A sátánizmus különböző világképű és erkölcsrendszerű mozgalmak gyűjtőmegnevezése, amelyek kultuszának középpontjában a Sátán áll. (A Joy of Satan csoportban a démonokkal együtt.)

Irányzatai lehetnek teisták, ateisták, agnosztikusak vagy deisták is. Szélesebb körű, modern vallási gyakorlata a Sátán Egyházának alapításával kezdődött 1966-ban.

Követői az individualizmus szélsőséges formáit vallhatják, továbbá képmutatóként és elnyomóként utasíthatják el a hagyományos ábrahámi vallásokat, különösen a kereszténységet. A hívei többnyire az okkultizmushoz kötődnek és a baloldali ösvényt követik.

Két fő irányzata a teista sátánizmus és az ateista sátánizmus. A teista sátánisták természetfölötti istenségként tisztelik Sátánt és a démonokat, de nem tekintik őket mindenhatónak. Velük szemben az ateista sátánisták, – akik többségben vannak, – nem hisznek és nem imádnak semmilyen konkrét istenséget; Sátánt bizonyos emberi tulajdonságok szimbólumának tekintik. Utóbbi ághoz tartozik a LaVey-i sátánizmus is.

Történelem Előzmények A késő középkorban jelent meg Németországban a luciferiánusok mozgalma, akik Lucifert a fényhozó igaz istenként tisztelték.

Modern kor Bár a sátánizmus nyilvános gyakorlása a 20. században leginkább a Sátán Egyházának alapításával (1966) indult, korábbi 20. századi példák is léteznek a sátánista kultuszra.

Egyesek a modern sátánizmus alapítójának (tévesen) Aleister Crowleyt (1875-1947) tekintik. Ő valójában egy híres szertartásmágus volt, aki rituáléit részben zsidó-keresztény elvekre alapozta. Vallási mozgalmat is létrehozott Thelema néven.

Az Ophite Cultus Sathanas (Our Lady of Endor Coven) nevű csoportot 1948-ban Ohióban alapította Herbert Arthur Sloane (1905-1975).James R. Lewis (2001). Satanism Today, ABC-CLIO Incorporated,

Vallásos sátánisták az 1950-es években mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban léteztek. De kevéssé voltak ismertek a nyilvánosság előtt.

Az 1960-as évek után kialakult sátánista csoportok nagyon változatosak, de a két fő irányzat a teista sátánizmus és az ateista sátánizmus.

A Szét Temploma (Temple of Set) egy okkult szervezet, amelyet 1975-ben Kaliforniában alapítottak. Néha a sátánizmus egyik formájaként azonosítják.

Napjainkban vannak sátánista folyóiratok. Sok sátánista hagyomány és irányzat létezik, amelyek főleg Észak-Amerikában és Európában találhatók meg.

A sátánizmusról rendkívül sok könyvet írtak, főleg fundamentalista vagy evangéliumi keresztények. Ezek könnyen beszerezhetők a konzervatív keresztény könyvesboltokban. Ezek a könyvek azonban általában nem kapcsolódnak a vallási sátánizmushoz és gyakran tartalmaznak a sátánista mozgalomról téves információkat. A félretájékoztatás egy másik könyvforrása az 1980-ban megjelent bestseller, "Michelle Remembers" című regény volt. A sátáni rituális visszaélésekkel foglalkozott és hozzájárult a sátánistáktól való pánik kialakulásához az 1980-as évek elején.

Jellemzők Vannak sátánista csoportok vagy felekezetek és van sok magányos hívő, aki nem kapcsolódik egyetlen sátáni szervezethez sem. Némileg különböznek a hiedelmeik. Közös jellemzőik viszont, amely a legtöbb vallási sátánista csoportra érvényes: Nem imádják a Sátánt, ahogy a legtöbb buddhista sem imádja Buddhát. Azok a sátánisták, akik hisznek Sátánban vagy Szétben, mint élő lényben, azok sem imádják és nem bizonyítják belé vetett hitüket. A fő hangsúlyt az egyes sátánisták hatalmára és tekintélyére helyezik, nem pedig egy istenre vagy istennőre. Hiszik, hogy „egyetlen megváltó sincs” – hogy mindenki a maga megváltója, aki teljes mértékben felelős a saját életéért. Úgy vélik, hogy az embernek ki kell élnie vágyait, és fel kell felfedeznie a „hét halálos bűnt” (kapzsiság, büszkeség, irigység, harag, lustaság, falánkság és kéj). Számos olyan hiedelmet, gyakorlatot és viselkedési szabályt követnek, amelyek ellentétesek a hagyományos kereszténységgel és lényegében minden más vallással. Az egyediséget és a kreativitást ösztönzik. Tisztelik az életet. Így például a gyermekeket és az állatokat sem bántalmazzák, főleg nem ölik meg. Sok sátánista használja fő szimbólumaként Baphomet pecsétjét.(ld. lent) Sok sátánista használ mágiát és más rituálékat önmaga és barátai javára, de ugyanezeket a szertartásokat ellenségeik ártására is használják. Más sátánisták azonban rituáléktól mentesen gyakorolják vallásukat; egyszerűen csak a saját hiedelmeik és szabályaik szerint élik az életüket.

Okkult kapcsolatok A sátánizmus erősen kötődik az okkultizmushoz és a mágiához. Rítusai és ceremóniái részben a keresztény mise és imádság megfordításán, kiforgatásán alapszanak (bár egyes elméletek szerint így voltak eredeti mivoltukban csak később ezeket a keresztények eltorzították) – a teista sátánizmusban kiemelt módon, az ateista sátánizmusban valamelyest visszafogottabb mértékben. Ezek mellett megjelennek a pogány hagyományokból átöröklött elemek és modern okkultista gondolkodóktól származó rítusok is. A mágia felhasználása történhet romboló céllal, átkok által, létező átok feloldására, mágikus védelem idézésére, gyógyításra, siker bevonzására és démonok idézésére.

Teista sátánizmus A teista sátánizmus – más néven spirituális vagy hagyományos sátánizmus a Sátán (vagy valamely vele kapcsolatba hozott istenség vagy démon) imádatát jelenti, és magában foglal több nézőpontot és csoportot. Két típusát különíthetjük el, ezek a klasszikus és modern teista sátánizmust foglalják magukban.

Klasszikus teista sátánizmus Az egyik csoport, mely a teista sátánizmus ághoz tartozik, az "anti-keresztények" csoportja, ők képviselik többnyire a keresztény mitológiára épülő ördögimádatot, avagy sátánimádatot. Az "anti-keresztény" megnevezés nem teljesen pontos, mivel léteznek (és léteztek) a kereszténység előtt is teista sátánisták (a júdaizmus ellentéteiként). Ezen vallás követői a bibliai Sátánt imádják, mint Isten ellentétét és ellenfelét.

Modern teista sátánizmus Az ide tartozó csoportok nem ismerik el a Bibliában szereplő Sátán karakterét. Hitük a pogány és Babílóni vallásokban gyökeredzik. Néhány, a teista sátánizmushoz tartozó csoport, Sátánt emberszerű, de emberfeletti erőkkel rendelkező lényként képzeli el.

Megint más csoportok az ősi istenségekkel, például Luciferrel, Enkivel vagy Melek Ta’us-sal hozzák kapcsolatba Sátánt. A spirituális sátánisták (akik többnyire a luciferi alakot, a fény hozóját) az önmegismerés és meditáció útjait választják, és azt vallják, hogy nincs közük a kereszténységhez, sem a Bibliához, így a keresztény értelemben vett sátánimádáshoz (ld. klasszikus teista sátánizmus) sem.

LaVey-i sátánizmus

A sátánizmus ezen ága az 1960-as években bontakozott ki, főként Anton Szandor LaVey munkássága nyomán. Alapvető jellemzője, hogy Sátánt nem valós, létező entitásnak fogja fel. Sátán alakja ezen rendszerben a követendő értékrendet jelenti, mely szerint a sátánista mentalitását és életét alakítja. Az erős, független és lázadó egyént jelképezi, aki önerőből boldogul, boldogságát nem természetfölötti erőtől reméli.

A LaVey-i sátánizmuson belül fellelhető egy látszólagos ellentmondás, névleg, hogy létezik egyfajta isteni entitás fogalma. Ezen "isten" sokban hasonlít Spinoza istenképére, nem személyiség, hanem a természetet egységben tartó erő. Ezen entitás nem kap semmilyen szerepet, mindössze léte kerül tisztázásra a Sátáni Bibliában.

Jelképek, szimbólumok 150pxPentagrammaBaphomet pecsétjeSzarvak ábrázolásaFordított keresztLucifer szimbólumaAz ONA (Kilenc Szög Rendje) egyik szimbóluma

A sátánizmus fő jelképei és jelentésük: Kígyó – a gerinc tövénél tekeredő kundalini energiát jelképezi a spirituális sátánisták körében Lefelé mutató pentagramma – a spirituális sátánisták számára a koronacsakrából az emberbe áramló energia jelképe; illetve az öt őselemet szimbolizálja Fekete, fehér és vörös színek – az alkímia jelképe, Egyiptomból származik. Az alkímia az emberi lélek istenné átalakulása. Nézetük szerint ezen átalakítás révén befejezik a teremtő Sátán befejezetlen munkáját. Sötétség – a lélek női oldalát, a tudatalattit jelképezi Ördög Vasvillája – egy ősi, Távol-Keleti szimbólum, amit a spirituális sátánisták is elfogadnak Baphomet 666 – a Nap kabbalisztikus négyzete Fordított nyolcas, a végtelen jele – a halhatatlanságot szimbolizálja Koponya- és lábszárcsontok – a Magnum Opusnak (a lélek istenfejlődéssé történő átalakulása) Nigredo (átalakulás) állapotának jelképei Fordított kereszt – ősi szimbólum, a fő csakrák helyes beállítását jelképezik, szintén a Magnum Opushoz kapcsolható

Jegyzetek

További információk Ulrich Bäumer: Csak a lelkedet akarjuk! A rockzene világa és az okkultizmus: adalékok, tények, a háttér; Primo, Bp., 1993 Nigel Cawthorne: Sátánisták. Szektás gyilkosságok; ford. Novák Henrik; Saxum, Budapest, 1996 Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene; ford. Komlósi Éva; Bencés-Piemme, Pannonhalma, 1992 Bob Larson: Sátánizmus. Az ifjúság megrontása; Előszó, Budapest, 1997 Pregun István: A sátánizmus jelensége és veszélyei; Szt. Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 2000 (Athanasiana füzetek) G. S. Frater P. A. X. [Kássa László]: Sátánista mágia; Hermit, Miskolc, 2001 Roger J. Morneau: Játék a tűzzel; ford. Varga Dániel; 2. jav. kiad.; Élet és Egészség, Budapest, 2004 Raul Salvucci: A gonoszlélek hatalma. Hogyan működnek? Miként győzhetők le?; ford. Bobay Orsolya, Frivalszky Márk; Marana Tha, Budapest, 2005 (Marana tha sorozat) Fejtő Ferenc: Isten, ember, ördög. Elmélkedés a rosszról és a történelemről; ford. Ferch Magda; Holnap, Budapest, 2006 Göndör Ottó: Gitárt karokkal avagy A tékozló rocker hazatér; Ad Librum, Budapest, 2011

Kategória:Vallási mozgalmak