Felsőremete település Ukrajnában, a Beregszászi járásban.
Fekvése Beregszásztól északkeletre, a Borzsa-folyó jobb partján, Alsóremete és Komlós között fekvő település.
Nevének eredete A helység neve magyar eredetű, a korábbi alapítású, szomszédos (Alsó)Remete nevéből keletkezett névosztódással – mivel első lakói valószínűleg onnan költöztek át. A Felső- előtag a falu északi fekvésére utal.
Története 241x241px|bélyegkép|balra|Harangláb Az egykori Bereg vára és királyi erdőuradalom központja közelében, az utóbb Remetének nevezett helyen felállított pálos kolostornak 1329-ben Erzsébet királyné malomkiváltságot adott. A kolostorhoz valószínűleg falu is tartozott.
Ez a kolostor elpusztult, majd a 16. század végén újra benépesült a terület. Remete néven előbb a mai Alsóremete jött létre. Majd a 18. század végén az osztrák főnemesi Schönborn család megalapította Felsőremete települést is, melynek ekkor már majorságát is említették, s vízimalmuk is működött a Borzsa-folyó vizén. A 19. század végére lakosságszámát tekintve utolérte déli szomszédját (Alsóremetét).
A település a trianoni béke előtt Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része. 2020-ig a délebbre fekvő Alsóremetével alkotott egy községet.
Népessége A 2001-es népszámlálás során a lakosság 98%-a ukrán, 1% orosz, 1% magyar anyanyelvűnek vallotta magát.
Jegyzetek
Források Györffy György: Bereg vármegye Sebestyén Zsolt: Kárpátalja helységnevei
Kategória:A Beregszászi járás települései Kategória:Bereg vármegye települései