Kovarcz Emil (Felsőireg, 1899. február 4. – Budapest, 1946. május 2.) a Nyilaskeresztes Párt politikusa, magyar királyi őrnagy.
Élete
Római katolikus családban született a Tolna vármegyei Felsőiregen. Nagyváradon honvédhadapród-iskolát végzett, majd tizenhét éves korától az első világháborúban szolgált. 32 hónapos frontszolgálata során megsebesült, továbbá kétszer kapott Signum Laudist és III. osztályú katonai érdemkeresztet. A háború végén beállt a román megszállók ellen felálló Székely Hadosztályba, de fogságba esett, majd megszökött, és 1919-ben Szegeden belépett a nemzeti hadseregbe. Mint az Ostenburg–különítmény tagja részt vett Somogyi Béla és Bacsó Béla szocialista újságírók meggyilkolásában (1920. február 17.).Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 URL hozzáférés – 2008. november 1. 1922 és 1931 között csendőrtiszt volt, majd visszatért a honvédségbe, őrnagyi rendfokozatban a Ludovika Akadémia tanára lett (1931–1938).
1938-ban vonult nyugállományba az első bécsi döntést megelőző komáromi tárgyalások kudarcára hivatkozva. Még ebben az évben belépett a Nyilaskeresztes Pártba,Makai Ágnes–Sallay Gergely Pál: A Mária Terézia Katonai Rend történetének utolsó fejezete. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 118. évf., 4. sz., 1064. p., 2005. december ahol pártigazgató és országos szervezés vezetője lett (1938–1941). Budapest I. kerületében országgyűlési képviselővé választották 1939-ben. Az 1939 februárjában a Dohány utcai zsinagóga ellen elkövetett merénylet részeseként 1940-ben elvesztette mandátumát, a honvédtörvényszék pedig kétévi börtönre ítélte és lefokozta (1941. február 28.), majd áprilisban újabb 5 évre ítélték; időközben Németországba szökött az országos körözés elől.Huszadik század: Megszökött Kovarcz Emil]
Az 1944. március 19-i német megszállás után áprilisban hazatért, és ismét a Nyilaskeresztes Párt egyik vezetője lett. A nyilas puccs (október 15.) egyik szervezője volt. 1944. október 6.–1945. március 28. között a Szálasi-kormányban tárca nélküli miniszteri hivatalt viselt, feladata a nemzet totális mozgósítása és harcba állítása volt.Bölöny József–Hubai László: Magyarország kormányai. 1848–2004. 5. bőv. és jav. kiad., Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. 377. p. 1945 decemberében került amerikai fogságba, majd a salzburgi nemzetközi haditörvényszék fogházában tartották fogva,Huszadik század: Elfogták Kovarcz Emilt azonban majd csak 1946. március 16-án tért haza.Fiala Ferenc - Marschalkó Lajos: Vádló Bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói. Budapest, 2008, Gede Testvérek A Budapesti Népbíróság háborús bűnösként halálra ítélte, és még ugyanazon a napon kivégezték.Háborús és népellenes bűnösök népbírósági perei (1945–1950) URL hozzáférés – 2008. november 1.
Jegyzetek
Források
Kategória:Nyilaskeresztes Párt-tagok Kategória:Magyarország tárca nélküli miniszterei Kategória:Országgyűlési képviselők (1939–1944) Kategória:Bebörtönzött politikusok Kategória:Kivégzett magyar politikusok Kategória:1899-ben született személyek Kategória:1946-ban elhunyt személyek Kategória:Antikommunisták Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Kivégzett magyar háborús bűnösök Kategória:Országgyűlési képviselők (Nyilaskeresztes Párt) Kategória:A Szálasi-kormány miniszterei Kategória:A Signum Laudis kitüntetettjei