Miskolczy Gyula (Szeged, 1892. október 14. – Bécsújhely, Ausztria, 1962. július 6.) magyar történész, levéltáros.
1922-től 1930-ig a Magyar Országos Levéltár munkatársaként dolgozott, 1930 és 1935 között pedig a Római Magyar Intézet igazgatója, egyúttal a Római Tudományegyetem nyugalmazott rendes tanára volt. 1928-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magántanáraként, 1935-től nyugalmazott rendes tanáraként tevékenykedett. Ezzel párhuzamosan a bécsi Collegium Hungaricum vezetője volt. 1933-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1948-ban Bécsben telepedett le, és haláláig a tudományegyetemen tanított. 1949-ben akadémiai tagságát megvonták, s csak 1989-ben állították vissza.
Fő kutatási területe Ausztria és Magyarország, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia 19. századi története, valamint a horvátkérdés volt.
Főbb művei A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában, I–II. köt., 1927–1928. A kamarilla a reformkorszakban, 1938. A magyar nép története a mohácsi vésztől az első világháborúig, 1956. Ungarn in der Habsburger-Monarchie, 1959.
Források
További információk Moritz Csáky: Miskolczy, Gyula, in: Biographisches Lexikon zur Geschichte Südosteuropas. Band 3. München 1979, p. 223
Kategória:MTA-tagok Kategória:Magyar történészek Kategória:A Magyar Országos Levéltár levéltárosai Kategória:Szegediek Kategória:Magyar emigránsok Ausztriában Kategória:1892-ben született személyek Kategória:1962-ben elhunyt személyek