Ifjabb Bogár János (máshol: László, Imre, József) főhadnagy (Kiliti, 1913. november 14. – Budapest, 1975. április 14.) 1944-től – édesapja id. Bogár János betegszabadságától, majd visszavonulásától – több évtizeden keresztül volt az állami ítélet-végrehajtó (hóhér), ez által több száz köztörvényes, valamint politikai halálos ítélet végrehajtója. Születési vezetékneve Kovács volt, de ezt a nevet már 1934-ben – apjával együtt – Bogár névre változtatta meg.

Életrajza Hóhércsaládba született, Kilitiben, 1913. november 14-én.Születési adatai bejegyezve a kiliti születési polgári anyakönyv 52/1913. folyószáma alatt. Szülei Kovács (később Bogár) János (1890. december 28.Balatonkiliti református egyházközség keresztelési anyakönyve, 20/1890. – 1952 után) és Mozsa Julianna (1894. december 24. – 1952. április 29.)Balatonkiliti állami halotti anyakönyv 9/1952. voltak, akik Kilitiben 1913. január 14-én kötöttek polgári házasságot.Házasságkötésük bejegyezve a kiliti állami házassági anyakönyv 1/1913. sorszáma alatt. Egy testvéréről maradtak fenn adatok: Irén Erzsébet nevű húga 1919. október 6-án született Kilitiben,Kiliti állami születési anyakönyv 31/1919. és 1999-ben hunyt el.

A fennmaradt források alapján katonaként szolgált, majd hóhérsegédként első alkalommal 1938. február 12-én vett részt kivégzésen, amikor is Varga Pál újpesti szegkovácsot akasztották fel, akit rablógyilkosságért ítéltek el. Ettől kezdve 1944-ig apja segédjeként vett részt a kivégzéseken, majd első önálló ítélet-végrehajtására 1944. június 14-én Nyíregyházán került sor, amikor is az éjszakai elsötítések során elkövetett rablások miatt a 35 éves zsidó Weinberger Miksát, a 25 éves brassói Ambrus Sándort akasztotta fel. Ettől kezdve apja feladatát átvéve állami ítélet-végrehajtóként dolgozott.

Bogár egy nyilatkozata szerint a második világháborút követő első három esztendőben csak ő egymaga több mint háromezer embert akasztott fel, de ez a szám, összevetve az 1945 és 1948 között kivégzettek számával (290 fő) erős túlzás, hiszen többeket nem akasztással, hanem agyonlövéssel végeztek ki, valamint több esetben nem ő volt a vezető hóhér. Az utolsó sajtóbeszámoló, melyben mint hóhér szerepel, 1948. december 22-én jelent meg, amikor is a városmajori „Szálasi-különítmény” hét tagját akasztotta fel. Akasztásainak száma nagyjából a 300 és 400 körülre tehető.

Visszavonulásáról, valamint további életéről nincsenek pontos adatok, 1958-ban még biztosan hajtott végre halálos ítéleteket, többek között Nagy Imre és társai kivégzését is ő hajtotta végre, bár egyes visszaemlékezések szerint ez esetben „beteget jelentett”, viszont a jegyzőkönyvre az ő nevét vezették fel. Nyugdíjaztatása után a Balatonendréd és Ságvár közti erdőben egy kis erdei házban élt. A ház helyén ma tájékoztató tábla áll, mely szerint ekkor mint erdőkerülő dolgozott, s félt, de alapjában véve kedvelt tagja lett a közösségnek.

Az Országos Széchényi Könyvtár Gyászjelentés Gyűjteményében fellelhető dokumentum szerint Budapesten hunyt el, türelemmel viselt hosszú szenvedés után 1975. április 12-én. Temetésére a pestszentlőrinci temetőben 1975. április 21-én került sor. Családjára vonatkozóan nincsen forrás, a gyászjelentés alapján több gyermeke és unokája született.

Ismert segédei Csúcs Mátyás bv. főhadnagy (? - 1963. április, nyughelye: Budapest, Új köztemető)Népszabadság, 1963. április 24. Fülöp István Dr. Szabó Ernő

Főbb kivégzései

Segédként

Varga Pál, rablógyilkosságért, Budapest, 1938. február 12. Laczi Ferenc, baltás rablógyilkos, Kecskemét, 1939. július 22. Fazekas Pál, arzénes tömeggyilkos, Budapest, 1940. július 13.

Vezető ítélet-végrehajtóként Szálasi Ferenc, Budapest, 1946. március 12., nyilas nemzetvezető Gál Csaba, Budapest, 1946. június 25. (egyes források szerint szívszélhűdésben meghalt, de Bogár a nyakára tette a kötelet s ezzel az akkori rendszer utasítására felakasztotta a halott embert) Jandó Ferenc és Szvitek István: 1951. október 23-án reggel fél hétkor dr. Király Gyula tanácsvezető bíró, dr. Pécsvárady László jegyzőkönyvvezető, Bánkuti Antal, az Országos Büntetőintézet vezetője, dr. Kelemen Endre orvos szakértő és még két személy jelenlétében Bogár János ítélet-végrehajtó a halálbüntetést végrehajtotta.https://web.archive.org/web/20090720102909/http://sulysaptortenete.uw.hu/doksites/20.sz/per1951.html Rajk László, Budapest, 1949. október 15., volt belügyminiszter Hekus Dönci, rendőrgyilkos, Budapest, 1947. november 30. Molnár Imre, váltókezelő, a Császárfürdői vasúti baleset miatt, Budapest, 1952. december 27. Császár István, 1953. március 31-én 16 óra 50 perckor Nagy Imre, volt miniszterelnök 1958. június 16-án 5 óra 9 perckor (Egyes források szerint ekkor kórházban tartózkodott, s ezért nem lehetett jelen az ítéletvégrehajtáson.) Gimes Miklós, 1958. június 16-án 5 óra 14 perckor Maléter Pál, 1958. június 16-án 5 óra 24 perckor Gábor Péter, gépmunkás, forradalmár 1958. június 16-án 7 óra 27 perckor

Jegyzetek

További információk Túlórázó hóhér, magyarhirlap.hu Az utolsó út rögei, mno.hu Szemenyei-Kiss Tamás: A hóhérsegéd Varga László: „Forradalmi törvényesség” - Jogszolgáltatás 1945 után Magyarországon, beszelo.c3.hu Vádol a múlt , gobeportal.com A hóhér, aki rádióra gyűjtött A leghírhedtebb magyar hóhér, aki Szálasi Ferencet, Rajk Lászlót és Nagy Imrét is kivégezte Aggasztják a hóhért Nyugdíjaztatása után a Balatonendréd és Ságvár közti erdőben egy kis erdei házban élt. A ház helyén ma tájékoztató tábla áll: https://www.openstreetmap.org/node/7474168497;

Kategória:1913-ban született személyek Kategória:1975-ben elhunyt személyek Kategória:Hóhérok