ből.
A képregények hamar definiálták őt Batman és Robin legveszélyesebb ellenségeként, elvégre rengeteg embert megölt és egy vonatot is kisiklatott. A #13 füzettől Kane figyelme inkább az újságokban megjelenő rövidebb Batman történetekre korlátozódott, így Dick Sprang, Jack Schiff és Bill Finger dolgozott a projekten. Ekkor kezdett a DC Comics a gyerekek felé terjeszkedni azzal, hogy a történeteket gyerek-barátabbá tette, mely Joker karakterén is meglátszott. Az eddig sorozatgyilkos pszichopata átalakult egy csíntalan tolvajjá. Mark Waid képregényíró szerint az 1942-ben készült The Joker Walks the Last Mile című képregény volt a kezdete ennek az új, humorosabb változatának a karakternek.
Az 1942-ben készült Detective Comics #69, melyet „Double Guns”-ként ismernek (melynek borítóján Joker egy lámpából jön elő, két fegyvert tartva Batmanre és Robinra) az aranykor egyik legjobb szuperhős borítója és az egyetlen kép az aranykorból, ahol Joker normális pisztolyokat használt, ugyanis a kreatív csapat egy ennél találékonyabb karaktert akart csinálni.
Az ezüstkor Joker egyike volt azoknak a Batman-gonoszoknak, akik átmentek az aranykorból az ezüstkorba. Ez elég szerencsésnek számított, ugyanis abban az időben sok karaktert töröltek. 1951-ben írta meg Finger Joker eredettörténetét a Detective Comics #168-ban, melyből kiderül, hogy Joker volt a híres Vörös Sisak nevezetű bűnöző, aki véletlenül beleesett egy tartálynyi mérgező vegyi anyagba, amely kifehérítette a bőrét és zölddé változtatta a haját.
1954-től a képregények nagyobb ellenőrzésen mentek keresztül, részben a Fredric Wertham pszichológus által keltett növekvő rosszallás miatt, aki kirohanást intézett a műfaj ellen, többek közt a Batmanben szerinte fellelhető homoszexuális felhangokért. Így megszűnt a képregényekben a vér és a szükségtelen erőszak, mely nem csak Batmant, hanem Jokert is megváltoztatta. A már egyébként is humorosabb stílusú karaktert még jobban lebutították, egy szerencsétlen piti-tolvaj lett belőle.
1964-ben Julius Schwartz lett a Batman képregények szerkesztője, aki nem szerette Joker karakterét, ezért egyre ritkábban jelent meg. 1966-ban jelent meg a képernyőkön a Batman televíziós sorozat, melynek egyik visszatérő gonosza volt Joker is. Itt is egy gyerekesebb gonosz volt, azonban a sorozat rendkívül népszerűvé tette a képregényeket, így ugyanazt a tónust folytatták. Mikor 1968-ban véget ért a sorozat a képregények népszerűsége nem szűnt meg és a sorozat hatására Joker is maradt a megszokott változatánál.
A bronzkor 1973-ban, négy év kihagyás után tért vissza Joker a képregények lapjaira, hála Dennis O’Neil írónak és Neal Adams rajzolónak. Visszatérése a Batman #251-ben kezdődött, ismertebb nevén The Joker’s Five-Way Revenge, melyben Joker a régi, sorozatgyilkos pszichopata énében tért vissza. Eme képregény kezdte el a trendet, miszerint Joker egy takarékosabban használt, ámde központi karakter. O’Neil ezt mondta az ötletéről: „Egyszerűen csak vissza akartam vinni, ahonnan elkezdődött. Elolvastam néhány régi történetet, hogy rájöjjek, mit is akart Bob és Finger.” O’Neil azzal az ötlettel állt elő, hogy Joker őrült, ezért nem a börtönbe, hanem az Arkham Elmegyógyintézetbe szállítják minden bűntette után. Adams megváltoztatta a karakter kinézetét is, megnagyobbította az állát, karcsúbbá tette fejét.
Az 1970-es években a kiadó sokat kísérletezett a karaktereivel, így Joker népszerűsége miatt 1975-ben megkapta saját sorozatát, a Jokert. Így ő lett az első gonosz a kiadónál, aki saját sorozatot kapott. A sorozat Joker tevékenységeit követte figyelemmel más bűnözőkkel. Az első füzetet is O’Neil írta. A történetek egy kedvelhető gonosszá tették őt, akit az olvasók támogatni tudtak. Bár Joker sokszor harcolt más gonoszokkal és gyakran ölt meg ártatlanokat, a szériában sosem harcolt Batmannel: Így lett a sorozat célja két rossz közötti harc bemutatása, nem pedig a jó és a rossz közöttinek. Tekintve, hogy a képregények még akkor is nagy ellenőrzéseken mentek keresztül, így a történeteknek mindig úgy kellett végződnie, hogy Jokert elfogják. A sorozat nem talált közönséget, így 9 képregény után, 1976-ban törölték.