Zond–3 (oroszul: Зонд 3) (jelölés:3MV-4 №3) szovjet mesterséges, automatikus bolygókutató, a Zond sorozat űrszondája.
Küldetés Az űrszondát az OKB-1 (oroszul: Особое конструкторское бюро) készítette. Feladata a világűrben szolgáló űrszondákkal kapcsolatos technikai problémák tisztázása, a kozmikus tér kutatása, a Hold, a Mars elérése és vizsgálata volt.
Jellemzői 1965. július 18-án a bajkonuri űrrepülőtéri indítóállomásról Molnyija–M (GRAU-kódja: 8K78M) hordozórakétával indították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység parkolópályája 88,18 perces, 64.78 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 209 kilométer, apogeuma 239 kilométer volt. Hajtóművének beindításával 1965. július 20-án a második kozmikus sebességet elérve indult a Hold-Mars felé.
Méretei, szerkezete a Zond–2 űrszondához hasonló. Hasznos tömege 960 kilogramm, hossza méter, szállító egységének átmérője méter. Az orbitális (szállító) és a speciális (műszerrekesz) egységből állt. Az orbitális adott helyet az űrszonda működéséhez szükséges berendezéseknek. Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Kettő napelemszárnyak fesztávolsága 4 méter, négyzetméter felületű, az újratölthető nikkel-kadmium (NiCd ) akkumulátor 42 amperóra (Ah) kapacitással rendelkezett. A kapcsolattartást parabolaantenna segítette, valamint egy körsugárzó és egy spirális antenna. A hírkapcsolat földi vagy vezérműparancsra jött létre. A speciális egység adott helyet a többi berendezésnek.
Két nap múlva 9030 kilométerre megközelítette a Holdat, majd elhaladva mellette Nap körüli pályára állt. A Marssal való találkozás nem volt cél, mivel az indítás időpontja a "Mars ablakon" túl volt. Szeptember 15-én a Földtől millió kilométer távolságban bekapcsolták a plazmahajtóműveket, a következő napon kísérleti pályakorrekciót végeztek. 1966 márciusában millió kilométer távolságban a hírkapcsolat megszűnt.
Tudományos programja a Hold körüli és a bolygóközi mágneses tér, a kozmikus sugárzás, a bolygóközi plazma, a hosszúhullámú rádiósugárzás, a mikrometeorit-eloszlás vizsgálata, a Hold túlsó oldalának fényképezése. Július 20-án a start után 33 órával -9030 kilométer közötti távolságból 68 perc alatt 28, fényképeket készített a Hold túlsó oldaláról (25 Hold-kép és 3 Hold-színkép). A Hold nem látható részének 19 millió négyzetkilométerét mutatta meg. Ezek a felvételek rögzítették először a Hold tőlünk elfordult oldalának ama részleteit, melyek a Luna–3 felvételein nem voltak láthatók. A fényképeket hagyományos fényképészeti filmre készítették, amit előhívás után televíziós rendszer segítségével küldték a Földre. A felvételeket és a mért adatokat a földtől millió, illetve millió kilométer távolság között megismételve sugározta vissza a földi vevőállomások irányába.
Műszerei háromkomponensű magnetométer, félvezetős és gáztöltésű kozmikus sugárzás-detektor, kamera 106 mm-es objektívvel és fényképezőgép, ibolyántúli (0.25 – 0.35 µm és 0.19 – 0.27 µm) és infravörös (3 – 4 µm) spektrométer, rádióteleszkóp, kis energiájú mikrometeorit detektor, semleges hidrogéneloszlást vizsgáló, fotótelevíziós berendezés, , és 15 kilométeres hullámhosszú rádiósugárzási tartományban működő rádióvevő,
Források
Dr. Bitó János – Sinka József – Utak a kozmoszba – 1970. Budapest, Kossuth Könyvkiadó
Magyar oldalak
Külföldi oldalak
Elődje:Zond–2Zond sorozat1964–1970Utódja:Zond–4
Kategória:Zond-program Kategória:Holdkutató űrszondák Kategória:1965 az űrkutatásban