A nyugati földikutya (Nannospalax leucodon) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjába tartozó fokozottan védett állatfaj, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft/egyed.
Rendszertani besorolása
A Nannospalax alnemet ma már sok kutató önálló nemnek tekinti, ezért a korábbi Spalax leucodon nevet a Nannospalax leucodon tudományos név váltotta fel. E faj valójában egy fajcsoport (superspecies), más néven nagyfaj, melybe több, külseje alapján nem megkülönböztethető, hasonló életmódú és ökológiai igényű, de eltérő kromoszómaszámú, tehát genetikailag izolált biológiai faj tartozik.
A fajcsoport helyes tudományos neve a következő: Nannospalax (superspecies leucodon).
Kárpát-medencében honos fajai: erdélyi földikutya (Nannospalax (leucodon) transsylvanicus), magyar földikutya (Nannospalax (leucodon) hungaricus), délvidéki földikutya (Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis), szerémségi földikutya (Nannospalax (leucodon) syrmiensis).
Elterjedése
Közép- és Délkelet-Európa sztyepprétein vagy az ezek helyén kialakult mezőkön, külterjes mezőgazdasági területeken él — a Kárpát-medencében a Nagyalföldön (bővebben az egyes fajok előfordulásánál) és az Erdélyi-medencében.
Megjelenése, felépítése
Patkány nagyságú, hengeres testalkatú rágcsáló: hossza 15–24 cm, súlya 25–35 dkg. A föld alatti életmódhoz alkalmazkodva fülkagylói nincsenek, szemeit bőr borítja. Nincsen farka, és nincsenek erőteljes ásólábai, mint a vakondnak, a föld alatti járatait inkább a fejével túrja. Bundájának színe többé-kevésbé a helyi talaj színéhez hasonló.
Érzékszervei
Szeme gombostűfejnyi, csökevényes. Képalkotásra nem alkalmas, de a fényt érzékeli. Biológiai óráját a nappali világossághoz és az éjszakai sötétséghez igazítja. Észleli a Föld mágneses terét, és ezt is használja a tájékozódáshoz.
Fejét a járat tetejéhez ütögetve rezegteti a földet, és észleli a talajban levő különféle tárgyakról eltérő módon visszaverődő rengéshullámokat. Ezzel a módszerrel háromdimenziós képet alkot környezetéről agyának abban részében, amely a felszínlakó állatoknál az optikai információkat dolgozza fel. A kopogtatással nemcsak tájékozódik, de a szomszédos egyedekkel is így kommunikál.
Életmódja, élőhelye
Élete jelentős részét – ideális esetben az egészet – a felszín alatt kiépített járatrendszerben tölti. A felszínre főleg akkor megy ki, ha a rendkívüli bel- vagy árvíz a járatok elhagyására kényszeríti. Nagymértékű és tartós szárazság hatására a talaj időnként olyan keményre szikkad, hogy a járatépítés már túl nehéz, ilyenkor ugyancsak megéri a veszélyt vállalva feljönni táplálékért. Egyes esetekben a felszínen gyűjt száraz füvet a fészekkamra béleléséhez — ez nem szokványos viselkedés, mert általában a gyökerénél fogva be tudja húzni a fűcsomókat. Az önálló életet kezdő kölyköknek az anyaállat rendszerint leválasztja a járatrendszer egy kis részét, és az utód ebből indulva épít magának önálló járatrendszert. Ha erre valamiért (például a populáció túlszaporodása miatt) nincs lehetőség, akkor a fiatal állatok a felszínen vándorolva keresnek új élőhelyet. A felszínen a leggyakoribban ilyen példányokkal találkozhatunk. Egyes adatok szerint ha két példány a föld alatt összeverekszik, a vesztes a felszínre menekül.
Túrásai jellemzően szélesebbek és magasabbak a vakondénál; egyenes vonal vagy ív mentén sorakoznak egymástól 1,5–2 m-re. A járatok átmérője 6–9 cm, faluk tapinthatóan kemény, keresztmetszetük kerek (nem enyhén ovális, mivel nem a lábaival ás), nem lógnak bele gyökerek. Nincs felszínre vezető nyitott járata. A vakond túrásai kisebbek és közelibbek. Mivel messze nem minden túrás, túráscsoport tipikus, készítőiket nem könnyű azonosítani.
Alagútrendszerében a járatokból élelemraktárak, fészkek és üledékgödrök nyílnak. Állandó járatai kemény, kötött talajban 10–15 cm, laza homokos talajban főleg a fészek közelében 150–180 cm mélyen is haladhatnak. Az állandó járatok fala kemény, mert a felesleges földet az orrával a falakba döngöli. Előfordul, hogy a járat falát a mélyebb rétegekből hozott sárga, agyagos földdel tapasztja ki. A járat nedves, agyagos falában gyakran látható orrának lenyomata. Az ideiglenes táplálkozó járatok a felszín közelében a gyökérzónában futnak; ezeket használat után gyakran eltömi.
Növényevőként gyökereken, gumókon, hagymákon él. Évtizedekkel ezelőtt még mezőgazdasági kártevő volt pl. a makói hagymaföldeken, de Kárpát-medencei állományai mára lemorzsolódtak, lecsökkentek, és a teljes kihalás közelébe sodródtak.
Erősen territoriális állat, a párzás és szaporodás időszakán kívül magányosan él.Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990. 61. old. Kép: 10-es. .
Szaporodása
A párzási időszak januártól márciusig tart; ez alatt aktívan túr. A járatrendszerben párzik. A vemhesség kb. 28 nap; a nőstények rendszerint évente egyszer ellenek. Az utódok száma 1-6 — a leggyakrabban 2 vagy 4. A kölykök többnyire április közepéig megszületnek, és ha valamiért fiatalon elpusztulnak, a nőstény valószínűleg második párzásra is hajlandó. A szétterjedésük időpontjára vonatkozó adatok ellentmondásosak, de legkésőbb ősszel a fiatalok elhagyják az anya járatrendszerét és önálló életet kezdenek.
Védelme
A 20. században a mezőgazdaság terjeszkedése volt a legfontosabb veszélyeztető tényező. A mélyszántás elterjedése volt az első számú közvetlen hatás, mely a szántással ellentétben nemcsak nem engedi kialakulni a földikutya számára megfelelő növénytársulást és a járatrendszereit semmisíti meg évről évre, hanem a járatokban tartózkodó egyedeket is elpusztítja.
A fásítás az élőhely teljes pusztulásához vezet. Számos élőhelyen akácos, nemesnyáras, illetve erdei- és feketefenyős ültetvényekké alakították a korábbi füves területeket, kiszorítva onnan a földikutyákat és a töredékállományokat is elszigetelve egymástól.
Napjainkban az egyik legaktuálisabb veszélyforrást a kertvárosi lakóövezetek, ipari beruházások, bevásárlóközpontok jelentik. Több élőhely is a közeli település önkormányzatának tulajdonában áll, melynek rendszerint már kész tervei vannak a beépítésére.
A közutak építése szintén elpusztíthat állományokat.
A déli határkerítés építési munkálatai a természetvédelmi szempontú ajánlásokkal teljes összhangban folytak, és feltehetően egyetlen délvidékiföldikutya-egyed pusztulását sem okozták. A szerb-magyar határ két oldalán lévő védett területek közötti térbeli kapcsolatok javítása jelentősen hozzájárulhat a faj fennmaradásához.
Fogságban tartható, mesterséges termékenyítéssel szaporítható. Képgaléria
Jegyzetek
Források
Nincs róla információ, hogy sikerült volna megtartani.
További információk
Kategória:Földikutyafélék Kategória:Emlősfajok Kategória:Bosznia-Hercegovina emlősei Kategória:Bulgária emlősei Kategória:Görögország emlősei Kategória:Észak-Macedónia emlősei Kategória:Magyarország emlősei Kategória:Moldova emlősei Kategória:Montenegró emlősei Kategória:Románia emlősei Kategória:Szerbia emlősei Kategória:Törökország emlősei Kategória:Ukrajna emlősei Kategória:Rágcsálófajok Kategória:A Kárpát-medence emlősei Kategória:A palearktikus ökozóna élővilága Kategória:Magyarországon fokozottan védett állatok