A pusztai bóbitásantilop (Sylvicapra grimmia) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó faj.
Nemének az egyetlen faja.
Előfordulása A pusztai bóbitásantilop Afrika nyugati, középső és keleti részén él, gyakorlatilag Afrika szarva és a kontinens középső részén fekvő esőerdők kivételével a szub-szaharai Afrika minden részén megtalálható. Élőhelye minden olyan terület, mely elegendő növényzetet biztosít számára a rejtőzködéshez, a szavannákat és az emberi települések közelében fekvő területeket is beleértve. Populációjának számát egymillió egyed körülire teszik.
Alfajai
Sylvicapra grimmia altivallis Heller, 1912 Sylvicapra grimmia caffra Fitzinger, 1869 Sylvicapra grimmia campbelliae Gray, 1843 Sylvicapra grimmia coronata Gray, 1842 Sylvicapra grimmia grimmia Linnaeus, 1758 Sylvicapra grimmia hindei Wroughton, 1910 Sylvicapra grimmia lobeliarum Lönnberg, 1919 Sylvicapra grimmia madoqua Rüppell, 1836 Sylvicapra grimmia nyansae Neumann, 1905 Sylvicapra grimmia orbicularis Peters, 1852 Sylvicapra grimmia pallidior Schwarz, 1914 Sylvicapra grimmia splendidula Gray, 1891 Sylvicapra grimmia steinhardti Zukowsky, 1924
Megjelenése A faj egyedeinek színe nagymértékben függ az elterjedési területétől. A fajnak 19 alfaja létezik, az angolai erdős területeken élő gesztenyebarna alfajtól az északi szavannákon megtalálható őszes szürke alfajon keresztül a száraz területeken élő világosbarna alfajig.
Magassága akár 1,2 m is lehet, tömege 12–25 kg. A nőstények általában nagyobbak és súlyosabbak, mint a hímek. A hímek szarvat viselnek, melynek hossza elérheti a 7–18 cm-t.
Életmódja A faj mind éjjel, mind nappal aktív, bár az emberi települések közelében inkább éjszakai életmódot folytat. A hímek territoriális állatok, mirigyváladékukat kövekre és faágakra kenik területük megjelölése céljából. Kedvenc pihenőhelyük a talajszinttől kiemelkedő magaslaton helyezkedik el, ahonnan territóriumukat szemmel tarthatják. A nőstények ezzel ellentétben a rejtőzködésre alkalmas helyeket kedvelik. A faj sikere abban rejlik, hogy képes a legkülönbözőbb élőhelyeken megmaradni, és a körülményekhez, valamint a rendelkezésre álló táplálékhoz alkalmazkodni.
Táplálkozása Étrendje széles, a növények levelei, virágai és gumói mellett elfogyasztja a rovarokat, békákat, kisebb madarakat és még a dögöt is. Mindaddig, amíg a növényi táplálék elegendő számára, víz nélkül is elél, mivel a szükséges vízmennyiséget a növényekből szerzi meg. Az esős évszakban gyakran egyáltalán nem iszik, a vizet gyümölcsökből szerzi meg. A gyümölcsöket gyakran olyan fák alatt találja, melyeken majmok élnek.
Szaporodása A hímek 12 hónapos korukban, a nőstények 8-10 hónapos korukban érik el ivarérettségüket. A pusztai bóbitásantilop párzási időszaka egész évben tart. A nőstény 6-7 hónapos vemhesség után egy borjút ellik.
Jegyzetek
További információk bélyegkép|balra|250px|Portré
ITIS szerinti rendszer besorolása Csodálatos állatvilág, Budapest, Mester, 2000–, (Bővíthető mappa) Animal, Smithsonian Institution, 2005, pg. 250 "Collins guide to African wildlife", Peter C. Alden, Richard D. Estes, Duane Schlitter, Bunny Mcbride, Harper Collins publishers, September 2004 "Dorling Kindersley Mammal handbook", Editorial consultant; Juliet Clutton-Brock, Dorling Kindersley limited, 2002 www.ultimateungulate.com Sylvicapra grimmia in Mammal Species of the World. Wilson, Don E. & Reeder, DeeAnn M. (Editors) 2005. Mammal Species of the World – A Taxonomic and Geographic Reference. Third edition. .
Kategória:Bóbitásantilop-formák Kategória:Emlősfajok Kategória:Monotipikus taxonok Kategória:A Nyugattrópusi-Afrika emlősei Kategória:A Nyugatközéptrópusi-Afrika emlősei Kategória:Az Északkelettrópusi-Afrika emlősei Kategória:A kelettrópusi-afrikai szavanna és sztyeppe emlősei Kategória:A déltrópusi-afrikai szavanna és sztyeppe emlősei Kategória:Dél-Afrika emlősei