Csikós Nagy BélaA név helyesírásával kapcsolatban l. a családi kripta feliratát és saját sírfeliratát (Szeged, 1915. szeptember 9. – Budapest, 2005. május 28.http://nevpont.hu/view.php?id=4504 Hal. akv. hiv.) magyar közgazdász, akadémikus. 1957-től az Országos Árhivatal, 1967-től 1984-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke. 1959-től az újjáalakuló Magyar Közgazdasági Társaság Pénzügyi Szakosztályának elnöke, 1972 és 1990 között a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, 1990-től haláláig örökös tiszteletbeli elnöke. Schwell Titusz negyvennyolcas honvéd főhadnagy ükunokája.

Élete, munkássága Dr. Csikós Nagy József ügyvéd és a nemesi családból származó Jedlicska Jolán – háromból – második gyermekeként született. Iskoláit szülővárosában végezte, gimnáziumi tanulmányait a szegedi piaristáknál kezdte, de a budapesti Keleti Károly utcai Érseki Főgimnáziumban érettségizett.

A szegedi Ferenc József Egyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Az Erzsébet Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának magántanára volt, 1943–1949 között. Egyetemi tanára, mentora Surányi-Unger Tivadar volt. A Gyáriparosok Országos Szövetségének megbízásából, de egyetemi ösztöndíjjal 1938/39-ben Berlinben kutatott.

Teleki Pál miniszterelnök, reformtörekvéseinek egyik lépéseként létrehozta a Miniszterelnökség Gazdaságtanulmányi Osztályát. Sok más tehetség mellett Csikós Nagy is ide került előadóként (1940–41).Munkatársai voltak többek között: Notel Rudolf, aki 1945 után a Nobel-díjas, svéd Gunnar Myrdallal dolgozott együtt; Bán Imre ügyvéd és technikatörténész, akit a nyilasok gyilkoltak meg 1944-ben; Rézler Jenő szociológus, aki 1952-ben emigrált az Egyesült Államokba és ott egyetemi professzor lett, valamint Olti Vilmos jogász, aki a Rákosi-korszak egyik vérbírája volt.http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/szeged/szemelyi_adattar_a_szegedi_polgar_csaladok/pages/004_c.htm A Szegedi adattárból apja családi nevéről és az ő hivatali beosztásáról 1942–45 között a Pénzügyminisztérium közgazdasági osztályán dolgozott előadóként, majd pénzügyi titkárként. Tehetségére Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter is felfigyelt, és rendszeresen kutatói feladatokkal bízta meg. Az 1943-ban a PM-ben létrehozott Gazdaságtájékoztatási Bizottság főtitkára lett. Főnökével, Rényi Bélával együtt részt vett egy minisztériumi ellenálló csoport tevékenységében. Emiatt 1944-ben illegalitásba kényszerült; egy ideig Kodolányi János író bujtatta.

A második világháború alatti kormánytisztviselői megbízatásai mellett tudományos műveket, az akkori témájuk és hivatalos megfogalmazásuk miatt a szovjet megszállás után betiltott könyveket is írt.

A háború után is számítottak kimagasló közgazdasági szakértelmére. Ennek köszönhetően 1946-ban Vas Zoltán a Pénzügyminisztériumból maga mellé vette mint a legfontosabb szakembert. A megalakult Gazdasági Főtanácsban tanácsos volt. 1946-ban részt vett a stabil forint megalkotásában, az ország gazdasági-pénzügyi talpraállításában.

1948-ban a kommunisták úgy „állították” a maguk oldalára, hogy egy hétig nem hagyták aludni az Andrássy út 60-ban. Az Országos Tervhivatal közgazdasági főosztályvezetője lett. 1952–53-ban a Helyi Ipari-, 1954–55-ben a Könnyűipari Minisztériumban miniszterhelyettes. 1955–56-ban a Budapesti Vegyesipari Tröszt vezérigazgatója. 1957-ben megalakította az Országos Árhivatalt, majd 1967-ben az Országos Anyag- és Árhivatalt, amelynek 1984-es nyugdíjba vonulásáig elnöke volt. Az új gazdasági mechanizmus kidolgozásában és elfogadtatásában, Nyers Rezső kulcsszerepet biztosított számára. Gyakran szerepelt rádió- és tévériportokban, a Magyarázom a mechanizmust című népszerűsítő kisfilmsorozat professzorát róla mintázták.

Közel hét évtizedes pályafutása során komoly szakmai elismertséget, tekintélyt szerzett Magyarországon és külföldön egyaránt (pl. Kaliforniai Egyetem (Berkeley), 1973). 1988-ban, amikor a „létező szocializmus” időszakában Grósz Károly létrehozta az első „látható” miniszterelnöki tanácsadó testületet, annak a munkájába szinte értelemszerűen vonták be. 1990-től haláláig a Magyar Közgazdasági Társaság tiszteletbeli elnöke volt. Élete végéig dolgozott, munka közben érte a halál, 90. életévében. Felesége, dr. Kneppó Lívia és két leánya szintén közgazdász végzettségűek, ám Zsuzsanna képzőművészettel foglalkozik.http://www.myheritage.hu/research?action=query&formId=1&formMode=0&qname=Name+fnmo.2+fnmsvos.1+fnmsmi.1+ln.Csik%C3%B3s%2F3Katalin+lnmo.3+lnmsdm.1+lnmsmf3.1+lnmsrs.1 Neve helyesen, ahogyan idősebb leánya, Hirschlerné Csikós Nagy Katalin is használja

Tudományos munkássága Publikációit már fiatalon elkezdte: 1938-ban, huszonhárom évesen A termelékenység története címmel jelentette meg első munkáját. 1978-ban az új árforradalomról írt könyvet. A Magyar Tudományos Akadémiának 1982-től volt tagja, s több rangos külföldi tudományos intézmény is tagjai közé választotta. A Magyar Közgazdasági Társaság örökös tiszteletbeli elnöke volt. A rendszerváltás után cikkek, tanulmányok, előadások és könyvek sora jelezte, hogy tudományos alkotóerejének teljében van. Legutóbbi, kétkötetes nagy munkája, a Közgazdaságtan a globalizáció világában 2002-ben jelent meg. A mű angol fordításának sajtó alá rendezése közben érte a halál.

Csikós Nagy Béla újabb elemzéseiben figyelmeztetett a jövő veszélyeire. A természeti erőforrások pusztulásának a gazdasági folyamatokra gyakorolt hatásait vizsgálva a következő hipotézist állította fel:

Munkássága bélyeg|Csikós Nagy Béla sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben 6/A-1-48 Miniszterelnökség gazdaságtanulmányi osztálya (1940–1941) Pénzügyminisztérium közgazdasági osztály (1942–1945) Gazdasági Főtanács, ahol először miniszteri tanácsosként, majd főtitkárhelyettesként dolgozott (1946) Országos Tervhivatal közgazdasági főosztályának vezetője (1948) Helyi kormánymegbízott az Ipari Minisztériumban (1952–1953) Könnyűipari Minisztérium miniszterhelyettes 1954–1955 Budapesti Vegyesipari Tröszt igazgató (1955–1956) Gazdaság Szakértő Bizottság tagja (1957)Vezetője Varga István 1957-ben megszervezi az Országos Árhivatalt Országos Anyag- és Árhivatal elnöke (1967–1984) Nyugdíjazása után a Világbank szakértőjeként dolgozott Kínában, az UNIDO megbízása alapján pedig Algériában. Tanácsadói konzultációkat folytatott Indiában és Irakban, valamint – Gorbacsov hatalomra kerülését követően – a Szovjetunióban.

Tudományos fokozatok Egyetemi magántanár Janus Pannonius Tudományegyetem (1942) Címzetes rendkívüli egyetemi tanár Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (1964) Közgazdaságtudományok doktora (1968)

Tagságok, pozíciók Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1982) Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1987) MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Pénzügytani Bizottságának elnöke Közgazdaságtudományi Bizottság tagja Magyar Közgazdasági Társaság örökös tiszteletbeli elnöke Osztrák Tudományos Akadémia külső levelező tagja Bécsi Tudományegyetem Gazdaságpolitikai Tanszékének tiszteletbeli egyetemi tanára A bécsi egyetem (Universität Wien) díszdoktora

Nemzetközi kapcsolatok A milánói székhellyel működő kutatóintézet, a ’’’CESES’’’ által 1961 és 1980 között évente megrendezett kelet–nyugati „rendszer-összehasonlító” konferenciáin – szinte kivétel nélkül – részt vett. Nemzetközi Közgazdasági Társaság: Hatéves megszakítással kétszer hat éven át tagja volt az NKT végrehajtó bizottságának, ebből három évet alelnök volt. Aktívan közreműködött a közgazdász-világkongresszusok szervezésében, ahol előadóként vagy panelviták vezetőjeként vett részt. Magyarország számára a legnagyobb jelentőségű eredménye az volt, hogy sikerült az 1974. évi közgazdász-világkongresszust Budapestre hoznia. 1991-től a brüsszeli székhelyű Európai Gazdasági Együttműködés Ligájában, a magyar tagozat elnökeként dolgozott.

Kitüntetései Állami Díj II. fokozat (1970) – Az árpolitika terén végzett tudományos és gyakorlati tevékenységéért Huszonegyedik Század érdemdíj Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, alapítványi fődíj (2003) Az Amerikai Életrajzi Társaság azon 500 ember közé választotta, akik a legnagyobb befolyást gyakorolták a XX. századra Demény Pál-díj (2005, posztumusz)

Idézetek Halm Tamás Csikós Nagy Béla egy „nagy generáció” markáns alakja volt. Sohasem volt akkora presztízse a szakmának idehaza, mint amikor e generáció szabott irányt az ország fejlődésének. Sohasem voltunk olyan büszkék magyar közgazdász mivoltunkra, mint abban a korszakban. Sohasem jelentett annyit a Magyar Közgazdasági Társaság tagjának lenni (és sohasem voltunk annyian e szervezetben), mint az ő elnökségének idején. Mind a nyugati, mind a keleti országok közgazdászai kitüntették figyelmükkel, tiszteletükkel. A nyugatiak számára kiváló partner volt: jól beszélt németül és angolul, és szakmailag is egy nyelvet beszélt velük. (Ne feledjük: ő ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik „még” nem volt marxista, és kitűnően ismerte az akkor nálunk „polgáriaknak” nevezett közgazdászok, elsősorban is a németek és az osztrákok munkásságát!) A szocialista országok közgazdászai is nagy tisztelettel viseltettek iránta, hiszen szaktudása őket is lenyűgözte, és a gyakorlat terepén, a gazdasági reformoknak köszönhetően, Magyarország mindig is élen járt.

Hitvallása „Amíg a sors megengedi, és ehhez magamban megfelelő képességet és készséget is érzek, változatlanul folytatom azt a pályát, amelyen életem nagyobb (és számomra értékesebb részét) töltöttem. Hiszen éppen ennek köszönhetem, hogy semmiféle közéleti siker nem gyűrt hatalma alá, hogy mindenkor emberi viszonyok között tudtam élni, és nem követeltem nagyobb darabot a nép közös kenyeréből, mint ami arányban állhatott a nemzeti jóléthez való hozzájárulásommal.”

Főbb művei Közel harminc kötete jelent meg, ebből több idegen nyelven is. Tudományos publikációinak száma meghaladja a négyszázat.

A termelékenység története, 1938 /Első publikációja/ A német honvédő gazdaság irodalma, különnyomat a Közgazdasági Szemléből. Budapest, 1939 Szeged, Városi nyomda A faj és a gazdaság viszonya az új német gazdaságelméleti irodalomban. Klny. Budapest, 1940, Szeged, Városi ny. A szovjetgazdaság három Achilles-sarka. Szeged, 1941 Nagytérgazdaság. Budapest, 1942, Gergely Kapitalizmus vagy kollektivizmus? Szeged, 1943 klny. a Délvidéki Szemléből Árpolitika az átmeneti gazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1958 A szocialista árképzés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961 Árpolitika a mai kapitalizmusban. Kossuth Könyvkiadó, 1964 Szocialista árelmélet és árpolitika. Kossuth Könyvkiadó, 1966 Általános és szocialista árelmélet. Kossuth Könyvkiadó, 1968 Bevezetés a gazdaságpolitikába. Kossuth Könyvkiadó, 1969 Magyar gazdaságpolitika. Kossuth Könyvkiadó, 1971 Szocialista árelmélet és árpolitika. Kossuth Könyvkiadó, 1974, Új árforradalom árnyékában. Kossuth Könyvkiadó, 1978, ; angolul: Towards a New Price Revolution, Akadémiai Kiadó, 1979, A magyar árpolitika. 1971–83. évf. Közgazdasági és Jogi, 1980, ; 1983, Gazdaságpolitika. Kossuth Könyvkiadó, 1982 Az értéktörvény szerepe a szocialista gazdaságban : akadémiai székfoglaló 1982. november 8. 1984 Szocializmus, piac, gazdaság. Kossuth Könyvkiadó, 1987, Price and Power (Társszerző: P. S. Elek) Akadémiai Kiadó, 1995, A XX. század magyar gazdaságpolitikája. Tanulságok az ezredforduló küszöbén. Akadémiai, 1996, Közgazdaságtan a globalizáció világában I–II. MTA Társadalomkutató Központ (Magyarország az ezredfordulón), 2002,

Kutatható iratanyaga