Monza (lombard nyelven Munscia) város Észak-Olaszországban, Lombardia északnyugati részében.
Fekvése A város a Lambro-folyó partján, Milánótól 15 km-re északkeletre, 162 m tengerszint feletti magasságban, a Lecco felé vezető út mentén fekszik.
Története Monza hosszú történelmi múltra tekinthet vissza Már a rómaiak előtt is fontos település volt: az insuberek lakták. A római korban Magontium néven volt ismert, majd a longobárdok alatt, Theodolinda királynő a 6. században koronázási székhellyé tette. Mint önálló városállam, az évezred elején egy ideig szemben állt Milánóval, a 14. századtól azonban egyre jobban fejlődő, hatalmas szomszédjával már nem versenyezhetett. Ettől kezdve fejlődése Milánóéhoz kapcsolódott.
Híres monzaiak Theodolinda (?–627), longobárd királynő Agilulf (?–616), longobárd király Adaloald (602–626), longobárd király I. Berengár (850?–924), itáliai király San Gerardo dei Tintori (?1140–1207), Monza egyik védőszentje Bonincontro Morigia (14. század), történész Azzone Visconti (1302–1h339), Milánó ura Matteo da Campione (?–1396), szobrász Estorre Visconti (1346–1413), Milánó ura Marianna de Leyva (Virginia nővér) (1575–1650), apáca Giuseppe Piermarini (1734–1808), építész Andrea Appiani (1754–1817), festő Amos Dell'Orto (1842 k.), nyomdagép-készítő Luigi Canonica (1764–1844), építész Carlo Amati (1776–1852), építész Eugène de Beauharnais (1781–1824), Olaszország alkirálya Habsburg–Estei Mária Ludovika főhercegnő (1787–1816), Ausztria császárnéja Mosè Bianchi (1840–1904), festő Eugenio Spreafico (1856–1919), festő Pompeo Mariani (1857–1927), festő Emilio Borsa (1857–1931), festő XI. Piusz pápa (1857–1939) Arturo Martini (1889–1947), szobrász Riccardo Bacchelli (1891–1985), író Gian Luigi Centemeri (1903–1997), zeneszerző
Demográfia A népesség számának alakulása (ezer főben):
Fő látnivalók Arengario (Régi városháza) – 1250 és 1293 között épült, a milánói Palazzo della Ragione mintájára és hosszú időn keresztül a városi közigazgatás székhelye volt. Az épület fölött harangtorony magasodik, amely a 14. században épült. Duomo – 595-ben Theodolinda, longobárd királynő alapította és Keresztelő Szent Jánosnak szentelte, akinek nevét hivatalosan ma is viseli. A régi templom alapjain a 12. és a 14. század között épült fel a mai székesegyház. Zöld-fehér sávos homlokzatát 1396-ban építette Matteo da Campione. A régi templomból maradt fenn napjainkig az a dombormű, amely a kapuzat fölött látható és Krisztus megkeresztelését ábrázolja, valamint Theodolindát férjével, Antharival. A harangtorony 1606-ban épült. A székesegyház belsejét értékes freskók díszítik. A bal oldali kereszthajóban található Theodolinda királynő 1444-ben emelt sírkápolnája, aranyozott fal- és mennyezetfestéseivel. A baldachin alatt a híres lombardiai Vaskorona („Corona ferrea”) másolata van kiállítva, az eredetit a kápolna tabernákulumában őrzik. Nagy Károly frank császáról V. Károlyig (1530) ezzel koronázták a német-római császárokat itáliai királyokká, ezzel koronáztak meg 34 lombardiai királyt, továbbá Napóleon császárt is 1805-ben a csatlós Itáliai Királyság uralkodójává legutoljára pedig Habsburg–Lotaringiai Ferdinánd osztrák császárt a Lombard–Velencei Királyság alkirályává 1836-ban. A Vaskorona 8 cm széles, drágakövekkel kirakott aranyabroncs, amely egy vasabroncsot vesz körül. Museo Serpero – a dóm kincseit mutatja be. Közülük figyelemre méltóak: Theodolinda 6. századból fennmaradt koronája, legyezője és fésűje, valamint egy evangélium kötéstáblája; egy hegyikristályból készült mellkereszt a 7. századból; érmék, amelyeknek legrégebbike 6. századi; s egy ugyancsak 6. századi aranyozott ezüstből készült tyúk hét kiscsibével, szintén Theodolinda ajándéka. A tyúk – egyes feltételezések szerint – a császárnő, a hét csibe Lombardia hét tartományának jelképe. Palazzo Municipio – impozáns klasszicista épület. Előtte emelkedik az első világháború áldozatainak emlékműve. Santa Maria in Strada-templom – 1357-ben épült Ambrogio da Milano tervei alapján. Villa Reale – az impozáns barokk palota a 18. század végén épült Giuseppe Piermarini tervei alapján Mária Terézia megbízásából, akinek fia, Ferdinánd Károly főherceg, Lombardia kormányzója volt. Rx
Sport A városban rendezik meg évente a Formula–1 olasz nagydíjat. Az olasz nagydíj (Gran Premio d'Italia) 1950 óta van jelen a Formula–1-es versenyek között.
Közlekedés A várost érintik a Milánó-Chiasso, Milánó-Bergamo, Milánó-Carnate és Milánó-Lecco-Tirano vasútvonalak ezáltal összeköttetésben van Lombardia legnagyobb településeivel.
A várost átszeli az A4-es Torino-Trieszt autópálya.
Jegyzetek
Források Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005, Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984,
További információk
A város honlapja
Kategória:Monza e Brianza megye települései Kategória:Monza