Zsáktelepülésnek vagy zsákfalunak nevezzük azokat a településeket, amelyeket csak egy útirányból lehet megközelíteni, és a településtől tovább kiépített közút (vagy vasút) nem vezet, tehát nincs sem átmenő, sem más irányban tovább haladó forgalma.
Leírása
Ezeket a falvakat többnyire igen rossz minőségű utakon lehet elérni, jellemzőjük, hogy általában nagyobb távolságokra helyezkednek el a városoktól, vagy fontosabb utaktól, gyér tömegközlekedéssel. Szinte kizárólag aprófalvakról van szó, és ezen településtípust sújtja legjobban az elvándorlás, munkanélküliség és egyéb rossz adatsorok. Magyarországon bőven találunk ilyen településeket, főleg az aprófalvas térségekben, mint például Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben.
Gyakoriak a határ menti térségekben, sok közülük a trianoni békeszerződés miatt veszítette el a tovább vezető útját és vasútját, emiatt „féloldalassá” vált. Többeknél, az Európai Uniós határmegnyitásokat követően kezd visszaállni a korábbi – történelmi – településhálózati kapcsolat (például: Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron vármegyék esetében).
Zsáktelepülések Magyarországon például Bokor, Csenyéte, Kisbajom, Debréte, Uppony, Ófalu, Mérges és Hollókő.
Zsákfalvak a Budapesti agglomerációban is léteznek: ilyen például Nagykovácsi és Pilisborosjenő és korábban Csömör. (Ezek az országban megtalálható többi zsáktelepüléshez képest viszonylag nagy lakosságú falvak.)
Egyetlen magyar város van, amely zsáktelepülés, ez pedig Sajóbábony.
Jegyzetek
Források
Kategória:Településföldrajz