Ласло Надь (; 17 липня 1925, Ісказ — 30 січня 1978, Будапешт) — угорський поет. Старший брат письменника Іштвана Ага.
Надь походив із селянської родини і в своїй творчості, виходячи з народних традицій, розмірковував про загальнолюдські міфи і ритуали. Його книга «Завжди гімн» (, 1965) вважається одним з найяскравіших подій післявоєнної угорської поезії.
У 1968 Ласло Надь був нагороджений премією «Золотий вінець».
З 1975, вів щоденник, який був виданий.
Твори
Tűnj el fájás (1949) A tüzér és a rozs (1951) Gyöngyszoknya (1953) Havon delelő szivárvány (1954) A nap jegyese (1954) Játék Karácsonykor (1956) Rege a tűzről és a jácintról (1956) A vasárnap gyönyöre (1956) A deres majális (1957) Ki viszi át a szerelmet (1957) Búcsúzik a lovacska (1963) Vállamon bárányos éggel (1964) Mennyegző (1964) Himnusz minden időben (1965) Zöld Angyal (1965) Arccal a tengernek (1966) Ég és föld (1971) Versben bújdosó (1973) Erdőn, mezőn gyertya (1975) Versek és versfordítások I—III. (1975) Válogatott versek (1976) Csodafiú-szarvas (1977) Kísérlet a bánat ellen (1978) Jönnek a harangok értem (1978) Kísérlet a bánat ellen (1980) Szárny és piramis (1980) Didergő ezüstfiú (1981) Nagy László legszebb versei (1982) Nagy László összegyűjtött versei (1988) Inkarnáció ezüstben (1993) Krónika töredékek (1994) Legszebb versei (1995) Válogatott versek (1995)
Посилання