Lakatos Artúr, született Schlosser Artúr (Bécs, 1880. március 15. – Budapest, 1968. február 9.) magyar festő és iparművész.
Életpályája Pályakezdés és kibontakozás a századelőn és az I. világháború idején thumb|jobbra|250px|Lakatos Artúr feleségével, Visy Erzsébettel Schlosser Salamon kereskedő és Weil Johanna fia. Iskoláit a Budapesti Iparrajziskolában, a Mintarajziskolában, a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol 1905-ben rajztanári oklevelet szerzett. Később Székely Bertalannál tanult, járt Hollósy Simon nagybányai iskolájába, majd München és Párizs következett.
Első könyv-illusztrációi barátja, Battlay Geyza verseskötetében jelentek meg. („Dalok a néma leányhoz”, 1900). Számos fejlécet és záródíszt publikált a MŰVÉSZET c. folyóiratban a múlt század elején. Goldberger Leó textilgyáros megbízásából a nagyipari művészi szövet-előállítási technikákat tanulmányozta Mulhouse-ban és Párizsban (1905).
1905-ben az Iparművészeti Társulat csomózott szőnyegpályázatán megnyerte a 300 koronás I. díjat. A következő évben a párizsi Őszi Nagy Szalon törzstagjává választotta. A milánói Nemzetközi Iparművészeti kiállításon a Tündér Ilona-témáját feldolgozó szövött faliszőnyegét aranyéremmel tüntették ki (1906).
35 éves tanári működését a Székesfővárosi Iparrajziskola szövőműhelyének megszervezésével kezdte el, 1906-ban. Négy éves átmeneti időszakban a Kassai Állami Javítóintézet iparművészeti műhelyeinek rajztanára volt (1908–1912). Kézműves jellegű, oktatói-nevelői munkája közben az iskola faipari, szövőipari, bőripari műhelyekben lehetősége nyílott saját terveinek kísérleti megvalósítására is. Kassán bontakozott ki bútortervezői munkássága.
Első önálló kiállítására 1910-ben Budapesten, a Könyves Kálmán Szalonban került sor. Ekkor főleg olyan iparművészként mutatkozott be, aki azért fest is. 1912-ben, Kassáról visszatelepülvén, elfoglalta régi állását a Székesfővárosi Iparrajziskola textilszakosztálya vezető tanáraként.
Az első világháború megszakította sikeresen induló művészpályáját. Négy évet kényszerült hadifogságban tölteni. Megpróbáltatásának állomásai: Szerbia (Nis), Albánia, Olaszország (Elba-szigetén Portoferraio, Azinara-szigete, Nocera Umbra Bagni) voltak, 1914 decemberétől 1918 márciusáig. Hetven, fogságban festett képpel tért haza, mert viszonylag emberséges rabtartói engedték festeni.
Második gyűjteményes kiállítását a budapesti Nemzeti Szalonban, 1918 júniusában rendezte meg. A katona-festő nagy feltűnést keltett friss impresszióival.
Lakatos Artúr művészete a két világháború közt
Budapesten ismét élére állt az Iparrajziskola textilosztályának. Mint a Paál László Társaság kvalitásos arckép- és tájképfestője, a két háború között sok csoportos kiállításon vett részt. A Magyar Kultusz- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kiállítás-rendezői Bizottságának tagjaként számos kiállítást rendezett.
Sok pavilont maga tervezett. 1923-ban a Paál László Társaság Bemutatkozó Kiállításán a Nemzeti Szalonban festészeti díjat nyert. Ugyanebben az évben a Monzai Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon csomózott szőnyegeit aranyéremmel tüntették ki. 1924-ben, a Vigadóban rendezett Iparművészeti Társaság kiállításán porcelán dísztárgyakat mutatott be. A pécsi Zsolnay porcelángyár és a pesti Fischer-gyár számára eredeti kerámiaterveket készített.
Az 1926–1934-es években a Százados úti művésztelepen alkotott. Szerteágazó tervezői tevékenysége az iparművészet csaknem valamennyi ágát felölelte. Egyedi rajzok, könyv- és újság-illusztrációk, alkalmazott grafikák, Ex Libris-ek], bútorok, belsők, festmények, textil-tervek, szőnyegek, szövött faliképek, könyvtáblák, kerámia- és porcelántárgyak, tapéta-tervek és ólomüveg-ablakok kerültek ki keze alól. Kitűnő szín- és kompozíciós érzékkel egyesítette a szecessziót magyaros motívumokkal.
1931-ben, a Nemzeti Szalon Tavaszi Tárlatán festményeit ezüstéremmel jutalmazták (Pécsi külváros, Ramsau). Harmadik önálló kiállítására Budapesten a Fészek Művészklubban került sor (1931). Rendszeresen publikált iparművészeti tárgyú cikkeket. 1933–ban az akkori Nemzetközi Vásárról írt a Magyar Iparművészetben.
1935 decemberében az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Jubiláris Kiállításán magyaros lakószobát, bútorszöveteket, szőnyegeket és más, háziipari tárgyakat mutatott be. Kiállításokon való aktív szereplését több ízben jutalmazták társulati aranyéremmel. 1936-ban tervrajzokat készített a Herendi Porcelángyár részére (hullámvonal-kontúros hamutartók, fali-tányérok Budavár visszafoglalásának 250. évfordulója alkalmából). Aranyérmet nyert a következő évi párizsi Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon. 1941-ben, harmincöt éves tanári szolgálat után nyugdíjba ment.
Ostrom utáni alkotó periódusa és az utolsó évtized
Az ostrom után is aktívan dolgozott, a művészet számos műfajában alkotott: tájképeket, csendéleteket, portrékat festett; sok színpompás szőnyeget tervezett.
Szakérettségizők rajz-tanításával is foglalkozott. Előadásokat tartott a szőnyegszövésről. Hetente egyszer képet küldött a Képzőművészeti Alap zsűrijébe. Kiállításokon élete utolsó két évtizedében is szerepelt (1945 – Egyházművészeti kiállítás, Szalmássy-galéria; 1948 – Szociáldemokrata Képzőművészek kiállítása, 1957 – Arcképfestők az Ernst Múzeumban, Nemzeti kiállítás a Műcsarnokban, 1960 – A felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria, 1962 – Nagybányai festők, MNG, 1965 – Százados-úti Művésztelep jubileumi kiállítása, MNG).
1955-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács. Utolsó jubileumi kiállítását 1960 szeptemberében láthattuk a budapesti Fényes Adolf-teremben. 88 éves korában érte a halál, 1968. február 9-én. Az utolsó napokig fáradhatatlanul festett Lakatos Artúr, a sokoldalú művész.
Házasságai és leszármazottjai Budapesten 1907. június 4-én feleségül vette a nemesi származású Visy Erzsébet (Budapest, 1876. január 1.–Budapest, 1915. május 22.) kisasszonyt,Pesti Napló, 1907. június (58. évfolyam, 130-155. szám). 63. 1907-06-08 / 136. szám akinek a szülei nemes Visi Imre (1852–1889) író, publicista, országgyűlési képviselő és hírlapszerkesztő, és Gábos Irma (1853–1916) voltak. Lakatos Artur és Visy Erzsébet frigyéből született: Lakatos Imre. Neje: Vass Margit. 1918. novemberében Budapesten elvette nagyatádi Visy Ilona (Budapest, 1893. május 6.–Budapest, 1986. július 12.) kisasszonyt, akinek a szülei dr. nagyatádi Visy László (1854–1935), Pécs szabad királyi város főispánja, és nemes Ferenczy Ilona (1863–1930) voltak; Visy László, pécsi ügyvéd 1905. február 7-én I. Ferenc József magyar királytól adományban szerzett magyar nemességet, a "nagyatádi" nemesi előnevet, valamint engedélyt is kapott a "Jobst" vezetékneve megváltoztatására "Visy"-re.K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 71. kötet - 349. oldal
Művei
Festői korszakai
Kibontakozás (1900–1914, Nagybánya, Brugge, Párizs, Kassa) Hadifogságban (1914–1918, Nis, Portoferraio, Nocera) Két világháború közt (1918–1939) Hazai tájak-városok (Balaton, Komló, Mohács, Pécs, Budapest) Külföldi tájak–városok (Ausztria, Párizs, Velence, Róma) Ostrom utánOstrom után (1945–1956) Budapest (Duna-hidak, Budai Vár, Gellérthegy) Vidék (Kecskemét, Komló, Nagymaros, Szentendre, Pécs, Sárospatak, Zsennye) Utolsó évtized (1957–1968) Budapest (Gellérthegy és környéke) Vidék (Kecskemét, Nagymaros, Szentendre, Pécs, Sárospatak)
Grafikái
I – Rajzok
Egyedi rajzok (fejek, figurák, tájak-városok) Aktok Fejlécek és záródíszek Könyv- és újságillusztrációk Könyvjegyek (Ex Libris-ek) Tanulmányok, tervek
II – Alkalmi grafikák
Címke Csomagolópapír Emléktábla Könyvborító Meghívó Oklevél Plakát, reklámgrafika Zászló
Iparművészete
Bútorok Belsők 1903 – Gobelinnel bevont karosszék (Magyar Iparművészet, 1903. jan. 1. p 11. Modern lakás, Karácsonyi kiállítás – a gobelin mintáját tervezte: Lakatos Artúr, készítette Kabay Dánielné) 1906 – Ebédlő és hálószoba bútorai (kivitelezte: Hosszú István asztalos-mester) 1910 – Fogadó- és úriszoba, bemutatva a művész első önálló kiállításán, a Könyves Kálmán Szalonban (készült az Igazságügy-miniszter Kassai Ipariskolájában) Íróasztal és asztali tárgyak, karosszék, kettős szekrény, pamlag, nyolcszögletű dohányzóasztal. (Magyar Iparművészet, ”Lakatos Artúr kiállítása”, 1914. p 34.) 1912 – Szalon tölgyfából (A Lakás, II. évf. 1912. 7. sz. p. 4. szerk. Rákosi Tibor) 1912 – Leányszoba citromfából (The Studio Year-Book, 1913, p 232, „Dining Room in Oak”, executed in the Royal Industrial School, Kaschau, ill. A Lakás, II. évf. 1912. 7. sz. p. 4.) 1913 – Úri fogadó az Ernst-múzeum kiállításán, készült a Viktória bútorgyár műhelyében) – talpas, kerek asztal, íves hátú pamlag karosszékekkel, hármas vitrin, szőnyeg (Új Idők, „Szövet és bútor”, írta Lyka Károly, Budapest 1913. dec. 7.) 1925 – Szalonbútorok – kerek asztal, karosszék, pamlag (tervrajzok és fotók) 1925 – Szalon-szekrény (kivitel: Mayhen Ferenc asztalos-mester) 1925 – Színes falnézetek egy szalonhoz (magyaros tapéta és ajtó-dísz, ülőbútorok, kerek asztal, üveges faliszekrény, intarziás ill. üvegajtós, lábakon álló szalonszekrény) 1926 – Pécsi Főispáni Hivatal bútorai (tiszta barokk stílusban) 1931 – Baranya-megyei közgyűlési terem belső tervei (Visy Zoltán építésszel) 1933 – Turistaszálló fogadó-, lakó- és hálószobája (Iparrajziskola karácsonyi kiállítása) 1935 – Lakószoba családi házban (Tér és Forma, ill. Magyar Iparművészet, 1935. 9-10. sz.) Kivitelezték: asztalosmunka – Mayhen Ferenc, ülőbútorok és kárpitosmunka – Bodonyi Jenő, szövetbevonás – Székesfővárosi Iparrajziskola. 1938 – Terv-variációk egy lakószobához (magyaros és modern változatok) 1943 – Sopianae söröző, Pécs, Rákóczi út 79/c (Marsay-palota) ülőbútor, üvegablak, kályharács, búbos-kemence, falburkolat, ajtódísz, világító-testek, mozaik-padló, faliképek, teljes belső berendezés. 1944 – Székesfővárosi polgármesteri fogadóterem belső tervei (famennyezet – diófa, tölgyfa berakással, ill. 85 m2 szőnyeg) – III. ker. elöljáróság (Magyar Iparművészet, 1944. 2. sz. XLVII. évf.) készült a Székesfővárosi Iparrajziskola szakosztályain, megrendelő: Dr. Szendy Károly polgármester
Gobelinek (szövött faliképek)
Életútjának textil-állomásai
1903 – Magyaros ruha terve 1905 – Csomózott szőnyegpályázat, I. díj 1905 – Mulhouse, Párizs – tanulmányút, műhelyek, mintarajzok, nagyüzemi módszerek honosítása 1906 – Brugge (Belgium) – gobelin-tervek (Bruggei csatorna, kikötő) 1906 – Milánói iparművészeti kiállítás aranyérme 1908-12 – Kassai Állami Javító-Nevelő Intézet tanműhelye (bútor, textil és bőr) csomózott szőnyegtervek (Szerencsejátékosok- gobelin) 1913 – Textile Kunst c. lapban reprodukált gobelinek, csomózott szőnyegek és bútorszövetek (Levetus cikke: „Lakatos Artúr, budapesti tanár”) 1918–36 Kapcsolat a Gödöllői Szövőműhellyel (Szent Erzsébet, két változatban, Szent István-gobelinek) 1912–14 ill. 1918-1941 Székesfővárosi Iparrajziskola textil-tanműhelyének vezetője (oktatási céllal tervezett munkáit tanítványai szövik) 1936 – Iparművészeti Társulat aranyérme (szőttesek, hímzések, csomózott szőnyegek, méltatások: Perneszi, Kállay, Mihalik tollából) 1937 – a párizsi Arts et Métiers nagy aranyérme a magyar pavilonban kiállított szőnyegeiért Kapcsolat a Zalai Kendő- és Kötőiparral (Fővárosi megrendelések, III. kerületi elöljáróság padlószőnyege) 1946 – batik, selyem-festés (pl. a romos Budapest motívumaiból komponált minta, l. absztrakt szövetmotívumoknál)
Kerámia, porcelán
Könyvművészet
Pavilonok
1920-as évek – Braun-pavilon 1925 – Pezsgő-pavilon 1926 – Fővárosi Söröző pavilonja 1927 – Dreher-Maul pavilon 1927 – Boon’s Cacao-pavilon 1927 – Meinl-pavilon 1927 – Modiano-pavilon 1928 – Goldberger Sámuel és fiai RT pavilonja 1929 – Magyar Posztógyár, Csepel pavilonja 1929 – Magyar Pamutipar RT pavilonja 1929 – Selyemipar kollektív pavilonja 1932 – Hoffmann-képkeretgyár pavilonja 1932 – Posztógyár kopjafás pavilonja, két változatban 1932 – Hengeres textilstand 1933 – Pamuttextilművek standja