A kerekgedei Makó család egy nemesi származású család volt. Történetük
A Makó család a történelmi magyar Csanád nemzetségből származik. A Makó szó a török mak („dicséret, dicsőség”) tőből képzett név, jelentése dicső. A család leszármazását a hagyomány a 10. század végére, Doboka fia Csanád vezérig vezeti vissza, aki 885-895 között keresztelkedett meg. Doboka ispán felesége az erdélyi Gyula vezér -Tétény vezér unokája- lánya Karold volt, így Szent István király unokatestvére, kinek édesanyja Gyula másik lánya Sarolt, Géza fejedelem felesége volt.
1028-ban a nagyőszi csatában győzedelmet aratott a Dél-Magyarországot saját birtokaként kezelő, a kereszténységet visszautasító Ajtony vezér felett. Csanád vezér a győzelem után megkeresztelkedett és a király birtokokkal jutalmazta. Csanád keresztapja maga István király volt, és I. István megbízta a marosmenti egyházmegye megszervezésével, amelynek ispánja lett. Az új közigazgatási egységet róla nevezték el, így lett Csanád vármegye.
Két évszázaddal később a család illusztris tagja volt Makó bán, aki a Csanád nemzetség tagjaként Makó Izsák ispán fia volt, és 1256 és 1285 között szerepel az oklevelekben. A Csanád nemzetség 1256. évi birtokosztásakor a Maros mellett fekvő Felvölnök is az ő ágához került, és a települést később róla kezdték Makófalvának nevezni; a név a 15. század végére rövidült Makóra.
A három részre szakadt Magyarország A 16. században a család több ága a Magyar Királyság különböző részein rendelkezett birtokokkal. A török hódoltság és a három részre szakadt ország viszonyai között a család egyes tagjai a királyi Magyarország területén, más ágai pedig az Alföldön és a Jászságban folytatták birtokosi és hivatali tevékenységüket. A hódoltsági területeken élő nemesség helyzete sajátos volt: birtokait sok esetben csak az oszmán hatóságoknak fizetett adó mellett tudta megtartani. A korszakból több nemességigazoló és címeres oklevél, valamint birtokügyi irat őrzi a család jelenlétét.
A Makó család egyik ága Bogyoszlótól származik, akinek leszármazottai dunántúli birtokosok is voltak. (Makay)bélyegkép|A Makó család címereŐsi családi birtokuk Nezsider (Neusiedl am See) volt a mai Ausztria területén, onnan származott el Makó Ferenc királyi jegyző a Pozsony vármegyei Nemesszegre, aki nemességmegújító címeres levelet 1548-ban kapott I. Ferdinánd német-római császártól. Ez azért is volt fontos, mert az évszázadok során számos nemesi család, így a Makó család eredeti címereslevele vagy a nemességét igazoló korábbi oklevele elveszhetett, így a későbbi nemességmegújító oklevél a család nemesi jogállásának fontos dokumentumává válhatott.
A család egyéb birtokai ebben az időben Bihar illetve Pozsony vármegyékben voltak, illetve a Dél-Alföldön.
Egyik águk a Gömör vármegyei Kerekgedén szerzett birtokot, majd onnan nevezte magát. Jellemzően bajorországi nemesekkel kötöttek házasságot. Ezen ág kiemelkedő tagai voltak:
Makó István, - Makó Albert és Torma Zsófia, 1635 - Makó Imre és Gazda Anna, - Makó Lőrinc, - Makó János és gesztétei Balajthy Dorottya.
A Jászság A család egyik ága a 17–18. század folyamán a Jászságba került. A Makó család jászága Jászapátiban és a Jászkun Kerületben töltött be helyi igazgatási és katonai tisztségeket. Tagjai között főbírók, tanácsnokok és katonai tisztviselők is voltak. Makó Gergely a 18. század közepén főbíróként és tanácsnokként működött, emellett a Nádor-huszárok kapitánya volt. Makó Lőrinc 1801-től Jászkun alkapitányként szolgált.
Makó Gergely (1698) 1759–64 között főbíró, tanácsnok és a Nádor huszárok kapitánya, felesége Sike Judit.
Makó Lőrinc (1777) 1801-től Jászkun alkapitány, akinek beiktatásakor Habsburg József Nádor azt kérte, hogy 'a Publikumok közhasznát, és az adózó népnek boldogítását egyesített erővel és munkálkodással eszközölje'.
Makófalva/Makó A család történetének fontos helyneve Makó, illetve a középkori Makófalva. A település neve a hagyomány szerint Makó bán nevéhez kapcsolódik, aki a 13. században a Csanád nemzetség tagjaként birtokolt a Maros vidékén. A település neve a késő középkor folyamán fokozatosan Makó alakra rövidült.
Makó Pál A család egyik legismertebb tagja Makó Pál (1723–1793) jezsuita szerzetes, matematikus és fizikus volt. A 18. századi magyarországi természettudományos oktatás egyik jelentős alakjaként számos matematikai és fizikai tankönyvet írt, és a Habsburg Birodalom oktatási reformjaiban is fontos szerepet vállalt. Munkássága révén a Makó név a magyarországi tudománytörténetben is ismertté vált. Részt vett a Mária Terézia uralkodása alatt kidolgozott 1777. évi Ratio Educationis előkészítésében, és 1782-ben a Pesti Egyetem mellett létrehozott Institutum Geometricum megszervezésében is jelentős szerepet vállalt, amelynek első igazgatója lett.
A család címere Az évszázadok során több nemességmegújító címeres levelük is volt. Makó Ferenc 1578-ban sógorai körmendi Töttösy János és velencei felesége Sbardelatti Anna címerét használta. Később két alkalommal kaptak új címeres levelet, szarvas és galamb szimbólummal. Címerük Makó Boldizsár esküdt 1776. évi pecsétje alapján: kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: két szárny közt növekvő kardot tartó oroszlán. bélyegkép|II. Rudolf kiváltságlevele bélyegkép|A Makó család második címere
Ismertebb tagjai Makó bán (13. század) a Csanád nemzetség tagja, a későbbi Makó város névadója. Makó Ferenc (16. század) királyi főjegyző Makó Gergely (1698-1777) a Nádor-huszárok főkapitánya, Jászapáti főbírája.
Makó Pál (1723-1793) matematika és fizika professzor.
Makó Lőrinc (1739-1807) jászkapitány Makó Sándor (19–20. század) miniszteri tanácsos Makó Olivér (2006-xxxx) család tag.
Jegyzetek
Források Orosz Ernő: Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai – A teljes, 1906-ban kiadott könyv.
Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családjai. Kolozsvár, I-II. 1909 Farkas Kristóf Vince: A Jászkun Kerület tisztikara és társadalmi kötődése 1745–1876 A Jászkun Kerület főkapitányai, alkapitányai, főjegyzői, jász, nagykun és kiskun kapitányai. Doktori értekezés, Jászfényszaru, 2016.
Külső hivatkozások A kerekgedei Makó család családfája
Kategória:Magyar történelmi családok