A Vértesszőlős Őstelep vagy Őskőkori előembertelep a Magyar Nemzeti Múzeum bemutatóhelye Vértesszőlősön. Az 1963–1968 között e helyen folytatott ásatások során Vértes László ősrégész tárta fel az őskőkori előember (Homo erectus (seu sapiens) paleohungaricus) telephelyét, az előember koponyacsont-darabját, eszközeit és őskori állatnyomokat. A feltárásnak az ad kiemelkedő jelentőséget, hogy Közép-Európában ez volt az első ilyen komplex leletegyüttes. Ma gondosan kialakított bemutatóhelyként látogatható. bélyegkép|260px|jobbra|"Ecce Homo":(Homo erectus (seu sapiens) palaeohungaricus, Sámuel)bélyegkép|260px|jobbra|Vértesszőlős: előembertelep

Környezeti áttekintés bélyegkép|200px|balra|Őskori telep parkja bélyegkép|200px|balra|Kiállító pavilon bélyegkép|200px|balra|Kiállító pavilon 2 Vértesszőlős község Komárom-Esztergom vármegyében, Tatabányától 2 km-re északnyugatra, a Kisalföldön, a Gerecse lábánál, az Által-ér völgyében fekszik. Írásos források 1244-ben említik először mint királyi vincellérek által lakott falut. Ma a megyeszékhely, Tatabánya közelsége miatt kertváros jellegű település, lakosságának többsége Tatabányán dolgozik. A település belterületén áthalad az 1. sz. főközlekedési út, valamint a Budapest - Komárom - Győr vasúti fővonal. A lakónépesség száma: 2 747 /2004./

Vértesszőlős mellett több mészkőbánya is található, amelyekben édesvízi mészkövet (mésztufát, travertint) bányásztak. Ez a mészkőréteg annak a legutóbbi időkig tartó hőforrás-tevékenységnek az eredménye, amely a gerecsei dolomitrög mentén húzódó geológiai törések következtében jött létre.

Vértesszőlős egyik ilyen mésztufabányája területén 1962-ben Pécsi Márton geográfus őskori maradványokat tartalmazó kőzetrétegre bukkant, melyre alapozva a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia ásatásokat indított a bányában.

Az 1963 és 1968 között Vértes László által vezetett sikeres feltárási munkálatok során több, egymás feletti kultúrrétegben alsó paleolitikumi (kb. 350.000 éves) előember-telepet tártak fel, ahol egy előember (Homo erectus seu sapiens paleohungaricus: "Sámuel") nyakszirtcsontját, valamint két gyermekfogat, továbbá sok kőeszközt (pattintott kavicsszerszámot: “choppert”), tüzelési helyeket, ősállatcsontokat, iszapban megkövesedett ősállat-nyomokat, később az őskori ember egy lábnyomát találták meg.

A hajdani leletfeltárások helyszíne 1968 óta “Őstelep Vértesszőlős” néven, a Magyar Nemzeti Múzeum bemutatóhelye, szépen kialakított, parkosított környezet. A védőépületekkel óvott leletegyüttest szabadtéri múzeumként mutatják be. Az őstelep 38 hektáros, kerítéssel óvott területét 1976 óta természetvédelmi területként tartják nyilván.

A térség geológiai története A vértesszőlősi telep kultúrrétegei az Által-ér 5. teraszán fekszenek, amely a Mindel eljegesedés hideghulláma alatt rakódott le. Nem egyértelműen tisztázott, hogy az első vagy a második hulláma alatt. A folyóteraszok úgy képződnek, hogy jégkori időszakban a folyók vízhozama és sodró energiája megcsappant, tehát nem tudta továbbvinni a hordalékát, ezért szétterítette a kavicsteraszt.

A következő meleg, csapadékos időszakban, amikor ismét megnőtt a víz, a folyó mélyen bevágta magát a saját hordalékába. Egy jókora „lépcsővel" mélyebben folyt. Egy újabb eljegesedés következett: most már egy „lépcsővel" mélyebben terítette szét a teraszát, és ez így ment több jég-melegkorszak váltakozásán át. Ezért a folyóteraszok olyanok, mintha egymás alatt fekvő, igen széles lépcsők volnának. A legfelül látható az a legidősebb, és a legalsó a legfiatalabb.

A háttérben húzódó hegyek (Gerecse) repedéseiből mésztartalmú karsztvíz szivárgott, és ez mindig a hegységperem, a legmélyebb folyóvölgy peremén, az árterületen fakadt fel. A terasz szélén - ugyanígy történt Vértesszőlősnél, Tatán, és még sok más helyen is. A források viszonylag meleg vizűek és magas a mésztartalmuk. Feltörtek, az általuk alkotott medencékben a mész lerakódott, iszappá vált, mésztufává szilárdult, hamarosan travertínkúpokká váltak.

E kúpokból tör fel a meszes víz és lejjebb csurogva egyre újabb medencéket alkot.Az időközben megszűnt forrás mélyedése alacsony falú, elég széles medence lett. A medence szélén megmaradt a mésztufagát, aztán ez az embernek némi védelmet is nyújtott. Gyorsan képződtek a mésztufarétegek, a mészkőpadok. És ezek nagyjából egyidősek a folyóterasszal.

A források medencéiben és partjain rengeteg növény burjánzott. A falevelek is a vízbe hullottak: ezek a források és a környékük inkább már zsombékok voltak. A meszes oldat réteget réteg után épített - mésziszap, mészkő, mésziszap -, tele különféle növények, falevelek lenyomatával. (Kitűnően meghatározható belőlük az aktuális idejű éghajlat.)

bélyegkép|200px|jobbra|Vértes László és társai

Az előember megtelepedése

Az időszakonként szárazon maradt medencékben az ember tanyázott, majd a hulladékot, az apróra tört állatcsontokat, a kis tüzelési helyet befedte az édesvízi mészkő. Esetenként lösz ülepedett a lakószintekre – a medencék feltöltődtek –, az ember már rég eltűnt, és a több méternyi vastag mésztufa az egész telepet végleg betakarta.

A vértesszőlősi telep rétegsorában alulról fölfelé travertín, közbeeső porló mésziszap- és löszrétegek váltakoznak. Archeológiai szempontból a kultúrrétegek, a települési területek érdekesek. Az alsó kultúrréteg a természetes mészkőfallal körülvett medencékben fekszik. Egy időszak „kimaradt”, majd két felső kultúrréteg következik.

A vértesszőlősi lelőhely 8–10 m vastag, édesvízi mészkőrétegek között fekszik és tulajdonképpen több, egymáshoz kapcsolódó vagy egymással összefüggő települési területből - lakóhelyfoltból - áll. Ezek a „foltok", azaz települési szintek különböző vastagságúak és különböző méretűek.

Nem tudni pontosan, hogy mennyi idő maradt ki és milyen hosszú volt a „megszakítás” a településben. Az egész telep működési időtartama a mindeli eljegesedés két hideghulláma közti meleg időszaktól a második hideghullámig tartott. Talán még 30 ezer év sem telt el az alsó és a felső táborhelyek között. A szerszámok, a kultúra nem mutat lényeges változást. Lehetséges, hogy ugyanannak a kis népességnek az utódai tértek többször vissza.

A régészeti feltárás története Közvetlen előzmények (Pécsi Márton)

„Tulajdonképpen nagyon prózai, amit mondani tudok… Hogyan fedeztem fel? Tudja, annak idején is itt dolgoztam, és Bulla Béla mellett az egyetemen docens voltam. ….. megosztottuk a feladatokat. Én adtam elő a magyarországi földtant, és főleg vezettem a terepgyakorlatokat. ….. Világosan emlékszem, hogy az egyik nap sötét foltot vettem észre a mészkőrétegek között. Arra is emlékszem, hogy elég magasan volt. A diákok valahonnan egy vaslétrát szereztek, azon másztam fel oda. Sajnos, a sötét folt nem mindig tűzhely nyoma. Hiszen jól tudja: néha csak mangán. Ez a folt azonban rétegzett volt, és tele apró, átégett csontdarabokkal. Ismét egy széttört, hasított kavics, majd egy jellegtelen csontdarab. Kicsit odaütöttem a kalapáccsal: szikrázott. De a kvarcit nemigen szikrázik, csak a kova. Ismét kavicsok hullottak le. ….. Őszintén megmondom, hirtelenjében nem tudtam, hogy én vertem-e szét ezeket a kavicsokat, vagy valaki más? Felszedegettem őket. Nem, ezt valaki más, egészen más valaki csinálta. Odakiáltottam a diákoknak: gyerekek, hiszen ez a legrégibb Európában! “ (?) …. “Szombati nap volt. Felhívtam Vértes Lászlót. Többször adtam már neki ilyen kavicsokat, szilánkokat. Volt, amikor melléfogtam. …… Most azonban egyértelmű volt a helyzet. A kavicsok mellett, a feltört, az ember által pattintott kavicsokkal együtt átégett csontdarabkákat találtam. És a rétegtani helyzetük is biztos. ….. Mindeli. Legföljebb a következő interglaciálisba tartoznak. ….. Vértes azt mondta: te, ez teljesen olyan, mint Tata. Abból már elegem van. Azonkívül kissé rosszul emlékszik a könyvében. Én nem adtam neki Vértesszőlősről csontot.”

….. „Vitatkoztunk. Szerinte ez olyan korú, mint a tatai telep anyaga. De a helyszínt nem is láttad! - mondtam. Szerintem mindeli vagy az utáni. A terasz, a dellék kora, az édesvízi mészkő képződésének kora! Végül azt mondtam neki: csinálj vele, amit akarsz! Számomra is éppen befejeződött a terepgyakorlat.”

…..”Egy-két év múlva találkoztam Vértessel újra. Azt mondta: hát neked volt igazad. Akkor már folyt az ásatás. Szerintem megsértődött, vagy talán rossz néven vette, hogy nem ő találta meg.”

bélyegkép|245px|balra|Régészeti helyszínek bélyegkép|245px|balra|Őskőkori kultúrréteg bélyegkép|245px|balra|Rekonstruált állatnyomok a mésztufa-felületen

A módszeres feltárás (Vértes László)

"Az első, néhány napos próbaásatáson váratlanul egy óriás vagy őshód, Trogontherium foga került elő a szerszámok mellett a mésziszapból. A kérdés már a téli anyagvizsgálatok alapján eldőlt. De ez az állatfaj is csak a középső pleisztocénben élt, akárcsak az etruszk orrszarvú. Annak is csak az egyik szakaszában.

A következő ásatáson Machairodus, kardfogú tigris foga került napvilágra. Ugyanolyan biztos, talán még biztosabb kormeghatározó faj. Véglegesen, most már többszörösen is biztossá vált, hogy Vértesszőlős az előember települése volt.

„…Futó Jenő ásatási szakmunkás annak idején azzal az ötlettel állt elő: ha a vértesszőlősi ásatáson ő egyszer embermaradványt talál, Sámuelnak fogja nevezni. Vértes mosolyogva bólintott. Jó, jó, csak találja meg minél előbb. 1965. augusztus 21-én a munkaszünet ellenére ásatási nap volt. A régész mit sem sejtve üldögélt kunyhójában, tudta, hogy kint a megszokott munka folyik.

A munkások feszítővassal a robbantás során megrepesztett sziklákat feszítik szét, hogy hozzáférhessenek a legalsó kultúrréteghez. Majd később ő is kimegy, hátha adódik valami érdekes.

Egyszer csak…..”

„Kovács Márton jött a kunyhómba. Lassú beszédű, komoly ember, ritkán láttam nevetni. Szürke szemét lassan rám emelte, vastag szemöldöke alól úgy nézett rám, hogy a vér hirtelen megugrott ereimben.

Tessék csak jönni, tanár úr, valami van ott fenn - mondta nyugodtan. Skoflek bácsi és Futó Jenő a H-szelvény nyugati csücskében állt a feszítővassal, és valamit nézett. Lerepesztették az asztalnyi sziklát, s most a szürke kőfelület alján tenyérnyi, vajsárga csont világított. Azon a helyen, ahonnan lefeszítették, másik tenyérnyi csont virított.

Senki sem szólt. Odatérdeltem a csont mellé, és néztem, majd a földre feküdtem.

Nem tudom, mennyi idő telt el. Lassan felemeltem a csuklómat, és megnéztem az órát: fél kettő. Aztán visszaálltam négykézlábra.

Végül Futó szólalt meg.

- Az? - kérdezte.

- Az. Ember - így válaszoltam önkéntelenül, bár még nem hittem el, hogy valóban emberi koponyacsontot látok."

Tudósítás, avagy Nekrológ (részletek Lázár Istvántól)

„... Középtermetű, inas-csontos, szakállas férfi. A szakmájában világhírű. S most olyasmit tár fel, amit nemcsak akadémiai folyóiratok, kézikönyvek és monográfiák, hanem a világlapok is ismertetni fognak. Egy napot töltöttem a táborban, azt a napot, amikor a meglelt koponyatöredék újra „eltűnt”; hetekig, talán hónapokig nem láthatja majd senki…” "... Hideg van, süvít a szél, valamennyien vacogunk. Augusztusban októberi idő. A plasztilint sokáig kell gyúrogatni, hogy képlékennyé melegedjék. Megosztjuk, gyúrjuk. A plasztilin színes, gyerekeknek való. Furcsa, absztrakt mintás körgátacska lesz belőle, a sziklán, a csont körül. Azután hígan folyó, tejszerű szilikongumi csorog a koponyára. Mikor megdermed, rugalmas, erős és hajszálpontos negatívot ad a leletről.... A két idősebb vörsi mester - minden mozdulatuk lassú, kiszámított - csak ezután láthat újra munkához a koponya körül; óvatosan árkot bontanak, s végül majd fűrésszel vágnak ki mázsás kockát a kőből. Közben minden csont- és kőszilánk, csigaház számozott zacskóba kerül ...”