A Mozart-hatást először Alfred A. Tomatis (1920-2001) határozta meg, aki Mozart zenéjét használta hallgatási stimulációnak munkájában, ahol megpróbált különböző rendellenességeket kezelni. Ám a lenti állítások, melyek az intelligenciára, tanulásra, logikus gondolkodásra vonatkoznak, nem Alfred A. Tomatistól származnak, ő egész más módon, a Tomatis-effektusra használta Mozart zenéjét, mely a speciális fejhallgatókból, csontvibrátoron keresztül, szaggatottan jutott el hallgatójukhoz.
Több mindent jelenthet: Bizonyos kutatási eredményeket, melyek azt bizonyítják, hogy Mozart zenéjének hallgatása rövid távon fejlődést eredményez bizonyos típusú értelmi, térbeli-logikai (spatio temporal reasoning) feladatoknál. A népszerűsített verziója a teóriának, mely szerint Mozart zenéjétől okosabb leszel, azaz a korai gyermekkori találkozás a komoly zenével pozitív hatással van az értelmi fejlődésre. Egyes kutatások állítása szerint jóval messzemenőbb hatások tulajdoníthatók a Mozart-effektusnak, mint a tér-idő érzékelés (spatio temporal reasoning), vagy az intelligencia növelése.
Előzmények, történeti áttekintés
Évszázadokon át gyógyításra és érzelmeink fokozására használták a zenét. Egy görög monda szerint Aszklépiosz egy beteg embert fektetett az amfiteátrum közepére és speciális hangok segítségével próbálta meggyógyítani. Jóval később új antik kórusművek és bennük új hangszerek jelentek meg, ezeket hívjuk ma eredendő klasszikus zenének, ami az élőszórakoztatás szintjére lépett, és azóta is élvezzük e remekművek felemelő hatását.
Az i. e. 6. században Püthagorasz hárfajátékkal pihentette diákjait, melynek segítségével mintegy kitisztította gondolataikat. Mindezek mellett, kimutatta, hogy a zene matematikailag is követhető hangfrekvenciák harmóniáját rejti magába. Írásai utalnak rá, hogy tanulmányozta a hangok „működését”, a zene hatását.
A klasszikus zene oldja a stresszt, a depressziót, a szorongást. Segíti az összpontosítást, a tanulást, fejleszti az emlékező-képességet. Enyhíti a fájdalmat. Orvosok alkalmazták a daganatok, a magas vérnyomás vagy az elmebetegségek gyógyítása során. Régóta ismert az is, hogy egyes operációk közben komolyzene szól a műtőben.
Elsőként Alfred Tomatis alkalmazta az osztrák zseni muzsikáját beszéd és kommunikációzavarokkal küzdő gyerekeknél Franciaországban. Azóta több száz olyan központ létesült a világon, ahol Mozart műveit gyógyító céllal hallgattatják beteg gyerekekkel. Legfőképpen olvasási, figyelem-összpontosítási és kommunikációs zavarok, valamint autizmus (kóros befelé fordulás) esetén.
1997-ben jelent meg az amerikai Don Campbell sikerkönyve, A Mozart-hatás, amely hozzájárult ahhoz, hogy egyre több helyen alkalmazzák a hangterápia módszereit.
Az alapokat nyújtó kutatások Alfred A. Tomatis A Mozart-hatást először egy francia fül-orr-gégész, Alfred A. Tomatis írta le 1991-ben kiadott könyvében, a Pourquoi Mozart?Ki az a Mozart?-ban. A munkásságát már 40 éve ismerte a világ mielőtt a könyve megjelent volna. Hallás és zene kutatásai segítségével jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a hangok segítségével alvászavart, depressziót, sőt szervi bántalmakat is lehet gyógyítani. Igaz ehhez a zeneműveken némi átalakítást végzett, pl. kiemelte a felhangokat stb. Különösen Mozart zenéjének pszichofiziológiai hatását elemezte. Tomatis az emberi fejlődés és viselkedés szemszögéből vizsgálta a fül és az idegrendszer kapcsolatát. A „Tomatis metódus” alapjait szolgáló elméletek egyfajta előre jelzése a fül, az agy és az idegrendszer kapcsolatának vizsgálata. A neuropszichológiai hangterápia jelzi, hogy miként is hat ez az eljárás. Ha megértjük az elméleteket és a neuropszichológiai hátteret, akkor a Tomatis-módszer további kutatásoknak nyithat kaput és több lehetőséget adhat az új és hatásos tréning és serkentő módszerek fejlesztésére.
Frances H. Rauscher A Mozart-hatásról először 1993-ban publikált Frances H. Rauscher, a Wisconsin-i Oshkosh Egyetem idegtudósa. Rauscher, Shaw, G. L. és Ky, K. N. vizsgálatot végzett, mely során azok a diákok, akik 10 percen keresztül hallgattak egy részletet Mozart D dúr szonáta két zongorára című művéből, jobban teljesítettek egy térbeli logikát igénylő teszten, mint azok, akik kortárs zenét hallgattak, vagy nem részesültek zenei élményben.
A kísérlet résztvevőinek adtak egyet a három formális absztrakt térbeli logikát (spatio temporal reasoning) vizsgáló tesztlap közül, miután különböző hallási hatásoknak vetették alá őket: egy szonáta Mozarttól, egy ismétlődő relaxációs zene, és csönd. Kiderült, hogy a résztvevők a koruknak megfelelő átlag IQ-hoz képest 8-9 ponttal magasabb érték birtokosának megfelelő eredményt produkáltak Mozart hallgatása után. Rauscher, Shaw és Ky 1993-as, fent említett kutatása szerint a zene agyserkentő hatása ideiglenes. Egy alanynak sem maradt meg a hatás 15 perccel a kísérlet után. Ezeket az eredményeket pedig leközölte a Nature című lap.
A szonáta meghallgatását követően Alzheimer-kóros betegek jobb eredményeket értek el térbeli és szociális feladatok végrehajtásában, mint előtte. Epilepsziás betegeknél pedig csökkent a rohamokkal járó agyi elektromos aktivitás Mozart hatására, míg más zenék nem váltottak ki hasonló hatást.
A közelmúltban Rauscher és Hong Hua Li, a kaliforniai Stanford Egyetem genetikusai patkányokon is megvizsgálták Mozart zenéjének hatását, és azt tapasztalták, hogy az állatok is jobban teljesítettek a tanulási és memóriateszteken a szonáta meghallgatását követően.
Ezekben a patkányokban megnövekedett a BDNF nevű fehérje, mely egészségesen tartja az idegsejteket, valamint a CREB nevű tanulással és memóriával összefüggő növekedési fehérje mennyisége, a kontroll csoportot alkotó állatokhoz képest, melyek Mozart helyett fehér zajt hallgattak.
A kutatópáros további vizsgálatokat tervez különböző idegrendszeri betegségekben szenvedő illetve agysérült emberek bevonásával, valamint alaposan kívánják elemezni más zeneművek serkentő, gyógyító hatásait is.
A Mozart-hatás elterjedése Az, hogy az IQ meg volt említve ebben a kísérletben, és hogy Mozart zenéjét használták fel, nyilvánvaló tetszést váltott ki Mozart kedvelői között, így a Mozart-hatás széles körű publicitást élvezett. 1994-ben Alex Ross zenekritikus írt egy könnyed cikket: „A kutatók (Rauscher és Shaw ) megállapították, hogy Mozart zenéjének hallgatásától okosabb leszel” és ezt végső bizonyítékként használta fel állításában mely szerint Mozart letaszította Beethovent „minden idők legjobb zeneíróját” a trónról. Egy 1997-es Boston Globe-i cikk is említett egynémely Raucher és Schaw eredményt. A cikk leírt egy tanulmányt, amiben 3 négyéves kisgyerek 8 hónapnyi zongoralecke után 34%-kal magasabb eredményt ért el, tér-idő érzékelést (spatio temporal reasoning) mérő teszten, mint a többi csoport, melyek közül egy computer-leckéket, egy másik ének leckéket kapott, a harmadik viszont semmilyen hatásnak nem volt kitéve.
Mozart-hatás a modern korban Don Campbell Az 1997-es könyv Don Campbelltől: „A Mozart-hatás: A zene erejéből merítés a test gyógyításához, az elme erősítéséhez, és az alkotó lélek felszabadításához” azon teóriával foglalkozik, mely szerint Mozart hallgatása, (különösen a piano concerto) megnövelheti az ember IQ-ját, és egyéb jótékony hatást fejthet ki az agyműködésre. Ezen teóriák ellentmondásosak. A kapcsolat a (mind játszott, és hallgatott) hangnak és zenének, a kognitív funkciókhoz és különböző pszichológiai mértékekhez már fel lett térképezve, számottevő eredmény nélkül.
A Mozart-hatás (The Mozart Effect) után, Campbell megírta a folytatást, The Mozart Effect for ChildrenMozart-hatás gyermekeknél. című könyvét és erre vonatkozó kiadványokat készített. Ezek között található zenegyűjtemény, melyről Campbell állítja, hogy a Mozart-hatást felhasználva segítik „a mély megnyugvást és felfrissülést, az intelligenciát és a tanulást, és a kreativitást, valamint a képzelőerőt”.
Campbell úgy határozta meg a Mozart-hatást, hogy: „egy mindent önmagába foglaló dolog, ami jelentőséget tulajdonít a zene átalakító erejének az egészség, az oktatás, és a jólét terén. A zene átlagos használatát reprezentálja a stressz, a depresszió, vagy az aggódás csökkentésének terén, hogy relaxációt vagy alvást eredményezzen, hogy serkentse a testet, vagy hogy segítse a memóriát vagy az éberséget. Innovatív és kísérleti használata a zenének és hangoknak javíthat a hallási rendellenességeken, a diszlexián, az autizmuson, a figyelemhiányos hiperaktivitáson és egyéb mentális, fizikai rendellenességeken, sérüléseken.”
Politikai hatás A népszerű teória hatása megnyilvánult 1998-ban, január 13-án, amikor Zell Miller, Georgia kormányzója bejelentette, hogy az általa javasolt állami költségvetésbe beletartozna dollárnyi ráfordítás évente arra, hogy minden Georgiában született gyermeknek juttassanak egy kazettát vagy CD-t, melyen klasszikus zene található.
Miller kijelentette: „Senki sem kérdőjelezi meg, hogy a zene hallgatása kicsiny korban hatással van a tér-idő érzékelésre, amely alapul szolgál a matematikában, a mérnöki szakmában és még a sakkban is.” Miller lejátszott a hivatalnokoknak egy részletet Beethoven örömódájából egy kazettáról, és megkérdezte őket: „Nos, nem érzik magukat máris okosabbnak?” Miller megkérte Yoel Levi zenei rendezőt, hogy állítson össze olyan zenékből gyűjteményt, amit a CD-nek tartalmaznia kéne. Homer M. DeLoach, az állam követe megkérdezte: „Megkérdeztem, hogy lehetséges-e némi Charlie Danielst is belerakni, de azt mondták, hogy a komolyzenének nagyobb a pozitív hatása. Mivel önmagam nem tanulmányoztam az erre vonatkozó hatásokat, azt hiszem hinnem kell nekik ez ügyben.”
Tévhitek a Mozart-hatással kapcsolatban Vannak népszerű értelmezései a Mozart-hatásnak, amelyek mindig az intelligenciához kötődnek. Ebből adódott Alex Ross megjegyzése miszerint „Mozart hallgatásától okosabb leszel” és Zell Miller kérdése melyben megkérdezte a georgiai hivatalnokokat, hogy okosabbnak érezték-e magukat, miután Beethovent játszottak nekik.
Rauscher maga, egyike az eredeti kutatóknak, is cáfolta ezt az ötletet. Az 1999-es válaszában, amit egy cikkel együtt tettek közzé, cáfolta a Mozart-hatást, a következőket írta:
„A mi eredményeink Mozart szonáta két zongorára hallgatásának hatásairól és a tér-idő érzékelésének (spatio temporal reasoning) minőségéről szólnak, mely nagy érdeklődést váltott ki, azonban számos tévhitet is, melyek közül sok tükröződik a kísérleteink utánzásának próbálkozásaiban. A leggyakoribb ilyen tévhit, hogy Mozart hallgatása növeli az intelligenciát. Mi nem állítottunk ilyet. A hatás a korlátozott tér-idő feladatokra vonatkozik, amelyekbe az agyi képzelőerő és az időzítő képesség tartozik.”
Másodszor, gyakran sugallt, vagy állított, hogy korai gyermekkorban a megfelelő zenével való érintkezésnek maradandó, jótékony hatása van. (1999-ben Florida állam törvénybe iktatta, hogy a kisgyerekek állami iskolákban naponta hallgassanak komolyzenét.) Az ehhez hasonlókra Rauscher megjegyezte:
„Nem hiszem, hogy ártalmas lehet. Teljesen egyetértek azzal, hogy a gyermekek csodálatos kulturális élményekben részesüljenek. Azonban a pénzt jobban is el lehetne költeni a zenei műveltséget gyarapító programokra.”
Egyéb kutatások és eredményeik A Bellarmine Egyetem kutatása