Theodahad, más írásmóddal Thiudahad (latinul: Flavius Theodahatus Rex), (482 – 536. december) toszkán gróf, valamint 534 és 536 között az osztrogótok királya. Filozófusként Platónról írt értekezést;Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, , 642. oldal meggyilkoltatta unokatestvérét, Amalasuintha királynőt, Nagy Theuderik keleti gót király leányát, s ezzel ürügyet szolgáltatott I. Justinianus bizánci császárnak itáliai hadjáratára.Uralkodók és dinasztiák, 642–643. oldalHans Reichardt: A népvándorlás (Die Völkerwanderung, Nürnberg, 1982), magyar kiadás: Mi micsoda sorozat, Tesloff és Babilon Kiadó, Budapest, 1992, , 31. oldal
Élete Amalafrida fiaként, Nagy Theuderik unokaöccseként született. A trónra unokahúga, Theuderik leánya, Amalasuintha feleségül vételével került. 534-ben a gót előkelők felkérték Theodahadot, hogy ossza meg a trónt Amalasuinthával.Uralkodók és dinasztiák, 643. oldal Theodahad elfogadta a királyi címet, de Amalasuintha, aki szemben állt az osztrogót hagyományokhoz ragaszkodó hatalmi csoporttal, és a bizánci császárhoz fűzte jó viszony, továbbra is úgy uralkodott, ahogy kiskorú fia életében tette. A királynőt 535-ben azután elfogták, és a Bolsena-i tó egyik szigetére vitték, ahol nem sokkal később – Theodahad tudtával – megfojtották fürdőjében. A gyilkosság jó ürügy volt I. Justinianus bizánci császár számára arra, hogy kétségbe vonja Theodahad uralkodásának legitimitását és a bosszú ürügyén Itáliába küldje hadvezérét, Belisariust, aki csapataival elfoglalta Szicíliát és Nápolyt, majd 536-ban bevonult Rómába.Tovább rontotta a helyzetet, hogy időközben a frankok megtámadták a néhai Theuderik király hajdani védenceit, a burgundokat, és a türingeket, és fennállt a veszélye annak, hogy északról és nyugatról betörnek a keleti gót birodalomba. (Hans Reichardt: A népvándorlás, 31. oldal) Theodahadot a fenyegetett gótok lemondatták; ezután Ravenna felé menekült, de a Via Flaminián egy gót harcos megölte. Más forrás szerint a gótok verték agyon.Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), , 91. oldal Theodahad helyére Vitigist választották új királynak. Itália bizánci visszafoglalása csaknem két évtizedig tartott, és nagyobb pusztítást jelentett, mint az előző két évszázad barbár inváziói.
Jegyzetek
Egyéb Theodahad király pénzérméi
Irodalom Wolfgang Kuhoff: Theodahadus, Flavius, König der Ostgoten 534-536. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 11. kötet, Bautz, Herzberg 1996, , 824–832. hasáb Massimiliano Vitiello: Theodahad. A Platonic King at the Collapse of Ostrogothic Italy. Toronto University Press, Toronto u. a. 2014. Herwig Wolfram: Die Goten. 5. kiadás. C. H. Beck, München 2009,
Kapcsolódó szócikkek Keleti gót királyok listája Gótok
Kategória:Keleti gót királyok Kategória:482-ben született személyek Kategória:536-ban elhunyt személyek