Desmond Mpilo Tutu (Klerksdorp, 1931. október 7. – Fokváros, 2021. december 26.South Africa's Archbishop Desmond Tutu dies at 90 ) Nobel-békedíjas dél-afrikai anglikán egyházi vezető, emberi jogi aktivista. 1986 és 1996 között Fokváros érseke. Az 1980-as évektől vált világszerte híressé az apartheid-rendszer elleni kiállásáért, amiért 1984-ben megkapta a Nobel-békedíjat. A rendszer felbomlása után vezetője az Igazság és Megbékélés Tanácsnak, amely az apartheid időszakában elkövetett jogsértések feltárását tűzte ki célul. Az 1990-es évektől felszólalt többek között a szegénység, az AIDS, a rasszizmus, a szexizmus és a homofóbia ellen, valamint aktív nemzetközi közéleti szerepet él. 2007 és 2013 között a több egykori állami vezetőt tömörítő The Elders alapítója és vezetője.
Életpályája
Gyerekkorát szülőfalujában töltötte, majd tizenkét éves korában Johannesburgba költözött a családjával. Iskolái elvégzése után a bantu főiskolára járt, ahol tanári diplomát szerzett. Kezdetben Johannesburgban, majd Krugersdorpban dolgozott tanárként. 1957-ben a dél-afrikai kormány által faji megkülönböztetést alkalmazó oktatási törvények hatására lemondott állásáról és egyházi pályára lépett. Kezdetben anglikán segédlelkész volt, majd 1961-ben lelkésszé szentelték. 1962-ben Londonba utazott, ahol anglikán teológiát hallgatott, 1966-ban szerezte meg diplomáját. Angliai tartózkodása idején több anglikán templom lelkésze volt.
1967-ben visszatért a Dél-afrikai Köztársaságba, Ciskeibe, ahol a teológiai szeminárium előadója lett. 1970-től a Lesothói Nemzeti Egyetemen tanított, majd 1972-ben a Kent grófságban fekvő Bromleyban az Egyházak Ökumenikus Tanács Teológiai Alapjának társigazgatója lett. 1975-ben Johannesburg főesperese lett, emellett a St. Mary székesegyház főlelkészeként is szolgált, majd 1977-től egy évig Lesotho püspöke volt. 1978-ban a Dél-afrikai Egyházak Tanácsának főtitkárává választották, majd 1984 és 1986 között Johannesburg püspökeként szolgált. 1986-ban Fokváros érseke és evvel együtt a dél-afrikai provinciális egyház metropolitája is lett. Eközben 1987-től tíz évig az Afrikai Egyházak Konferenciájának elnöke lett, ezzel Dél-Afrika egyik legbefolyásosabb egyházi vezetőjévé vált és 1988-ban a Nyugat-fokföldi Egyetem elnökévé nevezték ki. 1995-ben vált meg érseki székétől.
Miután politikai okok miatt hagyta ott a tanári hivatást, aktív politikai szereplővé vált. Az 1970-es évektől előadásokat tartott és szervezett, amelyben a fekete lakosság helyzetét mutatta be. Bár több levelet küldött az állam vezetőinek, azok megválaszolatlanok maradtak. Amikor első komolyabb egyházi pozícióit megszerezte, kihasználva külföldi útjait igyekezett a nemzetközi közvélemény figyelmét a dél-afrikai belpolitikai helyzetre terelni. Az 1984-ben neki ítélt Nobel-békedíj után a dél-afrikai politikai vezetés sem hagyhatta figyelmen kívül Tutut, aki egyre inkább a feketék egyik szimbolikus figurájává nőtte ki magát és a fehér vezetés is elfogadta tárgyalópartnernek. Fő célját, az apartheid vér nélküli befejezését sikerült elérnie. 1995-ben az amnesztiatörvény által az apartheid alatt történt jogsértések teljeskörű felderítésére és dokumentálására létrehozott Igazság és Megbékélés Bizottság (Truth and Reconciliation Commission, (TRC)) elnöke lett.
2021. december 26-án, 90 évesen, prosztatarákban hunyt el.
Díjai, elismerései
Prix d’Athene (1980) Nobel-békedíj (1984) Pacem in Terris Award (1987) a Francia Becsületrend főtisztje (1998) Planetary Consciousness Prize (1998) a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend nagykeresztje (1999) Sydney-békedíj (1999) a Cambridge-i Egyetem díszdoktora (1999) Interfaith Award (2003)18 Gandhi-békedíj (2005) Light of Truth Award (2006) Marion Dönhoff-díj (2007) J. William Fulbright Prize for International Understanding (2008) a Bécsi Egyetem díszdoktora (2009) Presidential Medal of Freedom (2009) Kommandeur des Ordens von Oranien-Nassau (2012) Templeton-díj (2013)
Főbb publikációi
Crying in the Wilderness, Eerdmans, 1982. Hope and Suffering: Sermons and Speeches, Skotaville, 1983. The Words of Desmond Tutu, Newmarket, 1989. The Rainbow People of God: The Making of a Peaceful Revolution, Doubleday, 1994. Worshipping Church in Africa, Duke University Press, 1995. ASIN B000K5WB02 The Essential Desmond Tutu, David Phillips Publishers, 1997. No Future without Forgiveness, Doubleday, 1999. An African Prayerbook, Doubleday, 2000. God Has a Dream: A Vision of Hope for Our Time, Doubleday, 2004.
Magyarul megjelent művei
Susan Tyler Hitchcock: A vallások földrajza, avagy Hol lakik az Isten és merre járnak a zarándokok; közrem. John L. Esposito, fotó James P. Blair, Martin Gray, előszó Desmond Tutu, Mpho A. Tutu, utószó a dalai láma, ford. Pásztor Péter; Geographia, Bp., 2008 Desmond M. Tutu–Mpho A. Tutu: A megbocsájtás könyve. Négyállomásos ösvény önmagunk és a világ meggyógyításához; szerk. Douglas C. Abrams, ford. Rézműves László; Casparus, Bp., 2014 Douglas Abrams: Az öröm könyve. Őszentsége, a Dalai Láma és az emberjogi aktivista, Desmond Tutu érsek beszélgetése; ford. Illés Róbert; Helikon, Bp., 2016
Jegyzetek
Források MTI Ki Kicsoda 2006, Magyar Távirati Iroda, Budapest, 2005, 1775. old. Adatlap a Nobel-díj honlapján Példaképek: Desmond Tutu Életrajz a The Elders oldalán
Kategória:1931-ben született személyek Kategória:2021-ben elhunyt személyek Kategória:Dél-afrikai tudósok Kategória:Teológusok Kategória:Anglikán egyházi személyek Kategória:Nobel-békedíjasok Kategória:Dél-afrikai Nobel-díjasok Kategória:Emberjogi aktivisták