A búvárpók (Argyroneta aquatica) búvárpókfélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, szinte egész életében a víz alatt élő pókfaj. Nemének egyetlen faja.
Megjelenése A búvárpók hímjének testhossza 10-15 mm, míg a nőstény a pókoknál szokatlan módon kisebb: 8-9 mm-es; a fejtor 2-5 mm. Színe egyöntetű világosabb vagy sötétebb barna, néha szürkés árnyalattal. A fejtor feji része kissé világosabb. Az elülső szemsor csaknem egyenes, a hátulsó kicsit hátrahajló. A mellpajzs elöl némileg lekerekített, hátul a negyedik pár csípő között kihegyesedő. Csáprágója sötétbarna, vájulatának külső szegélyén három, nagyjából egyforma méretű fog; a belső szegélyén egy nagyobb és egy tőle messze egy kisebb fog található. Potroha dúsan szőrözött; a szőrök kb. kétharmada hosszú és erősen pillás, egyharmada rövidebb és gyengén pillás. A hím potroha hosszabb és hegyesebb végű a nőstényénél. A hím tapogatójának pikkelye (végíze) feltűnően hosszú, a lábszáron nyúlvány nincs, annak csúcsi része kissé előrenyúlik a külső oldalon és egyenetlenül levágott végű. A párzószerv gyűjtője egyszerű, a hímtag igen rövid.
A nőstény ivarlemeze fehéres színű, fényes és két, egymástól viszonylag távol levő mélyedés látható rajta, ahol a átlátszik sötét vulvája.
Elterjedése Eurázsiában honos, az Ibériai-félszigettől és a Brit-szigetektől egészen a Távol-Keletig és Japánig. Magyarországon gyakori, szinte mindenütt megtalálható, ahol megfelelő élőhelyet talál.
Életmódja bélyegkép|balra|200px|Búvárpók a víz alatt Tiszta, sűrű növényzetű kisebb-nagyobb tavakban, holtágakban, mocsarakban, esetleg lassú mozgású folyókban fordul elő. Az időszakosan kiszáradó vizekből hiányzik. A pókok között egyedülálló módon szinte egész életét a víz alatt tölti. Igen jól úszik, hasi oldalával felfelé. A víz alatt a vízinövényekhez erősített harangot sző, amelyekbe a felszínről visz levegőt a speciális testszőrei segítségével; emiatt a víz alatt ezüstösnek látszik. A potrohán lévő levegőbuborékból lélegezni is képes.
A pók a búvárharangjában fogyasztja el táplálékát, itt vedlik, párosodik, a nőstény itt őrzi petéit. Szerkezetét illetően egy rövid, széles szájú gyűszűre hasonlít. Készítésekor a búvárpók először egy kis platót feszít ki a növények közé, majd felúszik a felszínre, kidugja a potrohát, hogy levegőt gyűjtsön; eközben hátsó lábait a potrohhoz szorítja, hogy megnövelje a begyűjtött levegő térfogatát. Ezután leúszik, lekapaszkodik a haranghoz, a plató alatt kiszorítja szőrei közül a légbuborékot, majd megerősíti a szerkezet oldalait. A harang elhasználódott levegőjét rendszeresen oxigéndús felszíni levegővel frissíti. A harang készítésekor és a kifeszítő fonalakhoz másféle pókselymet használ. A harang körül jelzőfonalakat feszít ki, amelyek jelzik a zsákmány közelségét. Kisebb vízi ízeltlábúakkal, rákokkal, lárvákkal (pl. szúnyoglárvákkal) táplálkoznak.
A nőstények szinte egész életüket a harangban töltik, két első lábukat kidugják belőle és a jelzőfonalakra helyezik. Ha zsákmány közelít, ráront, elülső lábaival megragadja, csáprágóival megmarja és bevonszolja a harangba. Ritkán a harangon kívül is vadászik, de többnyire csak éjszaka. A hímek mozgékonyabbak, nappal és éjszaka is úszva vadászhatnak vagy a nőstényeket kereshetik.
Fogságban két évig élnek. Télen hibernálódnak; ilyenkor a tó fenekén készítenek egy nagyobb, erősebb harangot, amelyet teljesen lezárnak és itt alszanak novembertől egészen februárig. A hímek esetében megfigyelték, hogy üres csigaházakat bélelnek ki pókselyemmel, megtöltik levegővel és lezárják a bejáratukat a teleléshez.
Ha meg akarják fogni, nagyobb méretéből adódóan elvben meg tudja marni az embert, de erről megerősített esetleírás nem áll rendelkezésre.
Szaporodása Szaporodási időszaka tavasz közepén-végén kezdődik. Az ivarérett hím megkeresi a nőstény harangját, bemászik és kikergeti a nőstényt. A nőstény vagy agresszívan elűzi a hímet, vagy az udvarlási fázisban közösen többször körbeússzák a harangot. Ezután visszatérnek a harangba és rövid kergetőzést követően a hím a tapogatólábán lévő párzószervével több spermacsomagot juttat a nőstény potrohának alsó felén lévő ivarlemez nyílásába. A hím néhány perccel később távozik, a nőstény pedig megkezdi a petezsák készítését. A nőstény tárolja a spermát és egy párzást követően az év során akár hat petezsákot is készíthet.
A sűrű szövésű, fehér petezsák 50-100 petét tartalmaz és a harang felső felét - amelyet a pók egy vastag válaszfallal el is szeparál - teljesen elfoglalja. A petékből három-négy hét múlva kelnek ki az utódok; ezalatt anyjuk alig hagyja el a harangot, amelynek bejáratát be is szűkíti. A kis pókok 2-4 hétig maradnak anyjukkal, majd negyedik vedlésüket követően szétrajzanak, hogy megépítsék saját harangjukat. Egyes megfigyelések szerint ilyenkor a levegőben, a szél által is utaznak, hosszú pókfonalat használva vitorlaként.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Megjelenése a kultúrában A búvárpók az egyik főszereplője a közismert „Vízipók-csodapók” című magyar rajzfilmsorozatnak, mely 1978 és 1988 között készült.
Kapcsolódó cikkek Magyarország pókfajainak listája Magyarország védett állatai
Források Loksa Imre: Pókok I. XVIII. kötet Arachnoidea 2 füzet Fauna hungariae 97. Argyroneta aquatica Animal Diversity Web Argyroneta aquatica Araneae Summary for Argyroneta aquatica Britisch spiders Argyroneta aquatica Spinnenforum Wiki Argyroneta aquatica GBIF
Kategória:Pókszabásúfajok Kategória:Magyarország pókjai Kategória:Monotipikus taxonok Kategória:Magyarországon védett állatok