Az éger (Alnus) a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Mintegy 30, ritkán nagyméretű egylaki fa- és cserjefajt sorolnak ide.

Elterjedése, élőhelye

A fajok többsége az északi mérsékelt égövben él, de az Újvilágban egyes fajok az Andok vonalán dél felé egészen Argentínáig lehatoltak.

Európában főleg a kontinens északi részén fordul elő; az égeres láperdő Észak-Európában a folyóvölgyek, tóvidékek záró növénytársulása. A Kárpát-medencében két faja él: mézgás éger (Alnus glutinosa), hamvas éger (Alnus incana); mindkettő azonális helyzetben; a bükk kor posztglaciális reliktum fajaként.

Megjelenése

Az éger lombhullató fa. Levelei váltakozó állásúak, egyszerűek, fogazottak. Barkavirágzatában a porzós virágzatok megnyúltak, a termősök rövidebbek. A hímivarú barkában a barkapikkelyen 3 virág, virágonként 4-4 lepel és porzó van. A nőivarú füzérben a barkapikkelyen 2 virág nő, a lepel hiányzik.

Az alcsalád másik nemzetségétől, a nyírektől eltérően a hímivarú barkák és a nőivarú füzérek is szabadon telelnek, a füzér tengelye és a pikkelyek megfásodnak, „áltobozt” alkotnak.

Termése apró, szárnyas makkocska.

Életmódja

Virágai gyakran még a levelek előtt nyílnak. A virágokat jellemzően a szél porozza, de méhek is látogatják.

Gyökérgümőikön a nitrogénfixáló szimbionta baktériumok (Frankia sps.) élnek. A gümők mérete az emberi ökölét is elérheti.

none|thumb|200px|Gyökérgümő egészben none|thumb|200px|és kettévágva

Fontosabb, európai fajai

Havasi éger (Alnus viridis) Mézgás éger (Alnus glutinosa) Hamvas éger (Alnus incana)

Rendszerezése

A nemzetséget három alnemzetségre osztják.

Subgenus Alnus – fák. Hajtásrügyeik nyelesek. Barkáik ősszel jelennek meg, de a télen zárva maradnak, csak tél végén vagy kora tavasszal termékenyülnek meg. Mintegy 15-25 faj tartozik ide, köztük: Alnus acuminata – Andok, Dél-Amerika olasz éger (szívlevelű éger, nápolyi éger, Alnus cordata) – Olaszország. Alnus cremastogyne Alnus firma – Kjúsú szigete (Japán) mézgás éger (Alnus glutinosa) – Európa bélyeg|Hamvas éger (Alnus incana subsp. rugosa) – levelei hamvas éger (Alnus incana) – Eurázsia. Alnus hirsuta (A. incana subsp. hirsuta) – Északkelet-Ázsia, valamint Közép-Ázsia hegyvidékei. Alnus oblongifolia (A. incana subsp. oblongifolia) – Észak-Amerika délnyugati része Alnus rugosa (A. incana subsp. rugosa) – Észak-Amerika északkeleti része Alnus tenuifolia (A. incana subsp. tenuifolia) – Észak-Amerika északnyugati része Alnus japonica – Japán Alnus jorullensis – Mexikó, Guatemala Alnus mandshurica – Oroszország távol-keleti területei, Kína, Korea Alnus matsumurae – Honsú szigete (Japán) Alnus nepalensis – Kelet-Himalája, Délnyugat-Kína Alnus orientalis – Dél-Törökország, Északnyugat-Szíria, Ciprus Alnus pendula – Japán, Korea Alnus rhombifolia – Észak-Amerika nyugati részének belső területei vörös éger (Alnus rubra) – Észak-Amerika nyugati partvidéke bélyeg|Alnus serrulata levelei Alnus serrulata – Észak-Amerika keleti része Alnus sieboldiana – Honsú (Japán). kaukázusi éger (Alnus subcordata) – Kaukázus, Irán Alnus trabeculosa – Kína, Japán

Subgenus Clethropsis – fák és cserjék. Hajtásrügyeik nyelesek. Barkáik ősszel jelennek meg, és akkor ki is nyílnak, meg is termékenyülnek. Három fajának elterjedési területe: Alnus formosana – Tajvan Alnus maritima – Észak-Amerika keleti partvidéke és Oklahoma Alnus nitida – Nyugat-Himalája

Subgenus Alnobetula – cserjék. Hajtásrügyeik nem nyelesek. A hím- és nőivarú barkák késő tavasszal, a levelek után jelennek meg rajtuk, és akkor ki is nyílnak, meg is termékenyülnek. 1–4 faj tartozik ide (az alfajokat egyes rendszerezők külön fajként kezelik): bélyeg|Havasi éger (Alnus viridis) havasi éger (Alnus viridis – Alfajainak elterjedése: Alnus viridis subsp. viridis – Eurázsia Alnus viridis subsp. maximowiczii (A. maximowiczii) – Japán Alnus viridis subsp. crispa (A. crispa) – Észak-Amerika északi része Alnus viridis subsp. sinuata (A. sinuata) – Észak-Amerika nyugati része, Szibéria északkeleti része

Fordítás

Források Növénytan jegyzet Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002, 240–241. o.

Kategória:Nyírfafélék Kategória:Növénynemzetségek Kategória:Fák