bélyegkép|150px|Farmernadrág elölről…bélyegkép|150px|…és hátulról
Az eredeti farmernadrág egy bizonyos fajta sávolykötésű pamutszövetből, a denimből (magyarul: farmerszövetből) készül, jellemzően kék színű. A magyaron kívül finnül és szerbül is farmernek nevezik; számos nyelvben ezzel szemben átvették az amerikai jeans [dʒiːnz] elnevezést, esetleg az adott nyelvben alkalmazott kiejtés szerinti átírással, vagy valami más szóval jelölik, aminek jelentése többnyire „cowboynadrág”, vagy erre utaló más kifejezés (pl. „texas”).
A farmernadrág eredete a 19. századra nyúlik vissza, amikor a '70-es évektől az Egyesült Államok nyugati partján munkaruhaként kezdték hordani, de a 20. század második felében – az 1960–70-es évektől – már divatcikk lett és más ruhadarabokat (szoknyákat, női ruhákat, zakó- vagy dzsekiszerű kabátokat), sőt cipőfelsőrészt, táskát stb. is készítettek a farmerszövetből. Ma a szabadidő-ruházat és a hétköznapi viselet szerves részét képezi.
Az eredeti gyártótól, a Levi's-től fennmaradt legrégebbi farmernadrág az 1880-as években készült, és 1998-ban egy ásatásnál került elő Nevadában.
Története A kezdetek
A ma farmernadrág néven ismert ruhadarabot eredeti formájában egy favágó megrendelésére Jacob Davis szabómester készítette 1870-ben, aki az ehhez szükséges erős pamutszövetet Levi Strauss San Franciscó-i méteráru-kereskedőtőlA Németországból Amerikába kivándorolt Strauss két testvérével 1853-ban alapította meg a Levi Strauss & Co. céget, amely vitorlavásznak és sátorponyvák forgalmazásával foglalkozott. vásárolta meg. Annak érdekében, hogy a rávarrott zsebek minél erősebben tartsanak, Davis a sarkaikat szegecsekkel erősítette meg. A nadrágnak a munkások körében olyan nagy sikere volt, hogy egyre több megrendelést kapott rá. Készítésükhöz fehér vitorlavászon-szövetet és kék színű erős vásznat használt, ezeket mindig Strausstól szerezte be. A sikeren felbuzdulva Davis San Franciscóba költözött, társult Strauss-szal és 1873-ban szabadalmaztatták a nadrág kialakítását, különös tekintettel a zsebek szegecses megerősítésére. A kereslet főleg a kék nadrágok iránt mutatkozott, így ez terjedt el „Levi’s” néven (magyarul: Levié, Levi terméke, kiejtése helyesen: [ˈlivaɪz]). Kezdetben Straussék Európából vásárolták a szövetet, később egy amerikai gyár, az Amoskeag volt az állandó szállítójuk.
A farmernadrág amerikai megjelenése előtt 22 évvel, Magyarországon már sorozatban gyártottak olyan nadrágot, amely a mai értelemben vett farmernadrághoz hasonló volt. 1848-ban olaszok dolgoztak a szegedi várban. Vitorlavásznat gyártottak, amit kékre festettek, és ebből varrtak erős nadrágot a katonáknak.
A szövet
bélyegkép|150px|Indigókék farmerszövet bélyegkép|150px|Farmernadrágon alkalmazott rézszegecs a zseb sarkán bélyegkép|150px|Levi’s bőrcímke bélyegkép|150px|Az 1936-tól használatos piros Levi’s címke
A nadrágok később „denim”-nek nevezett anyagát már a 16. században is ismerték Európában. Franciaországban, Nîmes városában „serge de Nîmes” (ejtsd: szerzs dö nim) néven gyártották és Angliában is ismert volt ezen a néven. Minden bizonnyal ebből ered a nadrághoz használt szövet elnevezése. Ez eredetileg nyersfehér fonalakból készült sűrű szövésű, sávolykötésű szövet volt, amit utólag színeztek.A színezés a textilipari szaknyelvben nem azonos a festéssel. Míg festésnél csak az anyag felületét látják el valamilyen színes bevonattal, addig a színezés az anyag (jelen esetben a gyártáshoz felhasznált szálasanyag) teljes anyagát színessé teszi. A textíliáknál ez az utóbbi eljárás a szokásos módszer. A Levi Strauss által kezdetben használt denim barna színű volt, csak később tért át a kékre.
Egy másik szövet, amit Levi Strauss a nadrágokhoz használt, az olaszországi Chieriben készült és a genovai (angolosan: Genoa [dʒɛːnoa]) kikötőben tették hajóra, hogy Amerikába szállítsák. A feltételezések szerint e kikötőváros nevének eltorzult formája a „jean” [dʒiːn].
A denimből erősebb, tartósabb, az egyszínű jeanből olcsóbb munkaruhákat készítettek. Később a jean vesztett népszerűségéből, de neve átszállt a kék denimből készült termékekre is („blue jeans” [blu: dʒiːnz], azaz kék jeansA jean többes számú alakja (jeans) valószínűleg arra vezethető vissza, hogy az angolban a nadrág jelentésű szavak mindegyike – a nadrág két szárára utalva – mindig többes számban használatos.) formában.
A Levi’s nadrágok denimszövete fehér vetülék- és indigóval kékre színezett láncfonalakból, sávolykötésben készült. Fontos ismertetőjelük volt még a szegecsek alkalmazása, majd 1886-tól kezdődően a barna bőrcímke, ill. 1936-ban bevezetett piros címke is.
Konkurencia
A Levi Strauss & Co. legfőbb versenytársa a H. D. Lee cég volt, amelyet Paul David Lee alapított 1889-ben. A Lee 1913-ban „Union All” néven egybeszabott munkaruhával (kezeslábassal) jelent meg a piacon, amit a „blue jeans”-hez hasonló szövetből készített.
A farmer a 20. században
A farmernadrág a 20. század közepéig munkaruha volt, amiben az amerikai gyárakban nők és férfiak egyaránt dolgoztak. Viselték a farmerek és a cowboyok is. A férfiakén elöl, a nőkén a jobb oldalon volt a hasíték. Az 1930-as években John Wayne, Gary Cooper és mások westernfilmjeikben mint a szabadság és függetlenség jelképét viselték.
Az 1950-es években az amerikai kamaszok és fiatal felnőttek kedvelt viseletévé vált, amivel a megszokott konvencionális öltözködéssel szembeni ellenállásukat, a szabályok elleni lázadásukat akarták kifejezni, olyan mértékben kiváltva ezzel az idősebb generáció ellenszenvét, hogy sok színházba, elegáns étterembe be se engedték a farmernadrágot viselő személyeket. Hordták tiltakozásul a fajüldözés ellen, volt a szegények és gazdagok közti ellentét, aztán a hippimozgalom vietnámi háborúval való szembefordulásának jelképe is; végül a fiatalok körében hódító új könnyűzenei irányzat: a rock szimbólumává vált. James Dean, Marlon Brando és Elvis Presley megjelenései farmernadrágban egyaránt népszerűsítette ezt a ruhadarabot. A hippik farmernadrágjaikat saját készítésű virágmintákkal és békejelekkel díszítették. Az 1960-as évek végére az a nyugati kultúrában már elfogadottabbá vált ez a viselet, Európába is eljutott és hamar nagyon népszerűvé vált. Az 1970-es évekre már széles körben elterjedt, mint szabadidő-öltözet. Az 1980–1990-es években fedezték fel a divattervezők is és jelent meg a denim, mint alapanyag Calvin Klein, Giorgio Armani, Versace és mások kollekciójában.
Mára a farmernadrág ugyan hétköznapi ruházattá vált, de jelentős mértékben át is alakult. Mind anyagában, mind formai kivitelezésében sokféle változatával találkozunk, ma már messze nem csak a hagyományos farmerszövetből készül, hanem annak korszerűsített változataiból is (pl. elasztánfonallal vagy nagy rugalmasságú, terjedelmesített poliamidfonallal rugalmassá tett változatban), és nem is mindig a klasszikus kék színben. Viselik nők, férfiak és gyermekek, minden korosztály. Bár a Levi Strauss és a Lee cég ma is létezik, és termékeik nagyon kedveltek is, rajtuk kívül még igen sok cég gyárt farmernadrágot és farmerszövetből készült egyéb termékeket. A farmernadrágok hallatlan népszerűsége vezetett oda, hogy nagyon sok ruhagyár kezdett foglalkozni ezzel a termékkel, kialakítva saját fazon-specialitásaikat. Nem egy közülük világmárkává nőtte ki magát (Diesel, Lee Cooper, Levi's, Mustang, Wrangler stb.) és szinte státuszszimbólum volt (sőt a fiatalok körében sokszor még ma is az) kifejezetten ezek „farmerjeit” keresni és hordani.
A legújabb fejlesztések közé tartozik az a farmernadrág, amelynek nyersanyag-összetétele 96% pamut és 4% Dyneema®. Ez az utóbbi szálasanyag nagyon nagy molekulasúlyú polietilénből áll, és rendkívül erős. Ennek következtében az így készült farmerszövet nagyon nagy teherbírású és kopásállóságú, ami alkalmassá teszi például motorosok sportruházatainak készítésére.
Napjainkban a világon évente mintegy két és fél milliárd méter farmeranyagot dolgoznak fel. A legnagyobb gyártó kapacitás Kínában van (mintegy 6000 gyártó cég), a kínai farmerruházat exportja meghaladja a világ össztermelésének 50%-át. Az Európai Unió a legtöbb farmernadrágot Indiából, Bangladesből és Törökországból importálja, 2003-ban ezek összmennyisége 94 millió darab volt.
A farmergyártás technológiája
A farmerszövet gyártása
bélyegkép|150px|Farmerszövet szerkezete (3/1 sávoly) A hagyományos farmerszövet (denim) pamutszövet, fehér vetülék- és indigókékre színezett láncfonalakból, sávolykötésben készül. A fonal színezését kezdetben természetes indigóval végezték, később azonban áttértek a mesterséges úton előállított (szintetikus) indigószínezék használatára.A természetes indigót egy növényből (az Isatis tinctoria-ból vagy az Indigofera-ból vonták ki. 1865-ben Adolf Baeyer írta le az indigó kémiai képletét és ennek alapján sikerült 1878-ban a kék színű indigót mesterséges úton is előállítani. A nagyüzemi gyártás 1897-ben indult meg a német BASF (Bayerische Anilin- und Soda-Fabrik) cégnél. Ma már kizárólag szintetikus indigószínezéket használnak, amit természetesen több más vegyi gyár is előállít.
A farmerszöveteknek mára különféle felhasználási célokra sokféle fajtáját fejlesztették ki (lásd az alábbi táblázatot).
+ Farmerszövetek és alkalmazási területeik Kategória Területi sűrűség (g/m²) Felhasználási területVékony, nagyon könnyű farmerszövet150–250Ingek, nyári szoknyák, öltözék-kiegészítőkKönnyű farmerszövet270–325Nyári gyermekruhákKönnyű, nyári farmerszövet340–390Nyári női ruhákSzokványos farmerszövet400–500Férfinadrágok, nehéz női ruhaanyagokNehéz farmerszövet>510Nehéz, téli viselethez, különösen rusztikus modellekhez
A ma gyártott farmerszövetek megtartották ugyan a hagyományos konstrukciót, de nyersanyag-összetételükben, kikészítésükben és színeikben is sokkal nagyobb változatosságot képviselnek. Egyes gyártók a szövet kötésmódját is módosítják, azaz eltérnek a hagyományos egyszerű 3/1-es sávolykötéstől, ezáltal tartósabb, vagy más karakterű szövetet állítanak elő. Megjelentek a vízálló, teflonnal vagy szilikonnal kezelt farmerszövetek téli sportruházati cikkekhez, a hagyományos pamutot egyes típusoknál (ingek, blúzok, könnyű szoknyák és ruhák célját szolgáló farmerszövetek esetében) felváltotta a modál- vagy a lyocell-szál.A modál a viszkózszál egy módosított változata, amely nedves állapotban kevésbé veszt a szakító szilárdságából, mint a viszkóz. A lyocell szintén a viszkózhoz hasonlító száltípus, amelynek gyártása azonban sokkal kevésbé környezetszennyező, mint a viszkózé, és ugyancsak erősebb nedves állapotban, mint a viszkóz. (Lásd bővebben a Műselyem szócikkben.) Újabban megjelent a „biofarmer” is, amelyet úgy hirdetnek, mint amit 100%-ban biopamutból gyártanak, a színezése is környezetbarát színezékekkel történik, kókuszdióhéjból készült gombok vannak rajta és hiányoznak róla a fémszegecsek, mert a gombokból és szegecsekből kioldódó nikkel allergiás kontakt dermatitiszt okozhat. A nagyon testre simuló nadrágok készítésére szolgáló farmerszövetekben rugalmas terjedelmesítésű poliamidfonalat vagy elasztánfonalat is beszőnek (SkinnyJeans), a túl szoros farmernadrág viselése azonban egészségtelen lehet.A szűk farmerviselet a férfiak spermaszámának csökkenését, súlyosabb esetben sterilitását okozhatja. Jellegzetes kikészítési eljárás az ún. kőmosás, amelynél a szövet kikészítési folyamatába beillesztett enzimes mosás során a kifejezetten e célra szerkesztett mosógépbe horzsakő-darabokat tesznek, amelyek egyenetlenül koptatják a szövet felületét. A vegyi gyárak azonban kidolgoztak olyan színezékeket is, amelyek valódi horzsakővel történő kezelés nélkül is – jelentős költségmegtakarítást eredményezve – hasonló esztétikai hatást eredményeznek a szöveten. Ezeken kívül számos egyéb felületmódosító kikészítési eljárást is alkalmaznak, aszerint, hogy a mindenkori divat milyen hatásokat igényel.