bélyegkép|jobbra|250px|Vahot Imre sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-24.A síron tévesen szerepel 1870 a halál dátumául. Vachottfalvi Vahot Imre (született: Vachott) (Gyöngyös, 1820. február 25. – Budapest, Budaújlak, 1879. február 21.)Demmel József: Az irodalom (szociális) hálója. Közelítések Vahot Imréhez Sic Itur Ad Astra 59. (2009) 20. évf., 255. old. magyar ügyvéd, színműíró, lapszerkesztő.

Életpályája

Apja Vachott Imre, az Eszterházy hercegi uradalom ügyésze volt, édesanyja Hercsúth Janka. A gyöngyösi katolikus iskolában nyerte első kiképeztetését, 1831-től Eperjesen járt iskolába. 1836-ban az eperjesi evangélikus iskolájában az iskolai nyelvművelő társaság jegyzőjévé választották, mint jogász az elöljáróság felhívására a magyar nyelv- és irodalomból tartott felolvasásokat. Ekkor lépett fel az irodalomban is először, különösen a Rajzolatokban (1837) jelent meg több műve. Lovassy László és társai bebörtönzése ellen tiltakozó fáklyásmenetet szervezett, emiatt rövid időre börtönre ítélték. 1838-ban Pestre költözött és jogot tanult. Ekkor írta meg „Zách nemzetség” című tragédiáját, melyet a cenzúra csak később engedett megjelentetni. 1839-ben egészsége helyreállítása céljából Graefenbergbe utazott, ahol a vízgyógymódot fél évig használván, Priesnitz- és graefenbergi gyógymódról könyvet írt, melyből egyes töredékek meg is jelentek. Ausztriában, Csehországban és Poroszországban utazott, hosszabb időt töltött Bécsben, ahol Henszlmann Imre serkentésére a birodalmi főváros műkincseit tanulmányozta. 1840-ben visszajött Pestre, és mindenhol kifejtette lesújtó magánvéleményét az operáról mint műfajról, Erkel Ferenc Bátori Mária című műve kapcsán. 1841. március 19-én letette az ügyvédi vizsgáját.

Ezután egészen az irodalomnak szentelte magát. 1842–1843-ban kiadója volt az Országgyűlési Almanachnak. 1844-től szerkesztette a Regélő Pesti Divatlapot, melynek kiadását Pesti Divatlap címen folytatta 1844. július 6-tól 1848. június 25-ig. Felismerte Petőfi Sándor tehetségét, és egy évig segédszerkesztőként alkalmazta, később azonban szembefordult vele, sőt a szabadságharc idején – egy névtelen hírlapi cikkben – durván megtámadta. Számos irodalmi vitája volt, 1845-ben még párbajt is vívott a Honderű szerkesztőjével. E mellett 1846-ban Magyar föld és népei címmel folyóiratot adott ki.

1849 elején, mikor a császári sereg Budapestre bevonult, a többek közt Vahotot is elfogták, majd rövid időre bebörtönözték. Az 1856. év elején a Budapesti Visszhang mellé szegődött segédszerkesztőnek. 1857. január 11-től 1862. szeptember 30-ig a Napkelet című hetilapot szerkesztette.

Legnagyobb érdeme a nemzetiségünk érdekében kifejtett lankadatlan buzgalma és ő volt az, aki a közfigyelmet régi építészeti műemlékeink, népviseleteink iránt képben felébreszteni kezdte.

Mikszáth Kálmán Vahot Imrét úgy jellemezte, mint aki ritkán szól, fukar a beszéddel, csak néha-néha teszi bőbeszédűvé egy-egy kötekedő szó. Mikszáth írja: „Nagyon jellemző az, hogyha dicsekedni akart, mindig azt hozta föl: – Én neveltem fel Petőfi Sándort. Azért éltem én. Az az én dicsőségem. A sors engem választott ki eszközül arra. Petőfi sohasem lett volna az nélkülem, amivé lett.”

Művei Még egy szózat a magyar színház ügyében. Pest, 1840 Zách nemzetség, eredeti tört. szomorújáték 5 szakaszban. Buda, 1841 Országgyűlési szállás. Vígjáték. Pest, 1844 Restauráczió. Vígjáték. Buda, 1845 Online Még egy tisztújítás. Vígjáték Buda, 1845 Éljen a honi! és Sorsjáték. Két egyfelvonásos vígjáték. Pest, 1845 Szerelmi és házaséleti ismeretek tára (Conversations-Lexikon). Első füzet. 1845 Költő és király. Vígjáték Mátyás korából; Beimel Ny., Pest, 1846 A honvéd őrangyala. Regényes korrajz. 1850 A magyar menekültek Törökországban. Ismeretlen adatok az 1849-ki emigratió történetéhez. 1850 Losonczi Phönix. Történeti és szépirodalmi emlékkönyv, 1–3.; szerk. Vahot Imre; Vahot Imre, Pest, 1851–1852 Ködfátyolképek. Pest, 1853. Három kötet Magyarország és Erdély képekben, 1–4. köt.; szerk. Kubinyi Ferenc, Vahot Imre; Emich Ny., Pest, 1853–1854; hasonmás: Kossuth, Bp., 2006 Dalok a Huszárcsíny népszinműből. 1855 Magyar írók pályakönyve; szerk. Vahot Imre; Gyurian Ny., Pest, 1856 Vándorórák. Utazási kalauz Bécstől Triesztig… Padua, Verona, Bergamo, Milano, Monza, Como… 1859. Két kötet. Dalok a Bányarém című eredeti népregéből. 1860 Magyar történelmi képcsarnok. A „Hunyady-ház diadalünnepe», „Mátyás az igazságos”, „Báthory István lengyel király bevonulása Krakkóba” és „Egervár hősi megvédése” című képek költői magyarázata. 1860 Honvédek könyve : történelmi adat-tár az 1848-ki és 1849-ki magyar hadjáratból. Szerk. 1861 Az 1862. londoni világkiállítás emlékkönyve. 1863 A budai császárfürdő leírása. 1863. Napkeleti virágnyelv a legjelesebb magyar írók műveiből. 1863 Lisznyay Kálmán élet- és jellemrajza. 1863 A magyar nép testi, lelki bajai és szenvedései. 1864 Budapesti Kalauz. 1864 Magyar honvéd, vagy Budavár bevétele 1849-ben. 1870 Gróf Batthyány Lajos, az 1. magyar ministerelnök élet- és jellemrajza; kiad. Vahot Gyula; Kunosy-Réthy Ny., Bp., 1873 Vahot Imre és Petőfi Sándor emlékezete, 1–2. köt.; összeáll. Vahot Gyula; Kocsi Ny., Bp., 1880 Petőfi Sándor élete és művei. uo., 1884 Levelei Egressy Gáborhoz 1856–1860. In. Irodalomtörténeti Közlemények 1903 Pesti Divatlap; szerk. Vachot Imre, vál., utószó Rigó Béla; Minerva, Bp., 1974 Vahot Imre válogatott színházi írásai, 1840–1848; hasonmás kiad.; vál., utószó, jegyz. Szigethy Gábor; MSZI, Bp., 1981 (Színháztörténeti könyvtár) Magyar táj- és életképek. Vallomások, tanulmányok és útirajzok; vál., szerk., szöveggond. Fülöp Lajos és Lisztóczky László; Pallas, Gyöngyös, 2006 A néma-barátok emlékei Majkon; in: Majk, remeteség és posztógyár; szerk. Forgács József; Forgács József, Oroszlány, 2010 (Vértesi legendák)

Megjegyzések

Jegyzetek

Források Mikszáth Kálmán: Vahot Imre bácsi. Szegedi Napló, 1879. február 25. Vasárnapi Ujság, 1879. március 2.

További információk

Ferenczy Jakab-Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Pest, Szent István Társulat, 1856; 600-601. old. Evangélikus arcképcsarnok. Szerk. Tóth-Szöllős Mihály. Bp., Evangélikus Sajtóosztály, 2002. Farkas Zsuzsa: Festő-fényképészek 1840-1880. Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2005. Kozma György: Heves megyei színészek és színházközeli emberek életrajzai az anyakönyvi bejegyzések tükrében. (I. rész. Ezerkilencszáznégyig). = Archivum 2005. 17. sz. 179-261. Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986. Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-. Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, . ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Pozsony, Schmidt Antal, 1846. Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.

Kategória:Magyar írók Kategória:Gyöngyösiek Kategória:Magyar jogászok Kategória:1820-ban született személyek Kategória:1879-ben elhunyt személyek Kategória:Bebörtönzött művészek Kategória:Magyar politikai foglyok a 19. században Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:A Pesti Hírlap (1841–1849) vezetői, újságírói