Szimonidesz Lajos (Pusztaföldvár, 1884. november 4. – Budapest, 1965. július 18.) evangélikus lelkész, tábori püspök, művelődéstörténész, a történettudományok kandidátusa.
Származása Apai ágon egyik őse az a Szimonidesz János, aki luteránus prédikátorként majdnem gályarabságra jutott. Apja, Szimonidesz Lajos, eredetileg szűrszabó volt, aki később odahagyva mesterségét, és földet bérelt. Édesanyja a makói Francz Johanna, kinek német és francia gyökerei voltak. Élete A Békés vármegyei Pusztaföldváron született 1884-ben. A 4 elemit a faluban végezte, a gimnáziumot Aradon, Lugoson és Késmárkon. 1902-ben felvették Pozsonyi Evangélikus Teológiai Akadémiára. Már akadémistaként is kiváló tudományos értekezéseket írt, így 1906-1907-ben ösztöndíjas lett a göttingeni egyetemen.
Rövid ideig rákospalotai segédlelkész volt. 1909 tavaszán választották meg a nagybörzsönyi evangélikus gyülekezet lelkészévé. Itt 13 éven át szolgált. Azt vallotta, hogy "a falusi lelkészkedés álmos idilljével bőven összefér az aktív értelmiségi munka". Innen szerkesztette az Evangélikus Lapot, majd a Theológiai szaklap és könyvújságot, a Megértő Theológiát. Rendszeresen publikált hazai és külföldi lapokban, leginkább az Újszövetség történeti kérdései foglalkoztatták. Az első világháború alatt gyülekezete számára saját énekeskönyvet adott ki, hogy a katonák a fronton is pontosan tudják, szeretteik otthon mit énekelnek aznap a templomban. Megnősült, két gyermeke született.
1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt a községi tanács és a direktórium elnöke lett. Emiatt eljárást indítottak ellene kommunizmus vádjával. 4 hetet töltött vizsgálati fogságban a Budapestvidéki Ügyészségen, a Gyűjtőfogházban és a váci fegyházban. A vádakat ejtették, de az evangélikus egyház egy 3 évig tartó fegyelmi eljárás végén 3 vádpontban bűnösnek találta (kommunizmus, hivatali hatalommal való visszaélés, egyházi hatósággal szembeni lázadás). Állásától megfosztották és „minden egyházi és iskolai hivatal viselésére képtelen”-nek nyilvánították.
Budapestre költözött. Délelőtt bankban dolgozott, délután levéltárakban, könyvtárakban kutatott. A 20-as évek végétől mint baloldali újságíró kereste kenyerét (Népszava, Toll, Századunk, Szabad Szó, Magyar Könyvszemle, Gondolat). Kapcsolatot tartott a szociáldemokratákkal, baloldali értelmiségi csoportokkal. 1928 táján befogadták Jászi Oszkár itthon maradt szabadkőműves körébe. Illyés Gyulával és József Attilával röpiratot írt a halálbüntetés ellen, ezért mint elsőrendű vádlottat pénzbüntetésre ítélték. Haladó szellemű vallástörténeti tanulmányai különböző hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. A Svéd Vöröskereszt alkalmazottja és a „Szabadság, Emberség, Magyarság” nevű antifasiszta mozgalom tagja volt, valamint a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu. Sok magyar zsidó életét mentette meg.
1945 után először a Népgondozó Hivatalban (melynek fő feladata a magyarországi németek kitelepítése volt), majd a Nemzeti Múzeumban dolgozott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 100 éves évfordulójára jelentős számú publikálatlan dokumentumot kutatott fel. 1948-ban, ezredesi, majd vezérőrnagyi rangban őt nevezték ki az első protestáns tábori püspöknek. 1952-ben megkapta a történettudományok kandidátusa címet. 1955-ben vonult nyugdíjba a Hadtörténeti Intézet munkatársaként. Nagy könyvgyűjtő volt. 25 000 kötetes könyvtárát az Országos Széchényi Könyvtárnak adta el. Sok ezer oldal jegyzet és kiadatlan kézirat maradt utána. Hagyatéka az Egyetemi Könyvtárba került.
Halála előtt így foglalta össze életét: „Én nem voltam soha semmi, de azért azt hiszem, hogy ennek az evangélikus egyháznak, amely most talán az utolsó napjait éli, mégis egy minden igazság után sóvárgó tagja voltam”.
Művei Élt-e Jézus?, Budapest, 1916 A világ vége. A János látomásairól szóló könyv; ford. Szimonidesz Lajos; Scholtz, Budapest, 1917 A mi hitünk, Budapest, 1917 Milyen könyvekből készüljünk a reformáció 400 éves jubileumára?; Scholtz, Budapest, 1917 Theológiai szaklap és könyvújság, Scholtz Testvérek, Budapest, 1918 Jézus élete, Budapest, 1922 Rózsák, Budapest, 1925 Pálmaágak, legendák, Budapest, 1926 Szabad egyház, Fővárosi Nyomda, Budapest, 1927 Bánkódás (zenemű szövege), Budapest, 1927 A világ vallásai, I–II. kötet, Dante, Pallas Nyomda, Budapest, 1928 Zsidóság és kereszténység; Dante, Budapest, 1931 Primitív és kultúrvallások, iszlám és buddhizmus (2. kiadás), Dante, Budapest, 1931 Luther nagy reformátori élménye. Egy fejezet Szimonidesz Lajos Luther életével foglalkozó tanulmányaiból; Kosmos Ny., Galánta, 1932 Jézus és Mária ereklyéi, Buschmann Nyomda, Budapest, 1933 Napjaink vallási forradalmai, Budapest, 1936 Die Gleichnisse vom Säemann und von der selbstwachsenden Saat Lajos Szimonidesz, Zalt-Bommel, Van der Garde, 1936 Jesu Verteidigung gegen die Pharisädische Anklage und der Spruch vom Rückfall Lajos Szimonidesz, Zalt-Bommel, Van der Garde, 1936 Fekete Péter élete és halála (önéletrajzi regény), Budapest, 1936 Évezredek csodái (Ferenczy L. Tamás néven), Budapest, 1936 Jézus Krisztus a Harmadik Birodalomban, Rekord, Budapest, 1937 Eine Rekonstruktion des Senfkorngleichnisses Szimonidesz Lajos, Haarlem, Willink, 1937 Kermann Dániel ev. püsök főbenjáró pere iratai a Magyar Országos Levéltárban. Négy hasonmással; Tranoscius Társaság, Rózsahegy, 1940 A Mercurius Veridicus ex Hungaria három száma 1710-ből, a Magyarhoni Ev. Egyetemes Egyház "Báró Podmaniczky Géza és Hitvese, szül. Gr. Dégenfeld-Schemberg Berta könyvtárá"-ban, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1940 II. Rákóczi Ferenc hadi újságja, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1940 A Rákóczi-kor újságirodalma 1700–1711, Eötvös Loránd Tudomány Egyetem, Budapest, 1954 A világ vallásai. Primitív és kultúrvallások, iszlám és buddhizmus, zsidóság és kereszténység (a Dante kiadás utánnyomása), Tudománytár, Könyvért, Budapest, 1988, A világ vallásai. Primitív és kultúrvallások, iszlám és buddhizmus, zsidóság és kereszténység (a Dante kiadás utánnyomása), Háttér, Budapest, 1994, ISSN 02314851 Berzsenyi igazi arca
Kritikák műveiről
Jegyzetek
Irodalom Borovi József: A magyar tábori lelkészet története, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1992, Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei a XIX. század végéig I., Városi Önkormányzat, Orosháza, 1994,
Szimonidesz Lajos – Magyar életrajzi lexikon 1000-1990 Horváth M. Ferenc: Nagybörzsöny, Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Budapest, 2000,
Kategória:Magyar evangélikus püspökök Kategória:Magyar egyházi személyek a politikában Kategória:Magyar vallás- és egyháztörténészek Kategória:Magyar művelődéstörténészek Kategória:Magyar újságírók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:Nagybörzsönyiek Kategória:Tábori lelkészek Kategória:1884-ben született személyek Kategória:1965-ben elhunyt személyek