Habsburg–Lotaringiai Henrik (németül Heinrich Anton Maria Rainer Karl Gregor von Österreich) (Milánó, 1828. május 9. – Bécs, 1891. november 30.) a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, altábornagy.
Élete Származása, testvérei balra|80px Henrik főherceg Milánóban, a Lombard–Velencei Királyság fővárosában született, 1828-ban. Édesapja a Habsburg–Lotaringiai-ház főágából származó Rainer József főherceg (1783–1853) volt, a Lombard–Velencei Királyság alkirálya, I. Ferenc osztrák császár öccse, Lipót toszkánai nagyhercegnek, a későbbi II. Lipót német-római császárnak, magyar és cseh királynak (1747-1792) és a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnőnek (1745–1792) fia.
Édesanyja Savoyai Mária Erzsébet Franciska carignanói hercegnő (Maria Elisabetta Francesca di Savoia-Carignano, 1800–1856) volt, Károly Albert király húga, Károly Emánuel Ferdinánd carignanói herceg (1770–1800) és Mária Krisztina szász–kurlandi hercegnő (1779–1851) leánya. Nyolc testvér közül Henrik főherceg született hetedikként:
Mária Karolina Auguszta főhercegnő (1821–1844), nem ment férjhez, fiatalon meghalt. Mária Adelheid Franciska főhercegnő (1822–1855), Maria Adelaida néven szárd–piemonti királyné, II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király felesége. Lipót (Leopoldo) Lajos Maria Ferenc főherceg (1823–1898) altábornagy, altengernagy, nem nősült meg. Ernő (Ernesto) Károly Félix főherceg (1824–1899) altábornagy. Zsigmond (Sigismondo) Lipót Rainer (1826–1891) altábornagy, nem nősült meg. Rainer (Ranieri) Ferdinánd Mária főherceg (1827–1913) altábornagy, a Birodalmi Tanács (Reichsrat) elnöke, aki Mária Karolina Lujza Krisztina főhercegnőt (1825–1915) vette feleségül. Henrik (Enrico) Antal Mária főherceg (1828–1891), aki a polgári származású Leopoldine Hofmannt, a későbbi Waideck bárónőt vette feleségül (morganatikus házasságban). Miksa (Massimiliano) Károly Mária főherceg (1830–1839), gyermekként meghalt.
Több éven át a Károly főherceg nevét viselő 3. gyalogezred ezredese, majd a 14. gyalogezred parancsnoka volt. 1859-ben vezérőrnagyi rangban dandárparancsnok lett, 1863-ban altábornaggyá léptették elő. 1848-ban a 20 éves ifjú azzal vonta magára az uralkodó haragját, hogy levelet írt barátjának, melyben a rendszert bírálta. A levél nyilvánosságra került a herceg teljes aláírásával, Henriket a felelősségre vonástól csak Zsófia főhercegné közbenjárása mentette meg.
Henrik főherceg feleségével és leányával|bélyegkép|200px
Kalandos házassága 1864-ben Grazban átvette egy hadosztály parancsnokságát. Ekkor ismerkedett meg Leopoldine Hofmannal (1842–1891), a városi színház egyik polgári származású színésznőjével. 1866-ban a porosz–osztrák–olasz háború kitörésekor kapcsolatuk megszakadt, mivel Henriket hadosztályparancsnokként a IX. hadtesthez osztották be, de a főherceg biztosította szerelmét komoly szándékairól. A háborút végigharcolta, többek között részt vett a custozzai csatában, amiért megkapta a katonai érdemkeresztet a hadi ékítménnyel. A háború után visszatért Grazba. Leopoldine Hoffmannhoz fűzódő viszonya nyílt titokká vált, ezért áthelyezték Brünnbe, ahol a 4. hadosztály parancsnokságával bízták meg. A főherceg ekkor Hütteldorfban (ma Bécs XIV. kerülete) lakó testvéréhez küldte kedvesét. Az esküvőre 2 évig kellett várniuk. 1868-ban a főherceg Bozenbe hívatta Leopoldine-t, ahol február 4-én, saját házi kápolnájában feleségül vette.
A rangon aluli (morganatikus) házasságot az udvar nem nézte jó szemmel. A főherceget lemondatták tiszti rangjáról, megvonták tőle a marosvásárhelyi 62. gyalogezred tulajdonosi címét. Megszüntették évi forintos apanázsának folyósítását. Őt magát és feleségét is kitiltották a Monarchia területéről. A főherceg feleségével kis parasztbirtokot vásárolt a dél-tiroli Etsch folyó mentén, annak műveléséből éltek, meglehetősen szűkösen. Erről az időről Leopoldine egy 1871-ben barátnőjének címzett levelében így írt „ha visszaemlékezem a múltra, gyöngyéletnek tetszik előttem az az idő, mikor még 100 forintnyi havi díjért énekeltem, s hogy néha nagy lelki küzdelembe került elszánnom magam, vajon vegyek-e magamnak az elkopott cipő helyett újat?”
Száműzetésük 1874-ben ért véget, mikor Ferenc József magához hívatta Henriket és megbocsátott neki. Hamarosan visszakapta katonai rangját, majd 1875-ben az 51. gyalogezred tulajdonosává nevezték ki (a marosvásárhelyi 62. gyalogezred időközben más tulajdonost kapott). Főhercegi jövedelmét ismét folyósították számára. Családjával Bozenben telepedett le, a közélettől visszavonultan élt.
Feleségének, Leopoldinának először nemesi rangot adományoztak, majd 1878. január 5-én megkapta a Waideck bárónő címet, amelyet házasságukból született egyetlen leányuk, Maria Raineria (1872–1936) is örökölt.
Halála 1891. november 21-én Henrik főherceg és családja részt vett IV. Ferdinánd toszkánai nagyherceg leányának, Lujza főhercegnőnek (1870–1947) és Frigyes Ágost szász trónörökösnek, a későbbi III. Frigyes Ágost királynak (1865–1932) Bécsben megtartott esküvőjén. Másnap, november 22-én előbb Leopoldina főhercegnét, majd 24-én Henrik főherceget is ágynak döntötte az influenza, melyből később mindkettejüknél tüdőgyulladás fejlődött ki. Leopoldina főhercegné november 29-én (49. születésnapján) halt bele a betegségbe, férje másnap, november 30-án követte őt.
A főhercegi párt a bozeni családi kriptába helyezték örök nyugalomra, Henrik főherceg édesapja, id. Rainer (József) főherceg mellé. Henrik egyik bátyja, Zsigmond főherceg a temetésen megfázott, és 1891 decemberében ő is belehalt a betegségbe.
Jegyzetek
Források Vasárnapi Újság, XXXVIII. évfolyam 49. szám (1891) Országgyűlési almanach, 1887 Családi, életrajzi adatok (ThePeerage.com)
</center>
Henrik 1828 Kategória:A porosz–osztrák háború katonái Kategória:Osztrák katonák Kategória:Tüdőgyulladásban elhunyt személyek Kategória:1828-ban született személyek Kategória:1891-ben elhunyt személyek