Az égési sérülés az izom- vagy hámszövet olyan sérülése, amelyet hő, elektromosság, vegyi anyagok, súrlódás vagy sugárzás okoz. Azt az égést, amely csak a bőr felszínét érinti, felületes vagy elsőfokú égésnek nevezik. Amikor a sérülés a mélyebb rétegek egy részéig hatol, akkor részleges mélységű vagy másodfokú égésről lehet beszélni. A teljes mélységű vagy harmadfokú égés esetén a sérülés a bőr minden rétegére kiterjed. A negyedfokú égés a mélyebb szöveteket, például az izom- vagy csontszövetet is károsítja. A forrázás az égési sérülés egyik fajtája, a bőrre kerülő, magas hőmérsékletű folyadék (víz, olaj, gőz) hatására.
Az orvostörténeti feljegyzések szerint már az ókori Egyiptomban és Kínában is alkalmaztak különféle égési kezeléseket, például mézet, gyantát vagy tealevelet a sebgyógyulás elősegítésére. A 19. században Guillaume Dupuytren francia sebész dolgozta ki az égési sérülések részletes osztályozását, amelynek alapelvei ma is beépülnek a modern orvosi gyakorlatba.
Az égési sérülések ellátásában igen fontos szerepet játszik az első 48 órában nyújtott megfelelő ellátás. A szükséges kezelés az égési sérülés súlyosságától függ. A felületes égések ellátása egyszerű fájdalomcsillapítókon kívül alig igényel többet, míg súlyos égések esetén hosszabb távú kezelésre lehet szükség az erre kialakított egészségügyi intézmények égés- és plasztikai sebészeti osztályain. A csapvízzel való lehűtés enyhítheti a fájdalmat és mérsékelheti a szöveti károsodást, bár a hosszas hűtés alacsony testhőmérséklethez vezethet.
Részleges mélységű égési sérülés esetén elősegítheti a gyógyulást a sérülés helyének vízzel és szappannal való megtisztítása és steril lappal való befedése. Az égési hólyagok kezelése nem egyértelmű, de célszerű azokat érintetlenül hagyni. A teljes mélységű égési sérülések általában sebészeti ellátást, például bőrátültetést tesznek szükségessé. Nagy kiterjedésű égési sérülések esetén gyakran nagy mennyiségű intravénás folyadékbevitel szükséges, mivel a későbbi gyulladásos reakció eredményeként jelentős a kapilláris folyadékveszteség és kialakulhat ödéma. Az égési sérülések hosszú távú kimenetele nagyban függ az égés kiterjedésétől, az érintett személy életkorától és egészségi állapotától is. Az égések leggyakoribb szövődményei fertőzésekhez kapcsolódnak.
Bár a nagy kiterjedésű égések nagyrészt végzetesek, az 1960 óta kifejlesztett modern kezelések jelentősen javították ezek gyógyulási esélyeit, főként a gyermekek és fiatalkorú felnőttek esetében. Globálisan évente körülbelül 11 millió ember igényel orvosi ellátást, és ember hal bele égési sérüléseibe. Az Amerikai Egyesült Államokban évente több mint kétmillió embert kell égés miatt kezelni, és 3–4000 ember veszti életét, az égési centrumba utaltak körülbelül 4%-a hal bele sérüléseibe. Magyarországon világviszonylatban alacsonynak mondható az égési sérülések okozta halálesetek száma, ez több éves átlagban lakosra számítva 1–1,5.
Az égési sérülések kezelése a katonai egészségügy fontos területe, különös tekintettel a modern fegyverek által okozott gyakori ilyen jellegű sebesülésekre.
Tünetek Az égési sérülések jellemzői azok mélységétől függően változóak. A felületes égések két-három napig tartó fájdalommal járnak, majd az ezt követő néhány nap alatt a bőr lehámlik. Akik súlyosabb égési sérülést szenvedtek, rossz közérzetre vagy fájdalom helyett inkább nyomásérzésre panaszkodhatnak. A teljes mélységű égési sérülések az enyhe érintésre vagy szúrásra teljesen érzéketlenek lehetnek. Míg a felületes égési sérülések jellemző módon piros színűek, a súlyos égések rózsaszínűek, fehérek vagy feketék. A száj körüli égések vagy az orrban levő megperzselődött szőrszálak a légutak égési sérülésére utalhatnak, de ezek a jelek nem teljesen megbízhatóak. Komolyabb légúti sérülés tünete lehet a légszomj, rekedtség, sípoló vagy ziháló légzés. A gyógyulás folyamata alatt gyakori a bőrviszketés (pruritusz), ami a felnőttek 90%-ánál és majdnem minden gyermeknél előfordul. Elektromos áram által okozott égési sérülés esetén az érzéketlenség vagy bizsergés hosszú ideig megmaradhat. Az égési sérülések érzelmi és lelki stresszállapotot is okozhatnak.
Típus Érintett rétegek Megjelenés Felszín Érzet Felépülési idő Prognózis Példa Felületes (elsőfokú) combustio erythematosa Epidermisz (felhám) Vörös, hólyagok nincsenek Száraz Fájdalmas 5–10 nap Jól gyógyul, de a napon való többszöri leégés növeli a későbbiekben kialakuló bőrrák és melanóma kockázatát 70px|A napon való leégés tipikus elsőfokú égés. Felületes, részleges mélységű (másodfokú) combustio bullosa A felszíni (papilláris) irha rétegéig hatol. Kivörösödés, áttetsző hólyagokkal. Nyomás hatására elfehéredik. Nedves Nagyon fájdalmas Kevesebb, mint 2–3 hét Helyi fertőzés/cellulitisz, de rendszerint nincs hegesedés 70px|Másodfokú égés a hüvelykujjon Mély, részleges mélységű (másodfokú) combustio bullosa A dermisz mély (reticularis) rétegéig hatol Sárga vagy fehér. Kevésbé fehéredik. Felhólyagosodhat. Elég száraz Feszítő, kényelmetlen érzés 3–8 hét Hegesedés, zsugorodás (kimetszést és bőrátültetést tehet szükségessé) 70px|Forrázás okozta mély másodfokú égés Teljes mélységű (harmadfokú) combustio gangraenosa Az irha teljes mélységére kiterjed Merev és fehér vagy barna Nyomásra nem fehéredik Kemény Fájdalmatlan Hosszas (hónapok) és nem teljes Hegesedés, zsugorodások, sebészi eltávolítás (korai kimetszés javasolt) 70px|Motorkerékpár kipufogócsöve által okozott nyolcnapos harmadfokú égés. Negyedfokú carbonisatio A bőr teljes vastagságára kiterjed, érinti a bőr alatti zsír-, izom- és csontszövetet Fekete; elszenesedett, égési pörkökkel Száraz Fájdalmatlan Kimetszés szükséges Amputáció, jelentős funkcionális károsodás és esetenként halál. 70px|negyedfokú égési sérülés
Kiváltó tényezők Az égési sérüléseket különböző külső kiváltó tényezők okozhatják. Az égés a hőhatás típusa szerint forrázás, lángégés, kontaktégés, elektromos áram okozta, sugárzás okozta és vegyi égés lehet. Az Egyesült Államokban az égési sérülések leggyakoribb okai: tűz vagy láng (44%), forrázás (33%), forró tárgyak (9%), elektromos áram (4%), vegyszerek (3%).National Burn Repository Pg. i Az égési sérülések többsége otthon (69%) vagy a munkahelyen (9%) történik, és legtöbbjük baleset következménye, 2%-ukat mások általi támadás okozza, 1–2%-uk pedig öngyilkossági kísérlet következtében lép fel. Egyes kiváltó tényezők belélegzés útján a légutakba és/vagy a tüdőbe juthatnak, ami az esetek körülbelül 6%-ában fordul elő.
Az égési sérülések leginkább a szegényeknél fordulnak elő. A dohányzás kockázati tényezőnek számít, az alkoholfogyasztás ugyanakkor közvetlenül nem. A tűz okozta égések általában gyakoribbak a hidegebb égtájakon. A fejlődő országokra jellemző kockázati tényezők közé tartozik a nyílt tűzön vagy a földön történő sütés-főzés, valamint a fejlődési fogyatékosság gyermekek esetében és a krónikus betegségek felnőttek esetében.
Hőhatás Az Egyesült Államokban az égési sérüléseket leggyakrabban tűz és forró folyadékok okozzák. A házakban kiütő halálos tűzesetek 25%-át dohányzás okozza, 22%-át pedig különféle fűtőberendezések. A sérülések csaknem fele tűzoltás közben történik. A forrázást forró folyadék vagy gáz okozza, és a leggyakrabban forró itallal, a fürdőszobában vagy zuhanyzóban használt magas hőmérsékletű csapvízzel, forró sütőolajjal vagy gőzzel történik. A forrázási sérülések az öt év alatti gyermekeknél a leggyakoribbak, és az Egyesült Államokban, valamint Ausztráliában a sérülteknek ez a csoportja teszi ki az összes égési sérülés kétharmadát. A forró tárgyak megérintése a gyermekek égési sérüléseinek körülbelül 20-30%-át okozza. A forrázás általában első- vagy másodfokú égést okoz, de – főként huzamosabb érintkezés esetében – harmadfokú égést is eredményezhet. Ünnepek idején a tűzijátékok sok országban az égési sérülések gyakori okozói. Ez a kockázati tényező különösen jellemző serdülőkorú fiúk körében.
Vegyszer Az égési sérülések 2–11%-át vegyszerek okozzák, és ennek tudható be az égési sérülésekkel összefüggő halálesetek közel 30%-a. Vegyi égést több mint féle vegyület okozhat. Ezek többsége vagy erős lúg (55%), vagy erős sav (26%). A vegyi égés miatti halálesetek többsége ezek lenyelésének következménye. A leggyakoribb ilyen vegyszerek közé tartozik többek között a vécétisztítószerekben található kénsav, a fehérítőben található nátrium-hipoklorit és a festékoldó szerekben található halogénezett szénhidrogének. A hidrogén-fluorid (régies nevén fluor-hidrogén sav vagy fluorsav) különösen mély égési sérülést okoz, és előfordulhat, hogy a tünetek a kontaktus után csak egy bizonyos idő elteltével jelentkeznek. A hangyasav jelentős számú vörösvérsejt lebomlását okozhatja.
Elektromos Az elektromos áram okozta égéseket vagy sérüléseket nagyfeszültségű (1000 voltos vagy annál nagyobb), kisfeszültségű (1000 voltnál kisebb), vagy elektromos ív okozta égési sebekre osztjuk. Gyermekeknél az elektromos égési sérüléseket leggyakrabban elektromos vezeték (60%) és az elektromos aljzat (14%) okozza. Villámcsapás is okozhat elektromos égési sérülést. A villámcsapás kockázati tényezői közé tartoznak az olyan szabadtéri tevékenységek, mint például a hegymászás, a golf és terepsportok, valamint a szabadban végzett munka. A villámcsapás általi halálozás aránya körülbelül 10%.
Míg az elektromos sérülések elsősorban égési sérülésekhez vezetnek, következményük lehet még a tompa ütés miatti trauma vagy izomösszehúzódás okozta törés vagy ficam is. A nagyfeszültségű áramütések többségénél a károsodás nagyrészt belső, ezért mértéke nem mérhető fel kizárólag a bőr vizsgálatával. A kis- és a nagyfeszültségű árammal való kontaktus egyaránt okozhat szívritmuszavart vagy szívmegállást.
Sugárzás A sugárzás okozta égéseket kiválthatja például a napból, szoláriumból vagy ívhegesztésből származó ibolyántúli sugárzás, vagy például sugárkezelésből, röntgensugárzásból vagy radioaktív porból származó) ionizáló sugárzás. A sugárzás okozta égések és általában a felületes égések leggyakoribb oka a napsugárzás. Bőrtípustól függően jelentősen változó, hogy ki mennyire fogékony leégésre a napon. Az ionizáló sugárzás bőrre gyakorolt hatása attól függ, hogy az illető terület milyen mértékben volt kitéve a sugárzásnak: 3 Gy-nyi sugárdózis után hajhullás, 10 Gy után bőrpír, 20 Gy után nedvedző bőrhámlás, 30 Gy után a bőr elhalása (nekrózisa) figyelhető meg. A bőrpír általában csak bizonyos idő elteltével jelenik meg. A sugárzás okozta égéseket ugyanúgy kezelik, mint más égéseket. A mikrohullám okozta égések a mikrohullámmal végzett melegítés során fordulnak elő. Akár két másodpercnyi sugárhatás is okozhat sérülést, az ilyen eset azonban ritka.
Nem baleset okozta égések A forrázás, illetve tűz okozta égési sérülés miatt kórházba utaltak 3–10%-a bántalmazás áldozata. Ezeknek az égési sérüléseknek az okai közé tartozik a gyermekbántalmazás, a személyes viták, a házastársak közti erőszak, az idősek bántalmazása és az üzleti viták. A merítés okozta égési sérülés vagy merítés okozta forrázás gyermekbántalmazásra utalhat. A sérülés akkor keletkezik, amikor az egyik végtagot vagy az altestet (a far vagy a gáttájék) forró vízbe merítik. Jellemzően élesen kirajzolódó felső határvonala van, és gyakran szimmetrikus. A bántalmazást nagymértékben valószínűsítő egyéb jelek közé tartozik a körkörös égés, a spriccelés nyomainak a hiánya, az egyenletes mélységű égés, valamint az ezekhez társuló – gondatlanságra vagy bántalmazásra utaló – egyéb jelek.
A menyasszonyégetés (a családon belüli erőszak egy formája) előfordul egyes kultúrákban. Indiában például előfordul, hogy az új asszonyt elégetik, amennyiben a férj vagy annak családja nem tartja elegendőnek a hozományt. Pakisztánban a sav marta sebek a szándékosan okozott égési sérülések 13%-át képezik, és gyakran összefüggenek a családon belüli erőszakkal. Az önégetés (önfelgyújtás tiltakozó szándékkal) szintén viszonylag gyakori az indiai nők körében.
Kórélettan