Mauritánia

Mauritánia vagy hivatalosan Mauritániai Iszlám Köztársaság (arab: الجمهورية الإسلامية الموريتانية) állam Északnyugat-Afrikában. Nyugaton az Atlanti-óceán, északon és északnyugaton Nyugat-Szahara, északon Algéria, keleten Mali és délnyugaton Szenegál határolja. A területének zöme a Szaharában fekszik. Mintegy 5 milliós lakosságának nagy része az ország kicsit kedvezőbb éghajlatú, déli részén él, nagyjából egyharmada pedig a fővárosban, Nouakchottban összpontosul.

Kulturálisan és politikailag az arab világ része: az Arab Liga tagja, és az arab az egyetlen hivatalos nyelv. Gyarmati örökségét tükrözve az értelmiségiek a franciát széles körben beszélik, és lingua francaként szolgál. A hivatalos vallás az iszlám és szinte minden lakosa szunnita muszlim. A legkevésbé fejlett országok egyike.

Etimológia Nem azonos az ókori Mauretania területtel, bár mindkettő nevének jelentése „maurik”, azaz a mauritániai berberek, más néven a mórok földje.Shillington 2005, p. 948. A mórok kifejezés nem keverendő az ibériai mórokkal.

Földrajz Határai Határainak hossza: 5002 km. Ebből Algériával 460 km, Malival 2236 km, Szenegállal 742 km, Nyugat-Szaharával 1564 km a közös határ hossza. Nyugati határát az Atlanti-óceán alkotja, ez 754 km hosszú.

Domborzat bélyegkép|220px|Mauritánia domborzati térképe bélyegkép|220px|Kősivatag thumb|220px|Dromedárok – a sivatag hajói

Mauritánia területe 1 030 700 km², ezzel a világ 30. legnagyobb országa. Magyarországnál tizenegyszer nagyobb területű.

Az ország területének zöme, keleten és északon a Szahara része. Középső részén az átlagos magasság 300–500 m között van. Itt található az Adrar, a Tagant és az Affollé homokkőmagaslat. Északi részén terül el a legmagasabb hegye, a Kédia d'Idjil (915 m).

Az ország déli részét alacsony fennsík alkotja, amelynek egy részét száraz, gyér füvű területek borítják és időszakos vízfolyások tagolják. A fennsík legalább 2/3-a kavics- és homoksivatag.

A közel 900 km hosszú keskeny parti síkság csak délen szélesedik ki a Szenegál folyó alföldjében.

Vízrajz Az ország legnagyobb folyója a déli határon a Szenegál. Ebbe északról, Mauritánia felől csak néhány időszakos patak folyik.

A magaslatok lábánál néha felszín közelébe kerül a talajvíz. Itt alakultak ki oázisok.

Éghajlat Éghajlata sivatagi, folyamatos a forróság. Rendszeresek az aszályos időszakok. Északon forró és száraz az éghajlat, az éves csapadékmennyiség 100 mm, délen július és szeptember között esik némi eső, az éves csapadékmennyiség eléri a 600 mm-t. Az év többi szakában északkeleti szelek fújnak, az időjárás olyan, mint a Szaharában. Nouakchottban a januári középhőmérséklet 22 °C, a júliusi 28 °C. Az évi csapadékmennyiség 160 mm.

Élővilág, természetvédelem

Növény és állatvilág Az ország vegetációs zónáinak elhelyezkedését elsősorban a csapadékmennyiség határozza meg, amely délről észak felé fokozatosan csökken. A legdélebbi területek a Szenegál-folyó völgyében a Szudán földrajzi régióhoz tartoznak, itt a növényzetet elsősorban majomkenyérfák és palmira-pálmák alkotják. Északabbra a Száhel övezet húzódik, a ritkás szavanna uralkodó növényei a fafajták közül az akácia nemzetség tagjai, a cserjéknél a kutyatejfélék, a lágyszárúaknál pedig a kölesformák közé tartozó Cenchrus biflorus példányai. Az ország középső vidékén a csapadékmennyiség drasztikusan lecsökken és a szavanna átadja helyét a Szaharának. A sivatagban egyedül az időszakos vízfolyások völgyeiben, a vádikban található gyér növényzet. A tengerparti zóna különösen száraznak számít.

Az ország egykor gazellákból, struccokból, varacskosdisznókból, leopárdokból, hiénákból és krokodilokból álló gazdag szavannai állatvilága a gyarmati időszak óta töredékére csökkent. A vadállatállomány drasztikus veszteségében az élőhelyvesztés mellett közrejátszott a nagymértékű vadászat is, amelyet ma a hatóságok környezetvédelmi szabályok hozatalával igyekeznek visszaszorítani.

Az atlanti-óceáni tengerparton elhelyezkedő Banc d'Arguin Nemzeti Parkban számos vándorló madárfaj fészkel telente és a többek között teknősökből és delfinekből álló tengeri élővilág is gazdag. A természetvédelmi terület Mauritánia világörökségének része.

Nemzeti parkjai Banc d'Arguin Nemzeti Park (franciául: Parc National du Banc d'Arguin) – a tengerpart déli szakasza. Vándormadarak pihenőhelye. Természeti világörökség. Diawling Nemzeti Park – a Szenegál folyó deltája. Kiterjedt mocsárvilág. A malária veszélye miatt maradt emberektől érintetlen.

Környezet Mauritánia több afrikai országhoz hasonló környezeti problémákkal szembesül: elsivatagosodás, túllegeltetés, környezetszennyezés. A part menti vizekben jellemző a túlzott mennyiségű halfogás, ez évente több száz tonna kifogott halat jelent.

Története thumb|Chinguetti városa

A 11. század elején alapították a Mór Birodalmat. A birodalom a 12. században Ghánáig húzódott. Európában pedig Spanyolország jelentős része tartozott a birodalomhoz. Ez a birodalom 1147-ben omlott össze. A 15. század elején a nomád Kunta-arabok foglalták el a területet. A portugál hódítók a 15. század végén érkeztek a vidékre. Első támaszpontjukat 1543-ban alapították.

Ebben a században lett államvallás az iszlám.

A francia gyarmatosítók a 19. század végén tűntek fel Mauritániában. A franciák 1903-ban védnökséggé, 1904-ben Francia Nyugat-Afrika részévé, majd 1920-ban gyarmattá nyilvánították az országot. A Francia Közösség részeként 1958-ban autonóm köztársaság lett, majd 1960. november 28-án elnyerte függetlenségét. Ekkor lett Ould Daddah az „országatya” cím birtokosa. Az egykori Spanyol Szahara déli részét elfoglalta 1976-ban, három évvel később kivonult a területről a gerillatámadások miatt. A következő időszakban több kormányváltás is volt: Mustafa Ould Salek (1978-1979), Mohamed Mahmoud Ould Louly (1979-1980) és Mohamed Khouna Ould Haidalla (1980-1984). 1991 júliusában alkotmányt kapott az ország. 1992-ben pedig szabad parlamenti és elnökválasztás volt.

A franciák betiltották a rabszolgatartást és véget vetettek a nemzetségek közötti háborúknak. A gyarmati időszakban a lakosság nomád maradt, de sok letelepedett ember, köztük olyanok, akiknek elődeit évszázadokkal ezelőtt elűzték, települt be az országba. Amikor 1960-ban az ország elnyerte függetlenségét, a fővárost (Nouakchott) egy korábbi kicsi falu, Ksar helyén alapították. Ksar lakosságának 90%-a nomád volt. A függetlenség idején nagyszámú, a Szaharától eredetileg délre élő ember (haalpulaar, szoninke, volof népből) érkezett Mauritániába, a Szenegál folyó északi partvidékére. Mivel közülük sokan tudtak franciául és tájékozottak voltak a francia szokásokban, az újonnan érkezettek közül sokan lettek az új államban papok, katonák és tisztviselők. Ezek a tényezők, párosulva azzal, hogy a franciák elnyomták a mór északi vidékek legtovább ellenálló törzseit, megbontotta a régi hatalmi egyensúlyt és a déli lakosság és a mórok közti konfliktusok okává vált. Köztük áll a haratinok népes csoportja. Ők arabizált rabszolgák utódai, a mór társadalmon belül élnek, egyfajta alsó kasztként.

A mórok reakciója az volt a változásokra, hogy az arab nacionalizmus elterjedt az országban, egyre nagyobb lett a nyomás a nyelv és a jog, egyáltalán a mauritániai élet minden vonatkozásának arabizálására. Szakadás keletkezett a mórok között. Egyik fél szerint Mauritánia arab ország. Mások elismerik a nem mór népek domináns szerepét és különböző megoldásokat javasolnak az ország kulturális különbözőségeinek kiaknázására, de ezek egyikét sem tudták sikeresen alkalmazni. Az etnikai ellentétek 1989 áprilisában zavargásokká fajultak. Az etnikai feszültségek és a rabszolgaság érzékeny kérdése – a múltban és bizonyos vidékeken a jelenben is – az ország politikai vitáinak fő kérdései. Minden csoportban jelentős azok aránya, akik összetett, plurális társadalmat szeretnének.

A 2005. augusztusi csendes puccs 2005. augusztus 3-án került sor az ʿAī Walad Muḥammad Fāl ezredes vezette katonai puccsra, amely véget vetett Maaouya Ould Sid'Ahmed Taya elnök 21 éven át tartó hatalmának. A katonák – köztük az elnöki testőrség néhány tagja – kihasználták, hogy az elnök éppen Fahd szaúdi király temetésén tartózkodott és távollétében irányításuk alá vonták a főváros, Nouakchott stratégiai pontjait. A puccs emberáldozat nélkül zajlott le. A puccsisták a Katonai Bizottság az Egyenlőségért és Demokráciáért (Conseil Militaire pour la Justice et la Démocratie, CMJD) nevet adták testületüknek. A tisztek az alábbi közleményt adták ki: A nemzetbiztonsági és fegyveres erők egyöntetű döntést hoztak arról, hogy véget vetnek a bukott rendszer elnyomó tevékenységének, amelytől népünk szenvedett az évek alatt.

Egy újabb közleményben Fál ezredest elnöknek és a nemzeti rendvédelmi erők vezetőjének nevezték. Fált sosem tekintették az elmozdított elnök szilárd szövetségesének, bár segédkezett a Tayát eredetileg hatalomra juttató puccsban, később pedig biztonsági főnökként is szolgált alatta. Rajta kívül tizenhat további katonatiszt lett a Bizottság tagja.

A nemzetközi közösség figyelme ellenére a puccs általánosan elfogadottá vált, miután a junta ígéretet tett választások kiírására két éven belül. A 2006. június 26-i népszavazáson a mauritániaiak túlnyomó többsége (97%) támogatta az új alkotmányt, amely korlátozta az elnöki hivatal viselésének idejét. A junta vezetője, Fál ezredes ígéretet tett a népszavazás iránti elkötelezettségére és a hatalomból való békés távozására vonatkozóan. Az ezredes vezetésének idején megalapozták a Mauritánia és Izrael közötti kapcsolatokat, bár az ellenzék széles körben bírálta ezért, mivel az Izrael-barátságot a Taya-rendszer örökségének tartotta, ami csak a Nyugat támogatásának megnyerését szolgálja.

A 2006-os választások 2006. november 19-én és december 3-án valóban lezajlottak a parlamenti és helyhatósági választások, amelyen az ellenzék került hatalomra.

A 2007-es elnökválasztás 2007. március 11-én tartották Mauritániában az első teljesen demokratikus elnökválasztást, amellyel véget ért a hatalom átvitele a 2005-ös puccs utáni katonai vezetés kezéből a civil kézbe. 1960-as függetlenedése óta ez volt az első alkalom, hogy Mauritániában több jelölt közül választottak elnököt. Végül Sidi Ould Cheikh Abdallahi győzött a szavazás második fordulójában, a második helyet pedig Ahmed Ould Daddah szerezte meg.

A 2008. augusztusi puccs 2008. augusztus 6-án az elnöki testőrség parancsnoka átvette a hatalmat a nouakchotti elnöki palotában, egy nappal azt követően, hogy a kormányzó párt negyvennyolc képviselője lemondott az Abdallahi elnök politikája elleni tiltakozásképp. A katonaság körülvette a fő kormányzati létesítményeket, beleértve az állami televíziót is, miután az elnök menesztett magas rangú tiszteket, köztük az elnöki testőrség parancsnokát. Végül Yahya Ould Ahmed al-Wákif köztársasági és miniszterelnök és Muhammad Ould Irzízim belügyminiszter letartóztatta Abdallahit. A puccsot Muhammad Ould Abdelaziz tábornok, korábbi vezérkari főnök és az elnöki testőrség parancsnoka szervezte meg. Az elnöki szóvivő, Abdallahi Mamadouba bejelentette, hogy katonatisztek letartóztatták az elnököt, a miniszterelnököt, valamint a belügyminisztert, és a fővárosi elnöki palotában tartják fogva őket. Miközben sikeres és vérmentes puccsnak tűnt, az elmozdított Abdallahi elnök lánya, Amal Mint as-Saykh Abdallahi azt mondta, hogy „az elnöki biztonsági osztag (BASEP) emberei az otthonunkhoz jöttek és elvitték az apámat."

A 2009. július 18-án tartott elnökválasztáson a katonai puccsot elindító Mohamed Ould Abdel Aziz a szavazatok 52,6%-ával a hivatalos győztes.

Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma thumb|180px|Mohamed Ould Ghazouani, az ország elnöke (2022-ben)

Az ország félelnöki iszlám köztársaság. 2020 táján a parlament egyetlen kamarából, a Nemzetgyűlésből áll.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás Politikai pártok Közigazgatási beosztás

Az országot 12 régió és a főváros alkotja: jobbra|250px|Mauritánia régiói Adrar Assaba Brakna