bélyegkép|jobbra|260px|Korányi Sándor emléktáblája egykori lakhelyén (V. ker., Váci u. 42)
Báró tolcsvai Korányi Sándor (Pest, 1866. június 18. – Budapest, 1944. április 12.) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, Korányi Frigyes belgyógyász-professzor fia, szakíró, felsőházi tag.
Életpályája Tanulmányait Budapesten végezte. Több ízben hosszabb ideig tartózkodott külföldön, ahol különösen élet- és kórtani vizsgálatokkal foglalkozott. 1889-tőlt apja klinikáján működött. 1891–1892-ben egy évig helyettes tanárként élettant adott elő az állatorvosi akadémián. 1893-ban az idegkórtan egyetemi magántanárává habilitálták. 1895-ben az I. belgyógyászati klinikán adjunktussá nevezték ki, majd a Stefánia gyermekkórházban az idegbetegek rendelő orvosa lett. 1895-tőt az István Kórházban belgyógyász főorvos. 1893–94-ben az ideggyógyászat magántanára a budapesti egyetemen. 1900-tól rendkívüli tanár, 1907-től a belgyógyászati diagnosztika, az 1908–09. tanévtől pedig a belorvostan tanára. 1927-től a budapesti egyetem orvoskara képviseletében felsőházi tag. A lyoni, a boroszlói, a szegedi és a pécsi egyetemek doktora. Az Academia Leopoldina tiszteletbeli tagja. 1936-ban klinikáját feloszlatták és nyugdíjazták. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetést, 1937-ben Kaczvinszky János-plakettetOrvosnapok Gyulán Békés 69. évfolyam 214. szám, library.hungaricana.hu - 1937. szeptember 22. kapott.
Vezető belgyógyászok kerültek ki iskolájából.
Szakíróként Korányi a modern veseélettan és vesekórtan nemzetközileg elismert egyik megalapítója; a veseelégtelenség fogalmát ő határozta meg elsőként, és vezette be az annak megállapítására alkalmas vizsgáló eljárást, a vér és a vizelet fagyáspontcsökkenésének mérését. Ezzel megszilárdította a funkcionális szemléletet. Egyike az elsőknek, akik fizikai-kémiai módszereket alkalmaztak az orvostanban.
A vesebetegségek gyógyítása terén is alapvető tevékenységet végzett. Kutatásai nagymértékben tisztázták a vizenyő keletkezésének mechanizmusát is. Élettani kutatásai is nemzetközi jelentőségűek.
Tisztázta, hogy az ún. „hegyi” v. „magassági” betegségben az oxigén részleges koncentrációjának csökkenése okozza a vörös vérsejtek szaporulatát, ami oxigéntömlővel elhárítható.
Megállapította, hogy a leukémia gyógyítására a benzol hatásos szer.
Az öregedés lényegére vonatkozó megállapításai még jelenleg is időszerűek.
Fontos vizsgálatokat végzett a fertőző betegségek gyógyítására vonatkozóan, így a tuberkulózis kérdésében is.
Igen jelentősek szemléleti művei, minden misztikum és szektarianizmus, így a „neohippokratizmusnak” nevezett irányzat és az újfajta homeopátia, ill. az ún. „természetes gyógymód” ellen is határozott állást foglalt. A szigorú kauzalitás híve volt.
Szociális felfogását jellemzi, hogy a tuberkulózis nagy megbetegedési arányszámát a lakosság akkori rossz életviszonyaival magyarázta.
Számos bel- és külföldi folyóiratban publikált. A központi idegrendszer típicus diagnosztikája és Az ideggyógyászat alapvonalai című tankönyvek szerzője; a Bókay, Kétli és Korányi F. szerkesztésében megjelenő Belgyógyászat kézikönyvének, a Magyar Orvosi Archivumnak, az Orvosi Hetilapnak és A Pallas nagy lexikonának munkatársa.
Főbb művei Vizsgálatok a vizeletelválasztó rendszer működésére vonatkozóan ép és kóros viszonyok között (Magy. Orv. Archívum, 1894) Beiträge zur Theorie und Therapie der Niereninsuffizienz (Berliner klinische Wochenschrift, 1899) Die wissenschaftlichen Grundlagen der Kryoskopie in ihrer klinischen Anwendung (Berlin, 1904) Physikalische Chemie und Medizin (Richter P. F. társszerzővel, I–II. Leipzig, 1907–08) Belorvostani előadások (Budapest, 1911) A leukaemia kezelése benzollal (Orv. Hetit. 1912) Functionelle Pathologie und Therapie der Nierenkrankheiten (Berlin, 1929; ua. magyarul: Budapest, 1930) Élettan és orvosi tudomány (Orvosképzés, 1932) Az öregedésről (Orvosképzés, 1937).
Tagságai
A lyoni, a boroszlói, a szegedi és a pécsi egyetem doktora, a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 1935-től az MTA tiszteleti, majd 1937-től igazgató tagja.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Magyar akadémikusok listája
További információk Hetényi Géza (1950) Megemlékezés Korányi Sándorról (MTA Orvostudományi Osztály Közleményei, 1950. 1. sz.) Rusznyák István (1954) Korányi Sándor és munkássága (Orvosi Hetilap 1954. 47. sz.) Magyar, Imre (1970) Korányi Sándor. A múlt magyar tudósai . Akadémiai Kiadó, Budapest. Orvostörténet: Korányi OGYK
Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar orvostudományi szakírók Kategória:MTA-tagok Kategória:A Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagjai Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Magyar bárók Kategória:Pestiek Kategória:1866-ban született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar Örökség díjas személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:A Corvin-lánc kitüntetettjei