thumb|250px|A szerződés egyik példánya Mongólia és Tibet barátsági és szövetségi szerződése államközi szerződés, amelyet 1913. február 2-ánUdo B. Barkmann, Geschichte der Mongolei, Bonn 1999, p.119-122,380f () írtak alá „Urga” (ma Ulánbátor) városban a mongol és a tibeti kormány képviselői. A szerződés aláíróinak jogosultságait később kétségbe vonták, ezért a nagyhatalmak képviselői nem ismerték el a szerződés jogosságát.Smith, Warren, "Tibetan Nation", 186. o.:"A szerződés érvényességét komolyan megkérdőjelezik, elsősorban abban a tekintetben, hogy Dorjiev mennyire volt jogosult Tibet nevében tárgyalni…a tény, hogy Dorjiev orosz állampolgár volt, bár nemzetisége szerint valóban tibeti, némileg kétségessé teszi szerepét; a szerződés bizonyos előnyhöz juttatta Oroszországot, amennyiben úgy is lehetett értelmezni, hogy Oroszország kiterjeszti Mongólia felett fennálló protektorátusát oly módon, hogy abba Tibet is belefoglaltassék."
A szerződés mongol változatát 1982-ben adta közre a mongol tudományos akadémia,Udo B. Barkmann, Geschichte der Mongolei, Bonn 1999, p. 380f míg a tibeti változat angol nyelvű fordítását az emigráns tibeti kormány (ld. További információk) tette közzé.
A szerződés előzményei és aláírása Miután 1911-ben Kínában megdöntötték a Csing-dinasztia uralmát, Tibet és Mongólia azonnal kikiáltották függetlenségüket a helyi láma vezetése alatt. Egyik államnak sem sikerült azonban függetlenségét elismertetni az előbb Szun Jat-szen, majd Jüan Si-kaj tábornokok vezetése alatt álló Kínai Köztársasággal.
A két ország ekkor kölcsönös barátsági és szövetségesi szerződést kötött egymással, amelyben elismerték a másik állam függetlenségét. A szerződést 1913. február 2-án „Urga” (ma Ulánbátor) városban írták alá, mongol részről Da Lama Ravdan külügyminiszter és Manlaibátar Damdinszüren tábornok. Tibeti részről a szerződés aláírói Agvan Dorjiev (aki burját nemzetiségű orosz állampolgár volt), valamint két tibeti állampolgár, Chijamts és Gendun-Galsan. A tibeti aláírók miatt a szerződés érvényességét nem volt nehéz kétségbe vonni: a 13. dalai láma mindenesetre nem ismerte el, hogy Dorjievet felhatalmazta volna arra, hogy Tibet nevében tárgyaljon Mongóliával. Emellett az akkor hivatalban lévő tibeti kormány és a papság sem ratifikálta a szerződést.Bell, Charles, Tibet Past and Present, 1924, 150., 228, 304. o. Az orosz kormány pedig mindig is azon az állásponton volt, hogy Dorjiev, mint orosz állampolgár hivatalosan semmilyen diplomáciai minőségben nem képviselhette a dalai lámát.UK Foreign Office Archive: FO 371/1608;
Részben ezért, részben eltérő érdekek miatt egyik nagyhatalom sem ismerte el a szerződést, illetve Tibet és Mongólia függetlenségét. Éppen ellenkezőleg, a britek és az oroszok továbbra is a kínai kormányzat fennhatóságát ismerték el és támogatták a két terület fölött. Az oroszok és a britek még a Csing-dinasztia alatt kötöttek erről szóló szerződéseket Kínával, amelyeket a kínai köztársasági kormány továbbra is érvényben lévőnek tekintett. Tibet és Mongólia függetlenségének elismerésével Nagy-Britannia és Oroszország tehát szerződésszegést követett volna el. Ezen felül mint a britek, mind az oroszok attól tartottak, hogy Tibet és Mongólia elismerésével a két állam a másik fennhatósága, de legalábbis befolyása alá kerül. Ezt mindkét nagyhatalom képviselői hátrányosabbnak ítélték meg, mintha mindkét terület a (polgárháború következtében meggyengült) kínaiak befolyása alatt marad.
További fejlemények A szerződés aláírásáról szóló hírek jelentős aggodalmat ébresztettek a szimlai konferencia résztvevői (elsősorban a britek) között, akik a Nagy-Britannia, Kína és Tibet közötti tárgyalásokon akarták rendezni a térség sorsát. A britek azt gyanították, hogy az oroszok akarnak befolyást szerezni Tibet felett. A kínai kormány végül nem is írta alá a szimlai egyezményt,A szerződés szövegét lásd a Simla Convention of 1914 oldalon .A kínai kormány képviselői aláírták, de később a kormány visszautasította a szerződés ratifikálását. A részletekért lásd Goldstein, Melvyn C., A History of Modern Tibet, 75. o. de később mégis aláírták a kyakhtai egyezményt 1915. május 25-én, amely Mongólia, Kína és Oroszország között elrendezte az előbbi helyzetét. A szerződés értelmébenA szerződés szövegét B. L. Putnam Weale idézi könyvében: The Fight For The Republic In China Mongólia függetlenséget kapott a belügyek tekintetében, egyidejűleg elismerték Oroszország érdekeit a térségben és Kína formális fennhatóságát az ország felett.Lásd még: Mongolia - Modern Mongolia, 1911-84, Mongólia 20. századi történelme .
Jegyzetek
További információk A szerződés fordítása
Kapcsolódó szócikkek Tibet#Történelem
Kategória:Tibet Kategória:Kína történelme Kategória:Nemzetközi szerződések Kategória:Mongólia politikai élete Kategória:Mongólia történelme