A cigány nyelv kifejezés alatt tágabb értelmezésben az Indiából elvándorolt cigányság egymással közeli rokonságban álló újind nyelvváltozatait értjük, ezek a domari, a lomavren és a romani. Közülük a lomavren önálló nyelvnek tekinthető, míg a domari és a romani nyelvek egymással inkább csak dialektuskontinuumot alkotnak.
Szűkebb értelemben a cigány nyelv csak a romani vagy roma nyelvet („emberek nyelve”, roma=„emberek”) jelenti (saját elnevezése romani šib vagy romani čhib), amely az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágán belül az középind nyelvek csoportjába tartozik, így a többi újind nyelvhez hasonlóan a szanszkrit leszármazottja. Az európai – illetve az Európából az Újvilágba kivándorolt – cigányság több változatban élő nyelve (→makronyelv). A balkáni nyelvi unió tagja. Európában a romák 40%-a – kb. 4-6 millió ember – beszéli, így Európa egyik legnagyobb létszámú nyelvi kisebbségét alkotja. A továbbiakban e nyelv leírására szorítkozunk, szükség szerint utalva a többi cigány nyelvváltozatra.
Szintén cigányok által beszélt nyelv a beás nyelv, ami Magyarországon a másik, elterjedt cigány nyelv a romani nyelv lovári dialektusa mellett. A beás azonban egy archaikus román nyelvjárás, és nem ez a cikk tárgyalja.
A cigány nyelv rokonsága thumb|350px|Indoárja nyelvterületek
A romani nyelv az indoeurópai nyelvcsalád tagja. Az indoiráni ág indoárja nyelvei közé, ezen belül a középind csoporthoz tartozik.
Rokon nyelvek A romani nyelv legközelebbi rokonai kétségkívül a főleg az Ázsiában és Észak-Afrikában élő roma népcsoportok nyelvei, dialektusai. Ezek a következők: A magát lom névvel jelölő bosa (örmény cigány) népcsoport nyelve, a lomavren vagy bosa nyelv. A történelmi Örményország területén – a mai Örményország, Azerbajdzsán és Törökország egyes részein – valamint Szíriában és Oroszországban beszélik. (Kódjai: ISO 639-2: ine, SIL: RMT.) A magukat dom névvel jelölő iráni cigány és arab cigány csoportok nyelve, a domari. Főleg Észak-Afrikában és Ázsiának a Földközi-tengertől Indiáig húzódó területén élnek. (Kódjai: ISO 639-2: inc, SIL: RMT.) Dialektusai: domaki és wogri-boli (India), nawar (Irán, Szíria, Jordánia, Izrael, Palesztina, Egyiptom), kurbat vagy gorbat (Irán, Szíria, Jordánia), maznoug és luli (Irán, Oroszország), karachi (Irán, Oroszország, Törökország), quinati, yürük és koli (Irán), churi-wali (Afganisztán), zott (Irak), beludji és marashi (Törökország), barake (Szíria, Jordánia), beirut és nablos (Szíria), helebi (Egyiptom, Líbia).
A fentiek mellett a romani nyelv további közeli rokonai az egykori szanszkrit nyelv többi leszármazottja, India következő mai nyelvei és dialektusai: Hindi nyelv nyugat-hindi dialektusok: khariboli (sztenderd hindi és urdu) haryánvi kanáudzsi kelet-hindi dialektusok: awádhi cshattiszgárhi Rádzsasztáni nyelv
Nyelvszövetség Az európai cigány nyelv, a romani az idők során bizonyos szempontból hasonult a Balkán-félszigeten beszélt többi nyelvhez, így a balkáni nyelvi unió (balkáni nyelvszövetség) tagjává vált. A csoport többi tagja: albán nyelv görög nyelv keleti újlatin nyelvek (román, aromán, isztroromán) délszláv nyelvek (bolgár, macedón, szerb, horvát)
Nyelvtörténet A romani nyelv rétegződése nemcsak a nyelvészet szempontjából érdekes, hanem fontos támpontokat ad a történelemtudomány számára is a cigányság egészének, illetve egyes csoportjaink a múltbéli vándorlási útvonalát, hosszabb tartózkodási területeit illetően. A romani nyelv történetében két fő korszak különböztethető meg, illetve bizonyos szempontból indokolt egy harmadik, újabb szakaszról is beszélni. A romani nyelv első szakasza magában foglalja a nyelv elkülönülését a többi újind nyelvtől, az Európáig tartó vándorlás hatásait, valamint az európai letelepedés korai szakaszában történt változásokat. A romani nyelv ezen rétege a különböző variánsokban közös, ezért az ebben a korszakban kialakult szókincset stabil szókészletnek nevezzük. A cigányság európai vándorlásai során a különböző csoportok más-más nyelvterületekkel kerültek érintkezésbe, így nyelvük eltérő módon fejlődött. A különböző romani nyelvi variációkan a szókincs egymástól variációnként eltérő elemeit mobil szókészletnek nevezzük. Erre egy példa a „vonat” szó, amely a többségi nyelvtől függően a különböző romani nyelvekben másképp hangzik: vonato (magyar), vozi (szerb), treno (angol), zibano (német?), pampuri (??). A nyelvfejlődés legújabb rétegének megjelenése a modernizációnak és a globalizációnak a hatása.
A romani korai szakasza Újind gyökerek: A romani alapszókincse a szanszkrit nyelv utáni prákrit nyelvből kialakult újind nyelvekkel rokon. Ilyenek például: buka (kicsi), del (ad->adni ige) Del (Isten), manuš (ember), phral (fivér), phen/pheny (leánytestvér), kham (nap), paji/pani (víz). Perzsa hatás az Indiából történő kivándorlás után érte a nyelvet, feltehetően az V–VII. sz. között. Perzsa eredetű például a veš (erdő), kiš (selyem), koro/korro (vak), pošum (gyapjú) és baxt (szerencse, boldogság) kifejezés. Örmény jövevényszavak valószínűsíthetően a VI–IX. században kerültek a romaniba: grast/grai (ló), džolano (öszvér), verda/vurdon (szekér, kocsi, újabban: autó), kočo/kočak (gomb), dudum (tök, dinnye). Görög nyelvi hatások kb. a X. századtól érték a cigány nyelvet, amikor a cigányság megjelenik a Bizánci Birodalom területén. Ekkor épülnek be a nyelvbe például a következő szavak: kris (törvény, törvénykezés), foro/foros (város, vásár), paramiča (mese), petalo (patkó). A birodalmon belül a Balkánra vándorolva a környező nyelvek hatására a romaniban olyan mértékű változások mennek végbe, hogy a nyelv a balkáni nyelvi unió tagjává válik. Ezzel párhuzamosan délszláv szavak is bekerülnek a romaniba: kraj (király), glinda (tükör), zido (fal).
A nyelvfejlődés európai szakasza bélyegkép|300px|Roma (cigány) nyelv – nyelvjárások A különböző roma csoportok mai ismereteink szerint a XIV–XV. század fordulóján indulnak meg a Balkánról Európa más területeire és gyakorlatilag fokozatosan a kontinens egészén megjelennek. A nyelvészettudomány szempontjából a romani nyelv különböző variánsai három, jól elkülöníthető rétegbe sorolhatók. Az 1. réteget a kontinensen legkorábban szétrajzott csoportok alkotják, amelyek nyelve természetszerűleg eltérő irányban fejlődött. Ezen nyelvek három fő területe: a centrális (Dél-Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Burgenland, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság), az északnyugati (Franciaország, Benelux-államok, Svájc, Németország, Ausztria, Észak-Olaszország, Skandinávia és Finnország) és az északkeleti (Lengyelország, Baltikum, Belorusszia, Ukrajna, Oroszország). Az ide sorolható nyelvi variánsok némelyike önálló SIL kóddal rendelkezik. A romani nyelv 2. rétege belső nyelvi fejlődés eredménye, amely a Balkán-félszigeten maradt cigányság körében zajlott le, és kialakította a ma is beszélt balkáni romani nyelvváltozatokat. Ezen nyelvek közös SIL kódja: RMN A 3. réteget a sokáig román nyelvterületen élő cigányok körében lezajló nyelvi folyamatok hozták létre, és az ún. oláhcigány nyelvek tartoznak ide. Ezek a csoportok a XIX. században jelennek meg gyakorlatilag a kontinens egészén, sőt az újvilágban is. A különböző oláhcigány nyelvi variánsok közös SIL kódja: RMY
A 2. és 3. rétegbe tartozó nyelvek beszélői, valamint az 1. réteg egyes nyelveit beszélők – elviekben – kölcsönösen megértik egymást. Az egymás megértése vagy meg nem értése mindig a kommunikáló felek konkrét szándékától függ. Amennyiben a kölcsönös megértés mindkét fél számára fontos, úgy a kommunikáció eredményes. Amennyiben azonban egyik vagy mindkét fél saját szűkebb csoportjának különállását, autonómiáját vagy a saját csoporton belüli összetartást, kohéziót akarja demonstrálni, úgy a két nyelvi variáció közti különbségek kerülnek hangsúlyosan előtérbe – ezzel szándékosan akadályozva a kölcsönös megértést. Valódi meg nem értési problémák az 1. réteg egyes elszigetelt, „leszakadó” vagy erősen kreolizált változataival kapcsolatban jelentkeznek.
A romani nyelv mai jelenségei Határozott igényként fogalmazódik meg a romani nyelv szabványosításának szükségessége, nemzetközi roma közéleti személyiségek ezt visszatérően szorgalmazzák. Párhuzamosan több nyelvi műhely is foglalkozik ezzel a problémával (az IRU nyelvészeti testülete illetve különböző egyetemi tanszékek), azonban ennek egyelőre még nincs hatása a romák mindennapi nyelvhasználatára. Ugyanakkor szűkebb területeken egymástól függetlenül spontán szabványosodási folyamatok indultak meg az utóbbi néhány évtizedben, például a volt Jugoszlávia területén, illetve bizonyos fokig hazánkban is. A romani nyelv legújabb változását – a modernizációval és globalizációval összefüggésbe hozhatóan – a nemzetközi kifejezések szókincsbe való beépülése jelenti. Ezek a kifejezések elsősorban a modern társadalmi közéletéhez, illetve a legújabb technikai vívmányokhoz kötődnek. A jelenség nemcsak a szókincs bővülése miatt fontos, hanem azért is, mert ezek a kifejezések közelítik egymáshoz a romani nyelv különböző variációit. Az olyan nemzetközi kifejezések, mint például „parlamentáris demokrácia”, „antirasszista demonstráció” vagy „rádió”, „film”, „videó”, „kompjuter”, „link” stb. minden romani változatban hasonlóan hangzanak, bármely nyelvből vették is át őket.
A cigány nyelv változatai
A nyelvészettudomány álláspontja szerint a romani nyelv esetében helyesebb változatokról (nyelvi variánsokról) mintsem dialektusokról beszélni. (Az alábbi felsorolás korántsem teljes, csak a nagyobb létszámú, vagy más okból jellegzetes csoportokat tartalmazza.)
Az 1. réteg nyelvei Európa legkorábbi, és földrajzilag leginkább szétszórtan elhelyezkedő romani nyelvi változatai: Centrális csoport: paibano (magyarcigány, kárpáti cigány) – Magyarország, Erdély, Szlovákia, Vajdaság serviko (szlovák cigány) – Szlovákia, Csehország vend cigány – Magyarország, Szlovénia bergitko – Lengyelország Északnyugati csoport a szintó romani összes alváltozata -– Franciaország, Benelux-államok, Svájc, Németország, Ausztria, Észak-Olaszország fintika roma – Finnország Északkeleti csoport polska roma – Lengyelország balti romani – Baltikum xaladitko (oroszcigány) – Oroszország
A 2. réteg nyelvei A balkáni romák nyelvi változatai, amelyeket az ott lakó, illetve onnan elvándorolt csoportok beszélnek. arli (arlija, erli, jerli) – Bosznia, Szerbia, Koszovó, Macedónia, Bulgária, Görögország sepeči – Görögország, Törökország mečkar – Albánia ursar – Románia, Szerbia krími romani – Ukrajna (Krím-félsziget) abruzzo romani – Dél-Olaszország zargar – Irán
A 3. réteg nyelvei Az oláhcigány nyelvváltozatok tartoznak ide, amelyek román nyelvterületen alakultak ki, és a XIX. században jelentek meg – mondhatni – az egész világon. Északi csoport: kelderash – Románia, Franciaország, Nagy-Britannia, volt Jugoszlávia, Oroszország, Dél-Amerika, USA, sőt Kína is lovari – Magyarország, Ausztria, Szlovákia, Dél-Afrika čurari – Magyarország, Románia mačvaja – USA Déli csoport: džambazo – Macedónia, Bulgária, Románia gurbet – Bosznia, Szerbia čergar – Bosznia, Szerbia, Bulgária ursari – Oroszország, Bosznia, Szerbia
Nyelvi kölcsönhatások Para-romani nyelvek Kreolizációnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során egyes cigány csoportok eredeti romani nyelve sajátosan keveredett a környezetük által beszélt többségi nyelvvel. Ez által gyakorlatilag új nyelvek alakultak ki. Ezek az ún. para-romani nyelvek, amelyeket nem sorolunk a romani nyelvek közé. Közös jellemzőjük, hogy a szókincs romani eredetű, a nyelvtani szerkezetek (és a szókincs egy része) viszont a többségi nyelvből valók. Ilyenek a következők: Anglo-romani: Az angol nyelv hatására alakult ki, Nagy-Britanniában beszélik. A káló nyelvek az Ibériai félsziget magukat kálónak (feketének) nevező cigány csoportok nyelvei: spanyol-káló: romani lexika + spanyol grammatika katalán-káló: romani lexika + katalán grammatika portugál-káló: romani lexika + portugál grammatika