A Kisalföld Volán Közlekedési Zrt. közúti személy- és árufuvarozással foglalkozó vállalkozás volt, amely részvénytársasági formában működött. Az 1990-es évek elején hozták létre gazdasági társaságként, amely Győr, Mosonmagyaróvár és Sopron helyi közlekedését, valamint Győr-Moson-Sopron megye távolsági közlekedését látta el. A Kisalföld Volánnak 2006-ban 446 autóbusza volt.Kisalföldvolán.hu: http://www.kisalfoldvolan.hu 2015. január 1-én integrálódott a ÉNYKK Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központba, 2019. október 1.-től pedig ennek a társaságnak az utódjaként a Volánbusz Zrt. látja el közszolgálati tevékenységeit.
jobbra|250px|bélyegkép|A Kisalföld Volán egyik Ikarus 395 típusú autóbusza Győrben.
Története 250px|thumb|Ikarus 415 típusú tanulóbusz Az autóbusz-közlekedés 1927-ben indult meg Győr vármegyében. Ekkor a Star Garázs Rt. két Chevrolet márkájú autóbuszával lehetett közlekedni Győrön belül. Mivel a társaság működése veszteséges volt, ezért a járatokat 1929-ben meg akarták szüntetni. Győr vezetése ezt nem engedte, ettől kezdve Általános Közlekedési Kft. néven működött a város támogatásával. A járműállomány folyamatosan bővült, 1935-ben már 16 autóbusszal rendelkezett a Kft.
A második világháború alatt a közúthálózat nagy része megsemmisült, a társaság nem rendelkezett autóbusszal. 1945-ben két járművet működőképes állapotba hoztak a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár segítségével. Ekkor újra megindult a közlekedés a városban.
Sopronban 1943-ban Gancs János indította meg hét autóbusszal a közlekedést. 1953-ra már 12 autóbusza volt.
Mosonmagyaróváron a helyi közlekedés 1949-ben indult meg. 1954-ben 23 autóbusza volt.
1949-ben jött létre a MÁVAUT győri főnöksége, ami 1953-tól 66. számú MÁVAUT Vállalat néven működött. A vállalathoz került a Soproni főnökség is 1953-ban, a mosonmagyaróvári pedig 1954-ben.
Csornán csak 1960-ban vásárolt meg a vállalat egy épületet, ekkor kezdődött a személyszállítás a városban.
1961. július 1-jén a vállalat beleolvadt a 61. számú AKÖV-be. 1962 januárjától a megye közlekedését a 19. számú AKÖV irányította.
1970. szeptember 1-jétől Volánként működik tovább. 1984. január 1-jétől önálló, Kisalföld Volán Vállalat néven. 1992 decemberében részvénytársasággá vált, Kisalföld Volán Rt. néven. 2006 óta zártkörűen működő részvénytársaság, Kisalföld Volán Zrt.
2012 novemberében Az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ Zrt. megalapításával, közös irányítás alatt működnek Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megye helyközi közösségi közlekedési szolgáltatói. A központ székhelye Szombathely.
2015. január 1-jétől az ÉNYKK átveszi a Volán-vállalatok szerepét, amik aztán beolvadással egyesültek a közlekedési központtal.
Helyi közlekedés A helyi közlekedést a Kisalföld Volán külön üzletágai látják el. Három városban található helyi közlekedés. Győr Győr helyi közösségi közlekedését a Győri Helyi Személyszállítási Üzletág látta el.
A helyi közösségi közlekedés legnagyobb részét alig több, mint 100 jármű bonyolítja le 40 vonalon. A 32-es, 34-es és a 36-os viszonylatokat a Győr-Győrújbaráthegy, Győr-Tényő-Sokorópátka-Gic, valamint a Győr-Koroncó vonal autóbuszjáratai szolgálják ki a helyközi üzletág járműveivel. A 2008-as évben a győri helyi közösségi közlekedésben részt vevő járművek által megtett hasznos kilométerek száma meghaladta az ötmilliót.
A helyi autóbuszokon egyszínű sárga fényezés található, bizonyos típusok esetében az ajtókat ettől eltérő fehér színnel fényezték. A Kisalföld Volán egyes helyi járműveinek felületét reklámcélra bérbe adja. A járművek között található 42 db alacsony padlós, a mozgáskorlátozottak által igénybe vehető kivitelű autóbusz is.
A Győri Helyi Személyszállítási Üzletág központja a Buda utca 33. szám alatt található. A létesítmény telephelyként is működik, mérete azonban nem elegendő az összes jármű tárolásához. A járművek egy részét így a Kisalföld Volán Ipar utca 99. szám alatt található telephelyen tárolják. A járatok három decentrumból indulnak: Révai Miklós utca, Adyváros, Marcalváros.
Decentrumok Révai Miklós utca
A decentrum Győr belvárosában, a vasútállomástól, a vidéki autóbusz-pályaudvartól és a város legfrekventáltabb sétálóutcájától egyaránt 2-3 percnyi gyaloglásra fekszik a Révai Miklós utca Gárdonyi Géza utca és a Baross Gábor híd közötti szakaszán.
A Révai Miklós utcai decentrum 21 járat (2A, 5, 5B, 5R, 8, 8A, 11, 12, 15, 15A, 22, 22E, 30, 30A, 31, 31A, 31Y, 33, 37, 37Y, 38) járatadó állomása. A felsoroltakon kívül végállomása még a 22A viszonylatnak, azonban ezeket a marcalvárosi decentrum indítja.
A buszvégállomás szűkös ennyi járathoz, több száz méter hosszú, de mindössze két sávban tartózkodhatnak az autóbuszok. Ez gyakran okoz kényelmetlenséget a járművezetők számára, akiknek gyakran több száz métert kell gyalogolni a leparkolt autóbusztól a sofőrváróig vagy a forgalmi irodáig. Előfordul, hogy az autóbuszok a tumultus miatt nem tudnak időben beállni a megállóba, és rögtön késéssel indulnak. A forgalmista irodája szűkös, nem lát el belőle az állomás végéig, feladatát nehézkesen tudja elvégezni.
Születtek már tervek az állomás kibővítésére és áthelyezésére is, de a pénzhiány és a kiszemelt helyeken álló ingatlanok tulajdonosainak és bérlőinek ellenállása miatt még nincs remény a probléma megoldására.
Adyváros
A Tihanyi Árpád utca és a Szauter Ferenc út kereszteződésénél található az adyvárosi végállomás. A környéken található Győr legnagyobb lakótelepe és az egyik legforgalmasabb bevásárlóközpontja is.
A decentrum 2009. június 16-án, a vonalhálózat átszervezéseinek köszönhetően megszűnt.
Marcalváros
A marcalvárosi buszvégállomás Győr legfiatalabb panel-lakótelepén, Marcalváros II. szélén fekszik a Mécs László utca Kovács Margit utca és Pátzai Pál utca közötti szakaszán.
8 viszonylatot üzemeltet (1, 11E, 14, 22A, 23, 23A, 24, 25). Viszonylag kis méretű, és a 2009 júniusi menetrend-átszervezések után még egy törzsvonalat üzemeltet, illetve kapott három átmenő járatot (22; 22E; 37Y) is.
Viszonylatok
A hálózat alapjait az 1980-as években fektették le, és az évek alatt nem, vagy csak részben követték le a város szerkezeti változásait. A városi közösségi közlekedők aránya a nyugati tendenciákhoz hasonló pályát időben később követve esni kezdett, így a szolgáltatás 1994-re veszteségessé vált. A 2008 februári és a 2009 júniusi, két lépcsős átszervezés az önkormányzat azon döntésének volt köszönhető, hogy a jegy- és bérletárak szinten tartása érdekében 10%-kal csökkentette az utaskilométerre jutó támogatás összegét, így a Volán kénytelen volt módosításokat bevezetni.
Győr törzsvonal-hálózatát leginkább a külső kerületeket a belvárossal összekötő vonalak alkotják. Ennek a struktúrának a legfontosabb előnye, hogy a belvárosból gyakorlatilag bárhová el lehet jutni, hátránya viszont, hogy a peremkerületek közötti közlekedés átszállást igényel. Ezen igyekszik segíteni az egymást délen több helyen keresztező hálózat, amely lerövidíti az utazási időt az átszállásra kényszerülteknek.
A legforgalmasabb vonalcsoport a 22-es, ami a marcalvárosi panel-lakótelepet és a belvárost köti össze a legrövidebb útvonalon. Marcalvárosban találhatóak a város legnagyobb közoktatási intézményei, így a többi városrészből erre ingázók is leginkább ezt a vonalat használják. Így a vonal mindkét irányú forgalma közel azonos. Csúcsidőben szinte csak csuklós járművekkel adják ki.
A belvárost a déli városrészekkel összekötő vonalak a 22-estől nyugatra az 1-es és a 2-es, és a 22-est Nádorváros és Adyváros határán keresztező 22E. Tőle keletre a 7/17 ellentétes irányú körjáratok nyugati része, amely fonódik a 22E keleti szakaszával, majd a 7/17 keleti szakasza. A 7/17 és a 2 együtt tárja fel a József Attila lakótelepként emlegetett nagy utasforgalmú adyvárosi részt, valamint a 7/17 két sugárirányú ágának összekötéseként Győrszabadhegy keleti részét. A 7/17 közötti kimaradt adyvárosi területet a 23-as tárja fel, átszállási lehetőségekkel az összes eddig felsorolt vonalra. A 14-es vonal szintén keresztezi ezeket a vonalakat, de délen elsődleges feladata a keleti városrészek kiszolgálása.
Az északi városrészeket (jóval kisebb lakosságúak) az 1-es (Újváros), 14-es (Sziget), 2/23 (Sziget kelet), 11-es (Révfalu és Bácsa) látja el. Az itt jelentkező legnagyobb utasforgalmi tényező a Széchenyi Egyetem, amely megközelíthető a 2/23 és a 11-es vonaláról is. A 11-es emellett még jelentős forgalmat produkál Bácsán, amely meglehetősen elszigetelt városrész nagyforgalmú közoktatási intézményekkel és nagyszámú ingázóval. Bácsa elérhető még az időszakosan, tanítási időben Marcalvárosból induló 11E jelű gyorsjárattal, amely érinti Adyvárost, de elkerüli a belvárost.
Az agglomerációk legforgalmasabb járatai a 22-es (Ménfőcsanak, dél) amely egyben a belvárosi vonalhálózatnak is fontos részét képezi. Ménfőcsanakot látja el a 33-as vonal is. Jelentős keleten a Győrszentivánt kiszolgáló 30/31-es vonalcsoport. Kisebb forgalmúak a szintén belvárosi funkciókkal is rendelkező, Győrszabadhegy nyugati részét feltáró Kismegyerre (dél) vezető 5-ös és az ezzel párhuzamos, de a belvárosból az északi Révfalun keresztül Sárásra tovább haladó 6-os. Az északnyugati Pinnyéd és az északkeleti Likócs között jár a belvároson keresztül a 8-as autóbusz. A Gyirmótra Ménfőcsanak kis részét lefedve közlekedő 37-es az egykori második legforgalmasabb tömegközlekedési tengely egyetlen rendszeres járata Adyvároson és Nádorvároson keresztül a belváros felé.
A helyközi üzletág járművei szolgáljál ki egy-egy helyközi vonal révén a 32-es, 34-es és 36-os járatokat. Ezek városi forgalma nem túl jelentős, számozásuk csupán szimbolikus. A 34-es vonalat legnagyobb részben lefedi a 22, a 22E és a 33; a 36-os vonalat pedig egy megálló kivételével a 22/22E. A 34-es vonal így közlekedik a lehető legrövidebb útvonalon, a 36-os viszont kilométert és menetidőt is veszít Ménfőcsanakon, a rövidebb úton (83-as főút) közlekedve is érintené az egyetlen, más busz által lefedetlen megállóját, amit egyébként a 83-ason közlekedő összes helyközi járat érint. A 32-es vonal ménfőcsanaki szakaszának lefedésére egyelőre nincs más lehetőség.