A házi kaszáspók (Phalangium opilio) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának kaszáspókok (Opiliones) rendjébe, ezen belül a Phalangiidae családba tartozó faj. Carl von Linné írta le 1758-ban. A kaszáspókok nem a pókok (Araneae) rendjébe tartoznak: elő- és utótestük szélesen kapcsolódik egymáshoz, fonószemölcseik nincsenek, ezért selymet és hálót sem készítenek. A lakások sarkaiban szabálytalan hálót építő, ugyancsak hosszú lábú nagy álkaszáspók (Pholcus phalangioides) ezzel szemben valódi pók. Magyarországon is előfordul.
Elterjedése és élőhelye Európában széles körben elterjedt, de a kontinens legészakibb és legdélibb részein hiányzik. Elsősorban a meleg, száraz helyeket kedveli, ugyanakkor természetes és ember által átalakított élőhelyek sokaságában megtalálható. A mérsékelt övben többek között kukorica-, lucerna-, gabona-, burgonya-, káposzta-, szamóca- és almaültetvényekben is gyakori lehet.
Új-Zélandon betelepített faj; ott kertekben, parkokban, valamint utak mentén is előfordul. Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában széles körben elterjedt, de nem tisztázott, hogy őshonos-e, vagy betelepítették.
Megjelenése Kifejlett egyedeinek testhossza mintegy 3,5–9 milliméter, a hímek rendszerint kisebbek a nőstényeknél. Teste rövid és gömbölyded, lábai hosszúak és vékonyak. Színezete változatos: többnyire világosszürke vagy barna, a hátoldalon pedig gyakran sötétebb, helyenként beszűkülő nyeregrajzolat látható.
A hímeket a csáprágó utolsó ízén található, szarvszerű nyúlványok és a feltűnően hosszú tapogatólábak teszik könnyen felismerhetővé. Viselkedési kísérletekben a hímek a csáprágónyúlványokat egymás eltolására, a tapogatólábakat pedig a vetélytárs érzékelésére és a nőstény megtartására használták.
Életmódja A házi kaszáspók sokféle táplálékot fogyasztó ragadozó. Zsákmányai között levéltetvek, hernyók, kabócák, bogárlárvák, atkák és kisebb meztelencsigák is vannak; emellett elpusztult állatokat és bomló szerves anyagokat is fogyaszt. Egy szójaültetvényeken végzett terepi kísérletben a nimfák és a kifejlett egyedek napközben többnyire nyugalomban maradtak, este és éjszaka viszont a növényeken, illetve a talajon mozogtak és tapogatóztak.
Veszély esetén lábát leválaszthatja; a levált láb még percekig mozoghat, elterelve a ragadozó figyelmét.
Szaporodása és fejlődése A nőstény a petéket nedves, védett helyekre, például kövek alá, talajrepedésekbe vagy a növények talajhoz közeli részei közé rakja. A gömbölyű peték mintegy 0,4 milliméter átmérőjűek; egy-egy petecsomóban körülbelül tíz vagy akár több száz pete lehet. A kelés a hőmérséklettől függően három héttől több mint öt hónapig tarthat; a fiatalok több vedlés után, ugyancsak a hőmérséklettől függően két-három hónap alatt érik el a kifejlett állapotot.
Jegyzetek
Források
Kategória:Pókszabásúfajok Kategória:Magyarország ízeltlábúi Kategória:Európa ízeltlábúi Kategória:Észak-Amerika ízeltlábúi