Jean Jaurès, teljes nevén Auguste Marie Joseph Jean Léon Jaurès (Castres, 1859. szeptember 3. – Párizs, 1914. július 31.) a francia korai szocializmus egyik legjelentősebb politikusa, humanista és egyben filozófus is volt. Kiváló szónokként kiállt a „gyengébbek” védelmében, így feltűnt a bányászsztrájkok és a Dreyfus-per során is. 1914-ben – háborúellenessége miatt – merénylet áldozata lett.

Élete Származása, tanulmányai és korai pályafutása Jean Jaurès 1859. szeptember 3-án született Castres-ban, egy polgári család gyermekeként. Kiváló tanuló volt. 1878-ban a felvételi vizsga legjobb eredményével lépett be az École normale supérieure tanárképző főiskolába és 1881-ben a harmadik legjobb eredménnyel vették fel filozófiatanárnak az agrégation országos vizsgán. 1881-től Albi gimnáziumában filozófiát tanított és öt évvel később összeházasodott Louise Bois-val. A politika 25 éves korában keltette fel az érdeklődését. 1885-ben – a republikánus párt színeiben – megválasztották Castres képviselőjének. 1889-ben azonban veszített a carmaux-i kerületi választásokon és Toulouse-ban újrakezdte a tanítást. Három évvel később – a „De la réalité du monde sensible” (Az érzékelhető világ valósága) címmel írt tézisének köszönhetően – a filozófia doktora lett. Ezt követően megírta a terjedelmes „Histoire Socialiste de la Révolution Française” (A francia forradalom szocialista története) című művét. 1890-ben képviselőként indult a helyhatósági választásokon.

Szocialista politikusként 1892-ben a carmaux-i bányászsztrájk rádöbbentette a munkásosztály nehéz helyzetére és a szocializmus híve lett. A munkások támogatásának köszönhetően megválasztották Carmaux bányaváros képviselőjének. Ezt a tisztséget 1893-tól haláláig töltötte be (az 1898 és 1902 közötti időszak kivételével). Ezt követően ugyancsak közbelépett az üvegipari munkavállalók carmaux-i sztrájkja alkalmával. Ekkor egy újabb – a munkavállalói szövetkezet irányítása alatt álló – üveggyár létrehozását javasolta. Ennek megalapítására 1896-ban került sor Albiban. Jaurès számos cikkben a szocializmus védelmére kelt, amelyeket a Dépêche de Toulouse-ban és a L'Humanité-ben publikált. Utóbbi lapot ő alapította 1904-ben.

A kapitalizmussal szemben is meglehetősen kritikus volt és a következő kijelentést tette:

A Dreyfus-per során Alfred Dreyfus védelmére sietett és minden energiáját az ügy szolgálatába helyezte. A zsidóságról így nyilatkozott:

Munkássága során az egyik legjelentősebb ellenfele az ugyancsak szocialista Jules Guesde volt. 1905-ben aktívan részt vett a két francia szocialista párt fúziójában, amelyből létrejött a Nemzetközi Munkásszövetség Francia Szekciója (S.F.I.O) nevű szocialista párt. Emellett elősegítette a munkások egységét az Általános Munkásszövetséggel (C.G.T) is és a pártok, valamint a szakszervezetek közötti párbeszéd híve volt. thumb|Jean Jaurés

Halála Jaurès hitt az eszméiben. Mélységesen békepárti nézetei népszerűtlenné tették az első világháború előestéjén. Látnokként hirdette 1914-ben:

A népek közötti megbékélés támogatását Jaurès ellenségei hazaárulásnak tekintették és meggyilkolására buzdítottak. 1914. július 31-én Raoul Villain a párizsi Café du Croissant nevű kávéház ablakához sétált, és a kávéház ablakán keresztül, két revolverlövéssel meggyilkolta a bent tartózkodó Jaurést.Berenson, The trials of Mme Caillaux, p.242 Villain azt nyilatkozta, hogy csak a „haza ellenségét akarta eltávolítani”. A Jaurès-gyilkosságot követő napon plakátok jelentek meg az általános mozgósításról egész Franciaországban.

A gyilkost 1919-ben a francia esküdtszék felmentette, de 1936-ban, a spanyol polgárháború idején Villain a köztársaságiak kezére került, akik kivégezték.

Halálának tizedik évfordulóján, 1924-ben, Jaurès földi maradványait a Panthéonba szállították, ahol az ország legkiemelkedőbb személyiségei között helyezték örök nyugalomra.

Emlékezete Nevét viseli Párizsban a Jaurès metróállomás, és a Montmartre 146 alatt, a Café du Croissant falán emléktábla is őrzi emlékét. Részben róla, részben merénylőjéről szól Móra Ferenc Nagyemberítlenség című írása (megjelent az Ezek az évek 1914-1933 című kötetben).

Magyarul

A társadalom fejlődésének törvényei. Jaurès és Lafargue vitája az idealista és materialista történeti felfogásról; Népszava, Bp., 1907 Georges Jean–Silber Longuetː Azev, Harting és társai. Terroristák és rendőrkémek. 1-2. köt.; bev. Vladimir Burzev, előszó Jean Jaurès, ford. Ormos Ede; Népszava, Bp., 1909 A társadalom fejlődésének törvényei. Jaurès és Lafargue vitája az idealista és materialista történeti felfogásról; ford. Holló Jenő; Szocialista-Kommunista Munkások magyarországi pártjának kiad., Bp., 1919 Válogatott beszédek és írások; vál., bev., jegyz. Jemnitz János, ford. Székely Andorné; Kossuth, Bp., 1973

Jegyzetek

Források Linternaute Encyclopédie: Jean Jaurès Histoiredumonde.net: Jean Jaurès Harvey Goldberg: The Life of Jean Jaures, 245. oldal Változó Világ: Politikai gyilkosságok a 20. században Gilles Candar: Jaurès et l’antisémitisme, Jaures.info

További információk

Kunfi Zsigmond: Jaurès. Az emberiség és a szocializmus nagy halottja; Népszava, Budapest, 1921 Fejtő Ferenc: Jean Jaurès; Esztergályos János, Budapest, 1937 (A szocialista tudás könyvtára) Lajtor László: Jaurés, a béke hőse; Faust Imre, Budapest, 1937 Jordáky Lajos: A francia szocializmus három nagy alakja. Lafargue, Guesde, Jaurès; Szociáldemokrata Párt, Budapest, 1943 Jordáky Lajos: A tudományos szociálizmus Franciaországban. Lafargue, Guesde, Jaurès; Józsa Béla Athenaeum, Kolozsvár, 1945 Sós Endre: Három mártír; Officina, Budapest, 1945 (Officina. Új sorozat) Jemnitz János: Jaurès; Akadémiai, Budapest, 1970 (Életek és korok)

Kategória:A francia parlament tagjai Kategória:Francia filozófusok Kategória:Meggyilkolt francia politikusok Kategória:Az első világháború francia politikusai Kategória:Francia újságírók Kategória:1859-ben született személyek Kategória:1914-ben elhunyt személyek Kategória:A párizsi Panthéonban eltemetett személyek Kategória:Francia pedagógusok