I. Márton (1374/75/76 – Cagliari, Szárd Királyság, 1409. július 25.) vagy más néven Ifjú/Ifjabb Márton, Katalánul: Martí el Jove, spanyolul: Martín el Joven, aragóniai nyelvjárásban: Martín O Choven, olaszul: Martino il Giovane, szicíliai olaszul: Martinu I di Sicilia chiamatu lu Giùvini, szárdul: Martine I de Sitzìlia, aragón királyi herceg (infáns) a születésétől fogva, a felesége jogán (iure uxoris) 1392-től 1401-ig, az első felesége haláláig Szicília (Trinacria)1302. augusztus 31. – 1314. augusztus 9-ig és 1372. augusztus 20-tól 1392. május 21-éig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt. királya, illetve 1401-től 1409-ig egyedül, azaz egyeduralkodó Szicíliában. 1396-tól az apja örököse az Aragón Korona országaiban.Az Aragón Korona Országai közé az Aragóniai Királyság, a Valenciai Királyság és Katalónia tartozott. Anyja révén 1406-tól LunaLuna helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, Zaragoza közelében, Zaragoza tartományban található. és Jérica (Xèrica) grófja,Jérica a valenciai város spanyol neve, katalánul: Xèrica. Quinto bárója,Quinto helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, Zaragoza közelében, Zaragoza tartományban található. Sogorb (Segorbe)Sogorb egy valenciai város katalán változata, spanyolul: Segorbe. és Pedrola ura.Pedrola helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, Zaragoza közelében, Zaragoza tartományban található. A Barcelonai-ház aragón királyi ágának a tagja. Annak ellenére, hogy csak a másodszülötti ágból származott, ő volt az aragón uralkodóház reménysége, hiszen a nagybátyjának, I. (Vadász) János aragón királynak a fiai mind meghaltak kisgyermekkorukban, így őt tekintették a Barcelonai-ház folytatójának. Születésekor nem sejthette még senki, hogy ő lesz az apja mellett az utolsó törvényes és életképes utódja a dinasztia aragón királyi ágának.
Röviddel a születése után nagyapja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király kinevezte a másodszülött fiát, az ő apját, Idősebb Márton infánst "Szicília királyává", vitatva a másik unokájának, I. Mária szicíliai királynőnek a jogait a szicíliai trónra. Ez a kinevezés azonban csak jelképes aktus maradt, hiszen IV. Péter kezében semmilyen eszköz sem volt, hogy ezen a helyzeten változtasson, így Idősebb Mártonnak és fiának a reményei akár a szicíliai, akár az aragón királyi koronára egyelőre beteljesületlenek maradtak. IV. Péter azt később sem tudta elérni, hogy ne Mária maradjon Szicília uralkodója, azt azonban sikeresen megakadályozta, hogy idegen uralkodóház befolyása alá kerüljön a Szicíliai Királyság, ezért egy flottát küldött unokája "megmentésére", és az Aragón Korona Országaiba küldésére. Mária királynőt így elraboltatta, aki Szardínia érintésével 1384-ben érkezett meg Katalóniába. Miután a tervezett házasság az aragón trónörökös, Vadász János és I. Mária szicíliai királynő között meghiúsult, így hogy Szicília mindenképpen az aragóniai uralkodóház kötelékében maradjon, Máriát eljegyezték Ifjú Márton herceggel. A házasság 1389. június 24-én köttetett meg.
1392-ben Mária királynő a férje és apósa kíséretében nagy katalán hajóhaddal visszatért Szicíliába, ahol a katalán uralom ellen felkelések törtek ki, és a királyi család uralma kezdetben csak a sziget töredékére terjedt ki. Ennek ellenére a szicíliai parlament elismerte Ifjú Mártont királynak, de a tényleges hatalom a királyi após és apa, Idős Márton kezében összpontosult. 1398. április 13-án Ifjú Mártont Palermóban királlyá koronázták, az uralkodópár pedig örömmel várhatta első gyermekük születését, aki fiú lett, a dinasztia reménybeli folytatója, és a Péter nevet kapta a keresztségben. A kis herceg 1398. november 17-én született meg. A szigetet ekkorra sikerült végre pacifikálni, és a királyi hatalmat kiterjeszteni az egész országra. A kis trónörökös azonban 1400. augusztus 16-án vagy november 8-án, röviddel a második születésnapja előtt meghalt. Mária királynő csak pár hónappal élte túl a fia halálát, és 1401. május 25-én pestisben elhunyt.
Mária halála után a királynő végrendelete szerint a szicíliai parlament Mária férjét megerősítette a királyi székben. A dinasztia folytonossága érdekében pedig Idős Márton feleséget keresett a fia számára. Végül a navarrai királyi családdal történt békekötés megpecsételéseként eljegyezték III. (Nemes) Károly navarrai király lányával, Blankával. A házasságot pedig 1402. november 26-án kötötték meg, majd még ugyanaznap Blankát Szicília királynéjává koronázták a palermói székesegyházban.
Az új házassággal meg kellett oldani ifjú Márton házasságon kívül született gyermekeinek a sorsát is, aminek az elrendezését az édesanyja, Luna Mária aragón királyné vállalta magára. A két kis királyi sarj, Aragóniai Jolán, valamint Aragóniai Frigyes, ettől fogva a nagyanyjuk gondjaira lett bízva, és az aragóniai udvarban nevelkedett. Ifjú Márton király lépéseket is tett a törvényesítésük érdekében.
Ifjú Márton király 1405-ben hazalátogatott szülőföldjére, Katalóniába. Szüleit, gyerekeit és szülőföldjét ekkor látta utoljára. A barcelonai tartózkodás előtt még Nizzában is megállt, és találkozott XIII. Benedek avignoni (ellen)pápával, aki az anyja révén távoli rokona volt.
1406. december 17-én vagy 19-én Blanka királyné megszülte a trónörököst is, akit szintén Márton névre kereszteltek. Az újdonsült trónörökös viszont fertőzés következtében 1407 augusztusában meghalt, így a dinasztia folytonossága megint gyenge lábakon állt.
1408-ban Márton király Szardíniába ment expedíciós sereggel, hogy ott apja nevében, aki Szardínia királya is volt, az egyetlen, még független helyi királyság (judikátus) új uralkodójával megmérkőzzön, és az egész szigetet az aragóniai ház uralma alá hajtsa. A következő évben, 1409. június 30-án a Sanluri csatában legyőzte Arborea királyát (judex), I. Vilmost. A győzelmet viszont nem tudta kiaknázni, mert pár héttel később, július 25-én Cagliariban törvényes utódok hátrahagyása nélkül maláriában meghalt. Halála mély válságot idézett elő az aragóniai uralkodóházban, melyet apja és utóda a szicíliai trónon, Idős Márton király már nem tudott megoldani. A házasságon kívül született fiát, Frigyest bár törvényesítették, nem sikerült utódául jelölnie sem neki, sem apjának, így apja is úgy halt meg a következő évben, hogy az utódlás kérdését nyitva és megoldatlanul hagyta. Fia révén nem maradtak utódai, viszont lánya, Jolán révén számos leszármazottja maradt, akik viszont nem vitték tovább az Aragón Korona országainak és Szicíliának a királyi címeit. Utódai között szerepel Eugénia francia császárné (1826–1920), aki Ifjú Márton 14. (generációs) leszármazottja.
Élete Aragón infáns I. (Idős) Márton aragón királynak az első feleségétől, Luna Mária aragón királynétól, Lope lunai gróf és Briande d'Agoult lányától született egyetlen, nagykorúságot elért gyermeke. Még nagyapja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király életében született. Apja után Márton névre keresztelték Valenciában, második neve pedig a Róbert lett VII. Kelemen avignoni (ellen)pápa tiszteletére, akinek az eredeti neve Róbert volt.Lásd Fodale (2015: 699). Annak ellenére, hogy csak a másodszülötti ágból származott, ő volt az aragón uralkodóház reménysége, hiszen nagybátyjának, I. (Vadász) János aragón királynak a fiai mind meghaltak kisgyermekkorukban, így őt tekintették a Barcelonai-ház folytatójának. Születésekor még csak a Barcelonai-ház kihalófélben levő szicíliai ágának folytatójaként tekintettek rá, hiszen az uralkodóháznak az aragóniai ága akkor még felfelé ívelőben volt, és nem sejthette még senki, hogy ő lesz az apja mellett az utolsó törvényes és életképes utódja a dinasztiának. Röviddel a születése után nagyapja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király kinevezte a másodszülött fiát, az ő apját, Idősebb Márton infánst „Szicília királyává”, vitatva a másik unokájának, I. Mária szicíliai királynőnek, aki legidősebb lányától, Konstancia aragón infánsnőtől és III. (Együgyű) Frigyes szicíliai királytól származott, a jogait a szicíliai trónra, mivel IV. Péter úgy értelmezte az 1337-ben elhunyt II. Frigyes szicíliai király végrendeletét, hogy a Barcelonai-ház szicíliai királyi ágának törvényes férfi utódokat nélkülöző kihalása esetén a törvényes leányutódok mellőzésével az aragón királyi ágat illeti meg az öröklés joga, mégpedig másodszülötti sorrendben. Ez azt jelenti, hogy IV. Péter szerint jogilag nem III. (Együgyű) Frigyes egyetlen leányára, Máriára, aki bár IV. Péter unokája is volt, hanem Szertartásos Péter másodszülött fiára, Idős Mártonra szállt a szicíliai korona. Ez a kinevezés azonban csak jelképes aktus maradt IV. Péter részéről, hiszen XI. Gergely pápa, majd 1378-tól utóda, a törvényes római pápa, VI. Orbán I. Máriát támogatta, aki el is foglalta apja halála után a szicíliai trónt, és IV. Péter kezében semmilyen eszköz sem volt, hogy ezen a helyzeten változtasson, így Idősebb Mártonnak és fiának a reményei akár a szicíliai, akár az aragón királyi koronára egyelőre beteljesületlenek maradtak. Különösen akkor vált ez nyilvánvalóvá, mikor Szicília nagy hatalmú bárója, Artale Alagona, a szigetországot Mária kiskorúsága idején a királynő nevében kormányzó négy vikárius egyike a Visconti-házzal egyezett meg a gyermek királynő eljegyzéséről. Aragónia királya, a királyi nagyapa, IV. Péter ezt végképp nem tűrhette, hogy idegen uralkodóház befolyása alá kerüljön a Szicíliai Királyság, ezért egy flottát küldött unokája "megmentésére", és az Aragón Korona Országaiba küldésére. Mária királynő így Szardínia érintésével 1384-ben érkezett meg Katalóniába, ahol először találkozhatott unokatestvérével és későbbi férjével, ifjú Martinnal, aki 11–13 évvel volt fiatalabb Szicília ifjú királynőjénél. Miután a tervezett házasság az aragón trónörökös, Vadász János és Mária között az apjával rossz viszonyt ápoló János makacs ellenállása miatt meghiúsult, így hogy Szicília mindenképpen az aragóniai uralkodóház kötelékében maradjon, Máriát eljegyezték Ifjú Márton herceggel. A házasság 1389. június 24-én köttetett meg.Lásd Schwennicke (1984, Tafel 73), viszont Silleras-Fernández (2005: 81) szerint csak 1391. november 19-én, Aprile (1725: 197) szerint pedig 1391. november 29-én Barcelonában. Márton csak a "királynő férje" (regine maritus) megjelölést kapta, a királyi címet a házassággal még nem nyerte el automatikusan.Lásd Fodale (2015: 700).
Szicília királya 1392-ben Mária királynő a férje és apósa kíséretében nagy katalán hajóhaddal visszatért a királyságába, ahol a katalán uralom ellen felkelések törtek ki, és a királyi család uralma kezdetben csak a sziget töredékére terjedt ki. Ennek ellenére a szicíliai parlament elismerte Ifjú Mártont királynak, de a tényleges hatalom a királyi após és apa, Idős Márton kezében összpontosult. Időközben meghalt az aragón király, I. János fiúutód hátrahagyása nélkül, lányai, Johanna és Jolán pedig a száli törvény értelmében nem örökölhették a trónt, így öccsét, Idős Mártont kiáltották ki aragón királlyá, távollétében pedig a felesége, Mária királyné gyakorolta a királyi hatalmat régensként. Idős Márton, immár aragón királyként 1397-ben hagyta el Szicíliát. A következő évben, 1398. április 13-án Ifjú Mártont Palermóban királlyá koronázták,Lásd Aprile (1725: 207). az uralkodópár pedig örömmel várhatta első gyermekük születését, aki fiú lett, a dinasztia reménybeli folytatója, és dédapái, II. Péter szicíliai király és IV. Péter aragóniai király után a Péter nevet kapta a keresztségben. A kis herceg 1398. november 17-én született meg. A szigetet ekkorra sikerült végre pacifikálni, és a királyi hatalmat kiterjeszteni az egész országra. A remény azonban hamarosan szertefoszlott, mert a kis trónörökös 1400. augusztus 16-án vagy november 8-án, röviddel a második születésnapja előtt meghalt. thumb|left|180px|Ifjú Márton egy leszármazási tekercsen a Poblet-kolostorban, ismeretlen szerzőtől, 1400