A város területe a legkorábbi korszakoktól Pozsony területén már az újkőkorszakban (neolitikum) is éltek emberek. A pozsonyi várhegyen már a honfoglalás előtt kelta, római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett ide.

907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg, Theotmár salzburgi érsek és a bajor nemesség színe-java is elesett.Egy elfeledett diadal A 907. évi pozsonyi csata A megsemmisítő vereséget szenvedő németek az Enns folyóig kényszerültek visszavonulni, mely ezt követően 955-ig képezte a határt.„A pogányokkal vívott nagyon szerencsétlen harc”, Aetas történettudományi folyóirat, 25. évf. 2010. 2. szám 202Torma Béla Gyula és Veszprémy László szerk.: Egy elfeledett diadal A 907. évi pozsonyi csata, Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2008

Története a honfoglalás korától bélyegkép|Búvár Kund története a Képes krónikában Itt létesült az első magyar várispánság. A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely lett. A 11. század elején új erődítések folytak a várhegyen.sav.sk Unikátny objav na Bratislavskom hrade A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi.Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg. 1051-ben a pozsonyi várat ostromló német hajókat a magyarok (Búvár Kund mondája) elsüllyesztették (pozsonyi csata (1051)).

III. Henrik 1052-ben ismét hadjáratot indított a Magyar Királyság ellen. Azonban az előző évi hibáiból tanulva most nem hagyta el a Duna környékét, így elsődleges célpontja Pozsony vára lett.

1077-ben a várba zárkózott Salamon király I. Géza seregei elől, aki ki akart békülni vele, de a tárgyalások közben április 25-én meghalt.

1108-ban V. Henrik német-római császár serege ostromolta, de Kálmán visszaverte őket. 1138-ban castrum Posonium néven említik. 1146-ban rövid időre német kézre került. A 13. században bajor hospesek telepedtek itt le, ezzel elkezdődött a város polgárosodása és német jellege dominált 1918-ig. 1254. május 1-jén itt kötött békét II. Ottokár cseh királlyal IV. Béla. 1262-ben itt verte meg István herceg apja hadait. 1270-ben itt kötött békét V. István Ottokár osztrák herceggel, de 1271 elején Ottokár a várat bevette. A mosoni csataAszt Ágnes 2006: „Markalf hazája...” – Újabb régészeti kutatások a mosoni ispáni központban. Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1 után 1271. július 2-án ismét békét kötöttek. 1273-ban Ottokár kétszer is elfoglalta. 1287-ben I. Albert osztrák herceg foglalta el. 1291-ben a város III. Endrétől kiváltságokat kapott (például árumegállító jogot, egyben megtiltotta, hogy megakadályozzák a jobbágyok városba költözését). Várnagya volt 1354-ben Toldi Miklós. A középkorban a várpalota körül többszörös falgyűrű épült ki.

1385-ben Zsigmond király megerősítette a pozsonyiak szabadalmait. Zsigmond a magyar trónért folytatott küzdelméhez segítséget kért rokonaitól, Prokop és Jodok morva őrgrófoktól, akiknek hatalmas területeket zálogosított el, többek között Pozsony vármegyét is. Zsigmond ígéretett tett az általa elzálogosított Pozsony visszaváltására. A város 1389 januárjában kerülhetett vissza Zsigmond uralma alá, ekkor Jodok felmentette kötelezettségeik alól a pozsonyi polgárokat. 1401-ben a király felmentette a pozsonyiakat minden vám alól az országban. 1405-ben a várost tárnokjoggal élő (a tárnokmester bíráskodása alá tartozó) szabad királyi várossá emelte.varlexikon.hu

250px|thumb|right|Pozsony a 16. században

Egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította. 1506-ban I. Miksa császár foglalta el. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye.

bélyegkép|jobbra|250px|Pozsony látképe a 18. század elején (Bél Mátyás, 1735) bélyegkép|jobbra|250px|Mária Terézia koronázása 1741-ben bélyegkép|jobbra|250px|II. Lipót magyar király 1790-es koronázása 1620-ban Bethlen Gábor seregei elfoglalták a várost. 1626. december 20-án itt kötötte meg a békét Bethlen és a császár. A Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése után, 1674-ben, Ampringen János Gáspár kormányzósága idején itt működött a protestánsok elnyomásának hírhedt eszköze, az ún. Pozsonyi vértörvényszék, amely protestáns lelkészeket gályarabságba küldött. 1683. július 29-én a város alatt győzte le Lotaringiai Károly herceg a Duna bal partján előrenyomuló Thököly Imre seregét. A Habsburgok a belsővárat reprezentatív palotává építették ki. 1780-tól a vár hanyatlásnak indult, előbb a bútorokat szállították el, majd papnevelde és kaszárnya lett.

Itt jelent meg 1721-1722-ben a Nova Posoniensia latin nyelvű hetilap, 1764-1929 között a Pressburger Zeitung pozsonyi német nyelvű lap, majd 1780-ban itt jelent meg a Magyar Hírmondó című magyar újság. 1781-1783 között az Ungrisches Magazin,Windisch erkölcsi hetilapjai 1791–1792-ben pedig a Neues Ungarisches Magazin tudományos folyóirat jelent meg itt. 1783-tól itt működött a királyi jogakadémia.

19. század bélyegkép|A Stollwerck csokoládégyár Pozsonyban. Az 1800-as években Magyarországon sokáig a cukorkák voltak az édességek piacának legnépszerűbb termékei, a cukorkák egy fajtáját még az 1960-as években is stollwerknek hívtákRégi, magyar csokigyártók, mimicsoda.hu

1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat a pozsonyi vár 1811. május 28-i leégése tetőzte be. A várat csak 1953-ban kezdték helyreállítani, ami 1968-ig tartott. Ezt követően 2010-ben esett át újabb felújításon.

1825-ben a pozsonyi országgyűlésen Széchenyi István magyarul tartotta beszédét, később pedig birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta föl egy Nemzeti Tudós Társaság megalapításának céljaira. 1840-ben Pozsony és Szentgyörgy között indult meg az első magyar lóvontatású vasút. 1843-ban Petőfi Sándor is Pozsonyban tartózkodik, és az Országgyűlési Tudósítások másolásával biztosítja megélhetését. Az 1843-44-es országgyűlés törvényben nyilvánítja hivatalos nyelvnek a magyart a törvényhozásban, a közigazgatásban, és az oktatásban.

Az 1847–48-as pozsonyi országgyűlést V. Ferdinánd király magyar nyelven nyitotta meg. Megépült a Pozsony-Bécs vasútvonal. 1848. március 17-én Kossuth Lajos a pozsonyi Zöldfa Szálló erkélyéről hirdette ki Magyarország újjászületését, miután az előző nap V. Ferdinánd király támogatta a reformtörvényeket, és Batthyány Lajos grófot megbízta az első független magyar minisztérium megalakításával. Március 18-án az országgyűlés törvényt hozott a jobbágyfelszabadításról, és kihirdette az új magyar alkotmányt. Április 7-én Pozsonyban alakult meg az első felelős magyar minisztérium. V. Ferdinánd király április 11-én, a pozsonyi Prímási palota Tükörtermében aláírta az áprilisi törvényeket, majd feloszlatta az országgyűlést. Ezek után (Buda)Pest lesz végérvényesen az országgyűlés székhelye. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Justi Henrik szervezte meg a Pozsonyi Nemzetőrséget, amely Szenicénél legyőzte a Jozef Miloslav Hurban vezette szlovák népfelkelők seregét. 1848. október 7-én a város szétszedte a hajóhidat, amikor Jellasics horvát bán át akart vonulni rajta a seregével, az elvesztett pákozdi csata után. A pozsonyi terület védelmének főparancsnokává Kossuth Lajos Görgey Artúrt nevezte ki, de a várost végül Windischgrätz herceg osztrák serege foglalta el harc nélkül 1848. december 18-án.

bélyegkép|balra|160px|Pozsony térképe 1895-ből bélyegkép|jobbra|183px|A pozsonyi Mária Terézia-emlékmű

A szabadságharc leverése után orosz katonák szállták meg a várost, akik ki akarták vágni a Séta tér (Hviezdoslavovo námestie) fáit tűzifának. A fákat a híres vendéglős, Palugyay Jakab mentette meg úgy, hogy a saját tűzifakészletét bocsátotta az oroszok rendelkezésére. Haynau költözött a Prímási palotába, és itt írta alá a „rendkívüli hadbíróság” ítéleteit, beleértve a pozsonyi és aradi vértanúk kivégzésének ítéleteit is.

1850-ben megindult a vasúti összeköttetés Pozsony–Pest-Buda között. 1866. július 22-én vívták a lamacsi csatát, mely az osztrákok utolsó veresége volt a Porosz–osztrák háborúban. Ez nagymértékben elősegítette a magyar-osztrák kiegyezést. 1867-ben történik meg az osztrák-magyar kiegyezés. A város Deák Ferencet díszpolgárrá avatja, és az a Justi Henrik lett a város polgármestere, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a város nemzetőrparancsnoka volt. A kiegyezést követően a város a felvirágzását Justi Henrik polgármesternek és Edl Tivadar bankárnak köszönheti, akik az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban még politikai ellenfelek voltak. 1870. május 4-én, a pozsonyi koronázási dombot lebontják a városi tanács rendeletére. 1882-1919 között Evangélikus Teológiai Akadémia működött a városban. 1886. szeptember 22-én megnyitották a Városi Színházat (ma Szlovák Nemzeti Színház). Az ünnepi díszelőadáson a Bánk bánt játszották, amelyen részt vett a teljes magyar kormány, Tisza Kálmán miniszterelnökkel. Jelen volt Jókai Mór is, a karmester Erkel Ferenc volt. 1890-ben átadták a Ferenc József-hidat, a mai Öreg hidat (Starý Most). 1897. május 5-én felállították Fadrusz János Mária Terézia-szobrát. Az ünnepségen személyesen vett részt Ferenc József és családja.

20. század bélyegkép|jobbra|250px|Csehszlovák légiósok a Ferenc József-hídon 1919-ben bélyegkép|A pozsonyi Új-híd az építésekor bélyegkép|A Petőfi szobor az újraállítás után Pozsonyligetfalun (1956-2002)

1905: A pozsonyi születésű Lénárd Fülöp fizikai Nobel-díjat kap katódsugaras vizsgálatokra atommodelljéért. 1909-ben I. Ferenc József osztrák császár és magyar király Pozsonyba látogatott, és fogadására a Stefánia út-Grassalkovich-palota sarkán, az utca teljes szélességében egy díszkapu épült. 1911. szeptember 8-án leplezték le Petőfi Sándor közadakozásból készült pozsonyi szobrát. 1912-ben megalapították a városban az Erzsébet Tudományegyetemet, s még az év végén – I. Ferenc József engedélyével – felvehette a magyarok között népszerű Erzsébet királyné nevét. Eredetileg négy kart kívántak felállítani: jog- és államtudományi; orvostudományi; bölcsészet-, nyelv- és történettudományi; mennyiségtani, természettudományi és mezőgazdasági kart. Az első három 1914 és 1918 között kezdte meg működését, a negyedik felállítására Pozsony cseh megszállása miatt már nem jutott idő. 1919 szeptemberében az egyetem összes tulajdonát birtokba vették a csehszlovák állami egyetem céljaira.

Rigele Alajos pozsonyi vashonvédjét 1915. május 23-án avatták fel a színház előtti téren. Az Áldozatkészség szobrának pozsonyi kezdeményezője Szapáry Ilona grófnő volt. Az összegyűlt adományokat a helybéli Invalidusotthon támogatására fordították. A szobor sorsa az elcsatolás után azonban végérvényesen megpecsételődött, 1919-ben a csehszlovák hatóságok eltávolíttatták és megsemmisítették.L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon; 29-31. oldal