Alföldi András (Pomáz, 1895. augusztus 27. – Princeton, New Jersey, 1981. február 12.) régészprofesszor, ókortörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Behatóan foglalkozott epigráfiával és numizmatikával is. Legfőképpen a császárkori Pannóniára specializálódott, de érintette a hunok és az avarok hagyatékát is.
Élete Alföldi (Deutsch) Antal orvos és Klein Sarolta gyermekeként született. 1907 és 1912 között az Budapesti III. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban diákja volt. 1912-ben jó eredménnyel érettségizett. 1910-ben volt egy éremkiállítás, melyet hetedik osztályos tanulóként ő rendezett, s munkásságában szakszerű utasításokkal látta el tanára, Barthos Indár. 1918-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett történészdiplomát és bölcsészdoktorátust. Ekkortól a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában dolgozott. 1923 és 1932 között a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem ókori történeti katedráján, 1932-től 1947-ig pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Érem- és Régiségtani Intézetének vezetőjeként adott elő régészetet. A nála készült disszertációk egy egységet alkotva törekedtek a teljes ismert forrásanyag közlésére, interdiszciplináris eredményeket is felhasználva. Ennek az egységnek a keretében dolgozott a feliratcorpuson és e cél érdekében különböző tudományterületeken dolgozókat tömörített a Corona Archaeologicába.
1947-ben Angliába emigrált, majd egy év múlva Svájcban telepedett le, ahol a Berni Egyetem ókori történeti katedrájára került, majd 1952-től 1956-ig Bázelben volt egyetemi tanár. Ezek után a Princetoni Egyetem meghívására az USA-ba ment, ahol 1965-ig, nyugalomba vonulásáig egyetemi tanárként működött, és ókortörténeti kutatásokkal foglalkozott.
Hatalmas tudása és tudományszervezői munkássága nagy hatással volt a császárkor, majd később Róma egész történetének kutatására. Szerkesztette többek között a Numizmatikai Közlönyt, a Dissertationes Pannonicae I. és II sorozatát, 1940-től az Archaeologiai Értesítőt, 1949 és 1955 között a Dissertationes Berneusest, 1955–1965 az Antiquitast. Tagja volt a Pápai Régészeti Akadémiának, valamint a francia, az angol, a svéd, a dán és az osztrák tudományos akadémiáknak. 1960-ban a Premio Cintori di Roma díjjal tüntették ki.
1917. augusztus 28-án Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Seidl Emma Anna Gizella tanárnővel.
Művei Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonien (Berlin/Leipzig, 1926) A gót mozgalom és Dácia feladása (Budapest, 1930) Leletek a hun korszakból. Arch. Hung. IX. (Budapest, 1932) Magyarország népei és a Római Birodalom (Budapest, 1934) Epigraphica Pannonica I-VI (Pécs–Budapest) A Festival of Isis in Rome under the Christian Emperors of the IVth Century (Budapest, 1937) The Invasion of the Peoples from the Rhine to the Black Sea (CAH XII, 1939) The Crisis of the Empire (CAH XII, 1939) Ein neues Verfahren für die Reproduktion (Berlin, 1939) Dákok és rómaiak Erdélyben (Budapest, 1940) Dir Kontorniaten. Ein verkanntes Propagandamittel der stadtrömischen heidnischen Aristokratie in ihrem Kampfe gegen das christliche Kaisertum (Leipzig, 1943) Az utolsó nagy pannon császár (Budapest, 1946) The Conversation of Constantine the Great and Pagan Rome (Oxford, 1948) Der frührömische Reiteradel und seine Ehrenabzeichen (Baden-Baden, 1952) A Conflict of Ideas in the Late Roman Empire (Oxford, 1952) Studien über Caesars Monarchie (Lund, 1953) Die trojanischen Urahnen der Römer (Basel, 1957) Early Rome and the Latins (Ann Arbor, 1965) Gesammelte Schriften I (Darmstadt, 1966) Caesarin 44 v. Chr. (Bonn, 1971) Octavians Aufstieg zur Macht (Bonn, 1976) Das frühe Rom und die Latiner (Darmstadt, 1977) Magyarország népei és a Római Birodalom; Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2004 Keresztény császárok, pogány Róma; szerk. Patay-Horváth András, Forisek Péter; Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2005 (Historia incognita. 3. sorozat, Zsebkönyvek) A későrómai birodalom válaszúton. I. Valentinianus és a senatus összeütközése; ford. Patay-Horváth András, szerk. Patay-Horváth András, Forisek Péter; Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2006 (Historia incognita Zsebkönyvek) A korai Róma; ford. Takács Levente; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2009 (Historia incognita 1. sorozat. Történettudomány) Pogány szokások, keresztény emlékek; szerk. Patay-Horváth András, Forisek Péter; Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2011 (Historia incognita Zsebkönyvek) Keresztény császárok, pogány Róma; szerk. Patay-Horváth András, Forisek Péter; Attraktor, Máriabesenyő, 2017
Irodalom 1981 Gnomon 53 1981 Historische Zeitschrift 233 1982 Numizmatikai Közlöny 1981–1982 1982 Institute for Advanced Study: Andrew Alföldi 1895–1981. Princeton. 1989 Magyar Nemzet 1989. március 8. 1990 Karl Christ: Neue Profile der Alten Geschichte. Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Darmstadt. 1995 G. Franciosi: Andreas Alföldi e il problema delle tribù gentilizie, in Ricerche sull'organizzazione gentilizia romana. Napoli.
Jegyzetek
Források Archaeologiai Értesítő 1981
További információk
Alföldi András tudományos életműve Alföldi András tudományos életműve – emigrációról
Kategória:Magyar ókortudósok Kategória:Magyar régészek Kategória:Magyar numizmatikusok Kategória:MTA-tagok Kategória:Pomáziak Kategória:1895-ben született személyek Kategória:1981-ben elhunyt személyek Kategória:A magyar korona kutatói Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar emigránsok Svájcban Kategória:Az Óbudai Árpád Gimnázium diákjai