A magyarföldi husáng (Ferula sadleriana Ledeb. 1844.) Magyarország ritka, fokozottan védett növényfaja. Az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, a zellerfélék (Apiaceae) családjába, a husáng (Ferula) nemzetségbe tartozó kétszikű növényfaj.

A magyarföldi husáng preglaciális pannon reliktum-endemizmus, kizárólag a Kárpát-medencében, négy hazai és két, határainkon kívüli termőhelyen fordul elő. Legközelebbi rokonai Belső-Ázsia félsivatagjain, sztyepplejtőin élnek.Csapody I.(1982): Védett növényeink. Gondolat Kiadó, Budapest, 124-126. o. Növényföldrajzilag a Matricum és a Transsilvaticum területén él.Tatár M. (1939): A pannóniai flóra endemikus fajai. Acta Geobotanica Hungarica II/1. p.: 97, 125.

Jellemzői A magyarföldi husáng virágzó-termésérlelő példányai 1,5–2 m magasra nőnek, száruk erőteljes, hengeres, a szár felső harmadában rendszerint sok ágra bomló. Jellemző rá a felfújt levélhüvely (melyhez a szár magasabban fekvő részein levél nem is járul), és az erősen szárnyalt, többszörösen összetett levél. A levélkék széle igen finoman fűrészes, ez rendszerint csak nagyítóval figyelhető meg. A levélcimpák 1–3 cm hosszúak és 1–3 mm szélesek lehetnek, szálasak, laposak. A leveleket kézben dörzsölve (különösen elszáradt állapotban) érdességet észlelhetünk. A virágok ernyőben állnak, az ernyő egy-két oldalága a többin túlnyúlik, és újabb kisebb ernyőt hordoz, színük sárga, az ernyők átmérője általában 7–9 cm, sem gallér, sem gallérkalevelek nincsenek. A termés lapos, tojásdad vagy hosszúkás alakú, 7–10 mm hosszú ikerkaszat, igen keskeny szárnyas szegéllyel. A nem virágzó egyedek tőleveleinek hossza 40–70 cm lehet. Az egész növény az zellerfélékre jellemzően illóolajat tartalmaz.

Előfordulása A faj jelenleg 8 előfordulási helyéről ismert: a Pilisben, a Pilis hegyen, Pilisszántó felett (a legnagyobb populáció, kb. 3000 tő); a Pilisben, a Kis-Kevély csúcsa közelében; a Gerecsében, a Nagy-Pisznicén három kisebb populációban; a Gerecsében a bajóti Öreg-kő területén; a Börzsönyben, Nagymaros felett az Ördög-hegyen; a Bükk-vidéken, a Bél-kőn, Bélapátfalva felett (egy nagyobb és egy kisebb populáció); Erdélyben, a Tordai-hasadékban;Nyárádi E. GY.(1939): Memorii I. Enumeratia plancelor vasculare deu Cheia Turzii (A Tordai-hasadék növényzete) Bucuresti p.:180-182. a Gömör–Tornai-karszt szlovákiai oldalán.

Magát a fajt Kitaibel Pál fedezte fel a 18-19. század fordulóján első lelőhelyén, a Pilis hegy délkeleti sziklaélén, Pilisszántó felett, s Peucedanum sibiricumként írta le.https://termeszetvedelem.hu/_user/downloads/fajmegorzesi%20tervek/magyarf%C3%B6ldihus%C3%A1ng.pdf Másodikként a Tordai-hasadék populációját fedezte fel Baumgarten; ez az 1846-ban megjelent, Michael Fuss által kiadott Joh. Christ. Gottl. Baumgarten: Enumerationis stirpium Transilvaniae indigenarum Mantissa I. című műben olvasható, a növény neve ugyanúgy Peucedanum sibiricum.https://books.google.hu/books?id=rbQVAAAAYAAJ&pg=RA10-PA23&dq=%22Peucedanum+sibiricum%22#v=onepage&q=%22Peucedanum%20sibiricum%22&f=false

Érdekes a sorsa a nagymarosi, börzsönyi populációnak: 1853-ban Reuss „cseh-tót” nyelven írott művében leírta e helyről a fajt, de felfedezését senki sem vette komolyan, a szerző egyéb, kétségbe vonható megállapításai miatt. Ezen adat így csak 1937-ben nyert megerősítést, Meusel német botanikus magyarországi útja alkalmával.

A bél-kői populációt 1912-ben Budai József fedezte fel a Bükkben, a gerecsei populáció felfedezőjeként pedig Boros Ádámot tisztelhetjük, aki 1940 nyarán lelt rá a fajra, a Nagy-Pisznice déli ormán. Időközben a fajnak még egy előfordulása vált ismertté, a Tornai-karszt szlovákiai oldaláról.

A faj élőhelyi-ökológiai sajátosságai

A magyarföldi husáng (preglaciális reliktum lévén) kedveli a száraz, meleg, délies kitettségű, mészkő vagy lösz alapkőzetű termőhelyeket, illetőleg csak ilyen helyeken fordul elő. Az ismert előfordulási helyein mindenhol meszes alapkőzeten tenyészik. Korábban közölt információk nyomán széles körben elterjedt, hogy a Dél-Börzsönyben andezit alapkőzeten fordul elő a magyarföldi husáng, ami azonban tévedés. Ugyan a Börzsöny nagy részét vulkáni kőzetek építik fel, a magyarföldi husáng ottani termőhelyét hegylábperemi löszlepel borítja, s a faj ezen a löszön él, nem az andezit alapkőzetű talajokon. Mivel a lösz lepusztulásával megszűnne a husáng élőhelye is, ezért különösen aggasztó a muflon jelenléte ezeken a helyeken, hiszen a növényzet tarra rágásával megnövekszik az erózió, ami csökkenti a löszlepellel borított területek nagyságát, azaz a növény életterét.

Legtöbbször sziklagyepekben, csekély záródású sziklaerdőkben, sziklacserjésekben fordul elő. A nagyobb árnyalást nem bírja. Termőhelyein (pl. a Bél-kőn, de a Tordai-hasadékban is) együtt fordul elő a Kárpátokból lehúzódott sziklai növényekkel éppúgy, mint egyes délies előfordulású, mediterrán jellegű növényfajokkal.Boros Á. (1940): A magyarföldi husáng (Ferula Sadleriana), hazánk bennszülött növénye és újabb termőhelye. Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1940. január-március, 229-232. o.

Szaporodásbiológiája

A szaporodás-képesség eléréséhez rendszerint több éves fejlődésére van szükség. Ez az időszak 3 évet tesz ki.Németh F. és Seregélyes T. (1981): Ne bántsd a virágot. OKTH Budapest p.:43. Virágzási ideje június-július, a termések július végére-augusztusra érnek be. A kifejlett, virágzásra képes növényeknek sem hoz mindegyike termést az adott évben még akkor sem, ha vadrágás nem veszélyezteti. Aszályos években csak a populáció egyharmada-egynegyede érlel termést, szélsőségesen aszályos években a termésérlelés teljesen elmaradhat.

Veszélyeztetettség, védelem

A magyarföldi husángot az ember közvetlenül (tehát azáltal, hogy leszedné, gyűjtené) nem veszélyezteti, sokkal nagyobb veszélyt jelent termőhelyeinek tönkretétele a kőbányászat által, mint az a Bél-kőn hosszú éveken át gondot okozott, illetve Pilisszántó mellett a siklóernyőzők által kitaposott termőhelyveszteség. Másik, napjainkban ennél már súlyosabb problémát okozó veszélyeztető tényező a vadállomány, elsősorban a muflonállomány kártétele. Ezek ellen jelenleg hatásos védelmet csak a termőhelyeinek bekerítése nyújt.Ronda védőrácsot építettek a Pilis-tetőre, hogy megvédjenek egy ritka növényt, de senki sem teljesen elégedett, Telex.hu/Szépkilátás, 2025. június 12. A gerecsei Pisznicén és a Börzsönyben is kerítéssel védekeznek a természetvédelmi szakemberek a vad kártétele ellen. A magyarföldi husáng Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Források

Kategória:Növényfajok Kategória:Zellerfélék Kategória:Magyarországon őshonos növények Kategória:Magyarország endemikus növényei Kategória:Magyarországon fokozottan védett növények