Gadányi Jenő (született Hafner) (Budapest, 1896. március 27. – Budapest, 1960. február 29.) magyar festő. Rainer Péter építész nagyapja.
Életpályája Gadányi (Hafner) József székesfővárosi számtanácsos és Vaszary Katalin gyermekeként született. születésénél bejegyezve névváltozatása 1902-től a Budapest székesfővárosi Krisztina téri elemi népiskolába járt, ahol 1906-ban végzett, majd a Fehérsas téri polgári fiúiskolát végezte el 1910-ben. 1910 és 1919 között az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola festő szakán tanult, ahol I. évesen III. díjat nyert állattanulmányra. Diákéveit az első világháború megszakította, katonaként megsebesült, csak gyógyulása után érettségizett, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára.
1923-ban szerzett művészi és tanári diplomát. Mestere anyai nagybátyja, Vaszary János volt, aki rajta kívül a két világháború közti magyar piktúra számos jelentős egyéniségét indította útra. 1927-ben eljutott Párizsba, ahol a kor legnagyobb francia mestereinek munkáit eredetiben is tanulmányozhatta (nagy hatással volt rá Henri Matisse, Pablo Picasso, Georges Braque és Fernand Léger munkássága). Még ugyanebben az évben első önálló kiállítását rendezte Frankfurt am Mainban, majd megnősült.
Az 1920-as években lezárult művészetének első szakasza, az útkeresés, a tájékozódás, a lassú önmagára-találás korszaka. Kezdetben Kernstok és köre, a Nyolcak, majd Kassák folyóirata, a MA köré csoportosuló konstruktív festők törekvései, valamint Vaszary és a párizsi festők színgazdagsága hatott egyéni stílusának alakulására. Művészi elképzeléseit elméleti problémákat fejtegető írásaiban fogalmazta meg.
Főiskolás kora óta, 1920-tól kezdve szerepelt kiállításokon. Képeit Rippl-Rónai József javaslatára 1925-ben díjazta a Szinyei Társaság, ez volt Gadányi életében művészetének egyetlen és utolsó hivatalos elismerése. 1927-ben Budapesten házasságot kötött Mallász Gusztáv és Drill Erzsébet lányával, Margittal. Első önálló hazai kiállítását 1930-ban rendezte (a Tamás Galériában). Tagja a Képzőművészek Új Társaságának (KUT), alapító tagja az Új Művészek Egyesületének (UME), 1945-től az Európai Iskola alapító tagja és meghatározó egyénisége. Reprezentatív magyar kiállításokon képei gyakran szerepelnek külföldön.
Képei a természeti látványból indulnak ki és látszólag hagyományos témákat ábrázolnak. Elsősorban tájképek, csendéletek, ritkábban figurális kompozíciók. Víz alatti tájakra, titokzatos, soha nem látott őserdőkre emlékeztető, fantasztikus álomvilágot megjelenítő, szokatlan, néha fénylő tövisekkel teletűzdelt buja tájaiban, rendkívül kifejező, érzelmi telítettségű színeiben egy befelé forduló művész érzékeny reagáló lénye, belső önarcképe ismerhető meg. Képeinek legtalálóbb jellemzését mesterének, Vaszarynak a modern festményekről mondott szavai már előre megfogalmazták: „Szimbólumok ezek, s a szimbólumok mögött érzés, gondolat, élmény, vagy éppen egy egészen különös felfogású ember búvik meg. És mindezek felett, ez az ember fontos a képben. Maga a művész és az ő festői elképzelése – nem a valóság analógiája.”
1946–49 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Jogtalan eltávolítása, nyugdíjazása és az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítása után (1948) visszavonultan dolgozott. 1946–53 között Békásmegyeren élt, ott alkotta – élete egyik legtermékenyebb korszakában – a falusi környezet ihlette monumentális alakjait és kifogyhatatlan fantáziájának expresszív erejű tájképlátomásait. 1953-tól budai műtermében folytatta munkáját (Életének utolsó másfél évtizedében a XII. kerületben, a Németvölgyben lakott.). bélyegkép|jobbra|180px|Emléktáblája Budapesten, a Kiss János altábornagy utca 55. szám alatt Bensőségesebb kapcsolat csupán néhány festő-barátjához, Bene Gézához, Márffy Ödönhöz, Vaszkó Erzsébethez fűzte.
Gadányi az a fajta szívós és makacs, intellektuális művésztípus, aki – mint a Tragédia Plátója – a borsón is szépet álmodik. Mint Egry vagy Nagy István, az új magyar piktúra nagy magányosai közé tartozik. Életműve egymagában is kifejező jelképe a közösséget kereső, a társadalom rezdüléseire érzékeny művész vigasztalan magáramaradottságának.
„Művészete csupa bensőséges izgalom, ellentétes erők aktív küzdelme, tüzes lobogás” – írja róla 1947-ben legszenvedélyesebb méltatója és későbbi barátja, Kassák Lajos. Gadányi maga törte és magányosan járta sajátos útjait, maga alakította ki festői elképzeléseit és önemésztő, de fáradhatatlan munkásságával, életművével meg is valósította azokat. Halálával (1960. február 29.) lezáruló, de egyre ismertebbé váló művészete példamutatás a fiatal festőnemzedéknek. Kortársait megkérdezve, keresve sem találhatnánk tisztább művészt Gadányinál, akinek töretlen pályája, hivatástudata egyszerre lehetett volna ennyire egyenesívű és etikailag feddhetetlen. Ma is érvényesek Pogány Ö. Gábor róla írt szavai: „Szinte észrevétlenül, csendben és cimboraságok nélkül nőtt legszámottevőbb mestereink közé, előre kiszámított munkaterv alapján, majdnem hogy matematikailag felállított képlet szerint.”
Gadányi a XX. századi magyar festészet egyik meghatározó, mindvégig a maga útját járó, elveiből soha nem engedő egyénisége volt.
Művészete A természettel állandó, közvetlen kapcsolatban élő művész gazdag életműve jelképrendbe foglalta a valóság élményeit. Konstruktív szerkesztési módja mellett nagy szerepet juttatott a színeknek és a fantáziát megmozgató asszociációs motívumoknak. Halála után tiszteletére számos emlékkiállítást rendeztek.
Egyéni kiállítások 1927 – Galerie Goldschmidt, Frankfurt am Main (Németország) 1930 – Tamás Galéria (Ráfael Győző Viktor festőművésszel), Budapest (gyűjteményes) 1931 – Kovács Ákos Szalon (G. Lázár Ilona szobrászművésszel), Budapest 1931 – Tamás Galéria, Budapest (gyűjteményes) 1935 – Tamás Galéria, Budapest (gyűjteményes) 1936 – Párizs (Franciaország) (Hincz Gyula, Kelemen Emil festőművészekkel) 1947 – Gadányi legújabb grafikái, Pán Imre Művészboltja, Budapest 1948 – Ernst Múzeum (Vedres Márk szobrászművésszel), Budapest (gyűjteményes) 1950 k. – Tamás Galéria, Budapest (gyűjteményes) 1954 – Magyar-Szovjet Társaság, Esztergom (gyűjteményes) 1955 – Keresztény Múzeum, restaurátorműhely, Esztergom 1957 – Ernst Múzeum, Budapest (gyűjteményes) 1957 – István Király Múzeum, Székesfehérvár (gyűjteményes) 1957 – Kaposvár (gyűjteményes) 1958 – Janus Pannonius Múzeum, Pécs (gyűjteményes) 1959 – Keresztény Múzeum, Esztergom (gyűjteményes)
Emlékkiállítások
Kollektív kiállítások
Kollektív kiállítások – halála után
Művek közgyűjteményekben Budapesti Történeti Múzeum + Kiscelli Múzeum Makarius Gyűjtemény, Budapest (BTM+KM) Déri Múzeum, Debrecen (DM) Janus Pannonius Múzeum, Pécs (JPM) Keresztény Múzeum, Esztergom (KM) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (MNG) Magyar Nemzeti Múzeum – Balassa Bálint Múzeum, Esztergom (MNM/BBM) Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, Bp. (PIM/KM) Xántus János Múzeum, Győr (XJM) Városi Képtár + Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár (VK+DGY)
Társasági tagság Képzőművészek Új Társasága Új Művészek Egyesülete Európai Iskola Szentendrei Festők Társasága Festőművészek Szinyei-Merse Pál Alkotóközössége Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége
Díjak Szinyei Merse Pál Társaság díja (1925) Esztergom díszpolgára (posztumusz, 2016)
Irodalom (-er): Gadányi Jenő gyűjteményes bemutatója Függetlenség 1935. április 28. (=): A KUT fiataljai a Nemzeti Szalonban. Népszava 1937. április 17. A Dévényi Gyűjtemény. (Szerk.: Virág Judit-Törő István.) Budapest, Mű-Terem Galéria, 2006. 4, 5, 56, 60, 74, 85, 122, 126, 133, 136, 139, 153, 154, 159. A Kovács Szalonban Gadányi Jenő és G. Lázár Ilona. Nemzeti Újság 1931. január 20. A Kovács Szalonban Gadányi Jenő... Új Nemzedék 1931. január 18. A magyar legújabb kor lexikona 1919–1932 (Szerk.: Rátky Zoltán és Strazimir Oszkár.) Budapest, 1932. 548. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei (Szerk.: Solymár István.) Corvina Kiadó, Budapest, 1975. 174, 175. A magyarországi művészet története 1973. Gadányi Jenő A második nyilvánosság XX. századi magyar művészet. (Összeállította: Hans Knoll.) Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2002. 51, 111, 122, 128, 143, 144, 146, 169, 193, 366, 371, 419, 429. A Szentendrei Régi Művésztelep (Szerk.: Tóth Antal.) Corvina Kiadó, Budapest, 2007. 44, 45, 48, 52, 53, 54, 60, 61, 62, 64, 65, 67, 136, 160, 191, 197, 202. A varsói kiállításról Kurjer Warszawsky 1927. április (á.): Gadányi Jenő kiállítása Budapesti Hírlap 1935. április 28. Aba Judit: „…a képek bennem vannak…” Pesti Műsor 1986. 36. szám. 59. Absztrakt képek és szobrok egy pesti kiállításon 1938. január 29. Andrási Gábor-Pataki Gábor-Szücs György-Zwickl András: Magyar képzőművészet a 20. században Corvina Kiadó, Budapest, 1999. 80, 81, 110, 128, 135, 140, 142, 275, 283. Andrási Gábor: Egy kiállítás története Vigília 1981. 2. szám. 140-142. Antal József: Gadányi Jenő gyűjteményes kiállítása Független Kritika 1935. május 4-5. Antalffy Yvette: 120 éve született Gadányi Jenő Talita (online újság) 2016. 03. Antalffy Yvette: A Gadányi Jenő emléktábla koszorúzása Montázs Magazin (online újság) 2016. 04. Artner Tivadar: Gadányi Jenő kiállítása Esti Hírlap 1957. június 29. Az Ernst Múzeumban… Új Magyarság 1941. március 19. B. Supka Magdolna: Gadányi Jenő Művészet 1960. 1. szám. 23-24. B. Supka Magdolna: Gadányi Jenő Művészet 1960. 8. szám. B. Supka Magdolna: Katalógusbevezető. Gadányi Jenő emlékkiállítása Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1967. (Balajthy) Anna: Emlékkiállítás Gadányi Jenő tiszteletére Hegyvidék 2016. 05. 03. 11. Bálint Endre: Gadányi Jenő kiállításmegnyitója Székesfehérvár, István Király Múzeum, 1975. márc. 2. (kézirat) Bálint Endre: Hazugságok naplójából Magvető, Budapest, 1972. 36, 74, 81-82, 129. Bálint Endre: Katalógusbevezető. Exposition Jenő Gadanyi Galerie Groupe Saint-Luc, Párizs, 1961. november 30 – december 12. Balogh András: Gadányi Jenő művészete (vetítettképes előadás). Budapest, Építők Műszaki Klubja, 1972. október 11. (kézirat) Barta-Schlüter: Eine Musterkollektion entarteter Kunst Deutsche Zeitung 1943. november 6. Benno Reifenberg: Kunst in Frankfurt Frankfurter Zeitung 1927. október 22. Berda József: G koporsója fölé. Kortárs 1960. 7. szám. 30. Bodonyi Emőke: A szentendrei művészet fogalmának kialakulása Phd dolgozat, Budapest, 2006. (kézirat) Bodonyi Emőke: Gadányi Jenő emlékkiállítása a Szentendrei Képtárban Szentendre és Vidéke 2007. március 9. Bodri Ferenc: Az esztergomi modern gyűjtemény helyzete és tervei Művészet 1979. 5. szám. 28. Bodri Ferenc: Gadányi és Kassák Művészet 1983. 3. szám. 17-21. Boross Mihály: Gadányi Jenő festő Esti Kurír 1935. április 27. (bozóky) (Bozóky Mária): Hungarian painter’s posthumous one-man show Daily News, Budapest 1967. június 18. Bozóky Mária: Gadányi grafikája Magyar Műhely 1968. 30. szám. 46-54. Bozóky Mária: Gadányi grafikája Művészettörténeti Értesítő 1970. 3. szám. 203-222. Bozóky Mária: Gadányi Jenő. Egy kiállítás ürügyén Művészet 1987. 3. szám. 28-31. Csáji Attila: Egy hajdani fiatalember rácsodálkozása Gadányi Jenőre. ROVART netújság – ISSN 1337-7167 2017. 04. 18. Csáji Attila: Konstruktív törekvések Magyarországon és Gadányi Jenő Budapest, 1964. (kézirat) Csaplár Ferenc: Gadányi Jenő művei. Budapest, Kassák Múzeum és Archívum, 2004. Csaplár Ferenc: Gadányi Jenő, Kassák. Élet és Irodalom 2004. november 26. 19. Csombor Erzsébet: Gadányi Jenő festőművész és Esztergom www.evid.hu/kultura/item/ Esztergom és Vidéke 2016. 12. 07. Csoportkiállítás az Ernst Múzeumban. Asszonyok 1946. december 18. Csorba Géza: Gadányi Jenő festőművész – emléktáblaavató. Budapest, XII. Kiss J. altb. u. és Margaréta u. sarok, 1986. október 24. (kézirat) Csutorás Annamária: Gadányi Jenő kiállítása. Észak-Magyarország 1973. május 31. (D. I.) (Dévényi Iván): Gadányi Jenő esztergomi kiállítása. Dunamente 1959. június 20. (d. m.): Csoportkiállítás az Ernst Múzeumban. Világ 1946. december 10.