Tóth Potya István, sz. Tóth István (Budapest, 1891. július 28. – Budapest, 1945. február 6.) válogatott magyar labdarúgó, edző.
A két világháború között az egyik legjelentősebb magyar labdarúgóedző-egyéniség. Kezdeményezője volt az első trénerkollégiumnak az 1920-as években. Számos módszertani újítást vezetett be az edzésekben (bemelegítés, téli alapozás). Magyarországon elsőként vezetett edzőnaplót.
A második világháború idején tartalékos tiszti szolgálatot teljesített. A nemzeti ellenállás "Dallam" nevű szervezetének tagja. Budapesti Telepes utcai házában üldözöttek százait menekítette. 1944 decemberében árulás következtében letartóztatták, először a Gestapo Fő utcai börtönében, majd a Belügyminisztérium Várban lévő, az Országház utca 28. szám alatti pincéjében raboskodott. 1945 februárjában a nyilasok Kertész Géza korábbi válogatott labdarúgóval, majd labdarúgóedzővel együtt kivégezték.
Pályafutása Játékosként A BTC-ben kezdte pályafutását és, amikor 1906-ban többen kiléptek a klubból és megalapították a Nemzeti Sport Clubot Tóth Potya a távozókkal tartott. Új egyesületével 1909-ben megnyerte a II. osztályú bajnokságot. A következő idényben az I. osztályban harmadikak lettek az FTC és az MTK mögött. Ebben az idényben már a válogatottban is bemutatkozott.
1912 és 1926 között a Ferencváros labdarúgója. Kétszeres bajnok és kupagyőztes. 372 mérkőzésen szerepel (197 bajnoki, 116 nemzetközi, 59 hazai díjmérkőzés). Összesen 128 gólt szerez (63 bajnoki, 65 egyéb).
A válogatottban 1909 és 1926 között 19 alkalommal szerepel és 8 gólt ér el. 1912-ben a stockholmi olimpia résztvevője, de mérkőzésen nem lép pályára.
Edzőként A Ferencváros első hivatásos edzője 1925 és 1930 között. Három bajnoki, egy KK és két kupagyőzelem a mérlege. 1929. július 21-én csapata Montevideo-ban 3:2-re legyőzi a kétszeres olimpia bajnoki és a leendő világbajnok Uruguay válogatottját.
A Ferencváros összeállítása:
Amsel – Hungler II, Papp – Fuhrmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Takács II, Turay, Toldi, Kohut.
Gólok: Rázsó, Takács II (2).
1930 és 1939 között három alkalommal négy szezonon keresztül az olasz Triestina edzője, közben egy idényig az Internazionale trénere. 1932 és 1934 között az Újpest edzője. Az Elektromosnál előbb szaktanácsadó, majd 1937 októberétől edző volt.
Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnok: 1912/1913, 1925/1926. Magyar Kupa: 1913, 1922.
A stockholmi olimpia: A vigaszág győztese (5. hely)
Edzőként Magyar bajnok: 1925/1926, 1926/1927, 1927/1928, 1932/1933 Magyar Kupa: 1927, 1928. Közép-európai Kupa: 1928.
Statisztika Mérkőzései a válogatottban
200px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben 2005-ben. 2004 óta védett nyughelye a Nemzeti sírkert része Jegyzetek
Források
Major János – Nagy Béla – Szücs László: Fradi labdarúgó-szakosztály története (Sportpropaganda, 1972)
További információk Tóth Potya István edzésnaplói, 1925–1930. A Ferencvárosi Torna Club az 1920-as években; szerk. Rácz Attila; Budapest Főváros Levéltára–Ferencvárosi Torna Club, Bp., 2019 + CD-ROM A modern labdarúgás magyar úttörője Nagy Béla: Potya. Egy élet megörökített pillanatai (Budapest, 1985)
Kategória:1891-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:Labdarúgócsatárok Kategória:A Ferencváros labdarúgói Kategória:A Nemzeti SC labdarúgói Kategória:Magyar labdarúgóedzők Kategória:Az FTC vezetőedzői Kategória:Az Újpest FC vezetőedzői Kategória:Magyar olimpikonok Kategória:Az 1912. évi nyári olimpiai játékok labdarúgói Kategória:Meggyilkolt sportolók, edzők Kategória:Zuglóiak Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar bajnok labdarúgók Kategória:Kivégzett magyar személyek Kategória:Magyar antifasiszta ellenállók Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek