A Pannónia kincse magyar nemesítésű szőlőfajta. Magyarországon a negyedik legelterjedtebb csemegeszőlő. __NOTOC__
Eredete és elterjedtsége Poczik Ferenc állította elő 1942-ben, Budakeszin, a Szőlőskertek királynője muskotály és a Cegléd szépe keresztezésével. Állami minősítést 1959-ben kapott. A kiskertekben mindenütt megtalálható, jellemzően étkezési szőlőfajta.
Jellemzői Tőkéje erős fejlődésű, a talaj iránt nem érzékeny, hosszúcsapra metszve igen bőven terem. Levele világoszöld színű, sima felületű, sarkosan tagolt. Augusztus végén, szeptember elején érik, de hosszabb ideig a tőkén hagyható, mert nem rothad és túlérve sem veszít kellemes, zamatos ízéből. Nagy, 30 dkg átlagsúlyú fürtje és szépen színeződő, ropogós, nagy bogyói tetszetősek. Kevesebb fürthozamnál a bogyó alakja ovális, nagyobbnál, gömbölyű marad. Húsa kemény, ropogós, édes, ám gyakran száraznak, lészegénynek tartják. Nem fagytűrő és bogyói a barnulásra, nyomásra érzékenyek; rosszul szállítható.
Bora lágy, gyenge asztali bor.
Források Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 241. oldal; Borlexikon blog – Szőlőfajták
Külső hivatkozások A szőlőnemesítés története Pannónia kincse
Kategória:Csemegeszőlő Kategória:Magyar szőlőfajták