Heiti Talvik (Tartu, 1904. november 9. – Tyumenyi terület, Szovjetunió, 1947. július 18. ) észt költő.
Életrajza Értelmiségi családból származott, apja orvos volt, anyja ismert zongorista. Két testvére volt: Hella és Ilmari.
1923-ban váratlanul abbahagyta tanulmányait, és egy kőfejtőben kezdett dolgozni. 1926-ban visszatért Tartuba tanulni, a Tartui Egyetemen észt nyelvet és irodalmat hallgatott, aktívan részt vett az irodalmi életben, tagja volt az Arbujad nevű költőből álló irodalmi társaságnak. 1934-ben az Észt Írószövetség tagja lett.
1937-ben feleségül vette Betti Alver költőnőt. Eleinte Tartuban éltek, de a második világháború kitörése után, 1940-ben elköltöztek vidékre egy dél-észtországi faluba a Võrts-tó közelében. 1945-ben a szovjetek váratlanul letartóztatták, majd demokratikus nézetei miatt Szibériába deportálták, ahol megbetegedett, és meghalt.
Munkássága Költészetére hatással volt többek közt François Villon és Charles Baudelaire.
Már gimnazista korában elkezdett verseket írni, először 1924-ben jelent meg verse a Looming című folyóiratban. Verseiben filozófiai kérdéseket boncolgat és kritikusan szemléli korát. Első verseskötetében általában a betegség és az elmúlás motívuma, az egyén problémái jelennek meg, a másodikban már inkább a társadalommal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Stílusa többnyire expresszionista, versei néha ironikus hangvételűek. Kötetein kívül jelentek meg versei különböző folyóiratokban is.
Verseskötetei Palavik (Láz) – 1934 Kohtupäev (Ítéletnap) – 1937
Források 20. sajandi I poole eesti kirjanduse õpik (Koolibri, 2006) http://www.miksike.ee/documents/main/referaadid/heititalvik.htm
Kategória:Észt költők, írók Kategória:1904-ben született személyek Kategória:1947-ben elhunyt személyek Kategória:Tartuiak