A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (1936-ig: Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége), röviden Szovjetunió vagy SZSZKSZ (, magyaros átírásban: Szojuz Szovjetszkih Szocialisztyicseszkih Reszpublik, rövidítve: Советский Союз [Szovjetszkij Szojuz] vagy СССР, azaz: esz-esz-esz-er, angolul: Union of Soviet Socialist Republics, rövidítve: USSR) államszocialista és államkapitalista berendezkedésű szövetségi állam volt Eurázsiában, amely 1922. december 30-ától 1991. december 26-áig állt fönn. Az emberiség történetének egyik legnagyobb területű országa volt: több mint 22 millió km²-es területe a Föld szárazföldjének csaknem egyhatodát fedte le. Nyugaton a külpolitikája miatt néha szovjet birodalomnak is nevezték.Beissinger, Mark R.: Soviet Empire as "Family Resemblance"Crozier, Brian: The Rise and Fall of the Soviet Empire (1999)
A Szovjetunió kettős államszövetség volt: nemcsak a Szovjetunió mint keret volt föderatív, azon belül egyes tagállamok szintén föderációként működtek (fennállása során mindvégig ilyen volt az Oroszországi SZSZSZK, valamint 1936-ig a Kaukázusontúli SZSZSZK; ennek öröksége a mai Oroszország föderatív államszervezete). Minden tagállam saját alkotmánnyal, kormánnyal, igazságszolgáltatással, törvényhozással, hivatalos nyelv(ek)kel és kommunista párttal rendelkezett. Az autonóm területek hatásköre kisebb volt, de egy bizonyos szintig szintén rendelkeztek saját államszervezettel.
Fővárosa és gazdasági, közlekedési, oktatási, valamint politikai központja Moszkva volt. Sokszor pontatlanul Oroszországnak nevezték a birodalom elsődleges politikai és gazdasági hatalmát birtokló orosz nép és legnagyobb tagállama, az Oroszországi SZSZSZK után.
A II. világháború után az USA mellett szuperhatalom lett. Társalapítója volt az ENSZ-nek, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának vétójoggal rendelkező, állandó tagja lett. Alapító tagja volt továbbá a Varsói Szerződésnek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (OSCE) és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST). A világ szocialista államainak elsődleges mintája volt, ahol a kormányt és a politikai szervezeteket egyetlen párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja irányította.
1990-1991-es felbomlását követően Oroszországot de factoО правопреемстве, передаче полномочий или собственности между СССР, РСФСР и Российской Федерацией (архивировано 24 октября 2018 года) Переход в ООН места СССР к Российской Федерации не потребовал никаких официальных решений Генеральной Ассамблеи или Совета Безопасности. Генеральный секретарь ООН исходил из того, что обращение к нему Президента Российской Федерации от 24 декабря 1991 г. о продолжении Россией членства в ООН и других международных организациях системы ООН носит уведомительный характер. О согласии с этим сообщили постоянные члены Совета Безопасности и ряд других стран. Этот подход не встретил никаких препятствий в других международных организациях. — Az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma a Szovjetunió utódállamaként ismerték el a nemzetközi jogviszonyokban,A „Szovjetunió utódállama” kifejezést az Orosz Föderáció vonatkozásában „az Orosz Föderáció nemzetközi szerződéseiről” szóló, 1995. július 15-i, 101. sz. szövetségi törvény 1. cikkének (3) bekezdése és 37. cikkének (7) bekezdése rögzítette. (az Orosz Föderáció Állami Dumája 1995. június 16-án fogadta el.) és az ENSZ Biztonsági Tanácsában is betölti a helyét.1992. január 13-án az orosz külügyminisztérium feljegyzést küldött a moszkvai diplomáciai képviseletek vezetőinek, amelyben kijelentette, hogy az Orosz Föderáció továbbra is gyakorolja a Szovjetunió által megkötött valamennyi szerződés szerinti jogait és teljesíti kötelezettségeit. E feljegyzés alapján a világközösség elismerte a Szovjetunió Orosz Föderáció utódállamának státuszát. Lásd: Nemzetközi szerződések az Orosz Föderáció jogrendszerében
Földrajz Fekvése, határai 22 402 200 km²-es területével a korában a világ legnagyobb területű állama volt, és ezt a pozíciót később Oroszország is megőrizte. A Föld szárazföldi területeinek hatodát lefedte; mérete nagyjából akkora volt, mint az egész észak-amerikai kontinensé.
Nyugati része, amely Európa több mint felét elfoglalta, teljes területének mintegy negyedét adta, és itt összpontosult a szovjet kultúra és gazdaság jelentős hányada. Az ország keleti, nagyobbik fele földrajzilag Ázsiához tartozott; legtávolabb keleten a Csendes-óceánig, míg délen Afganisztánig tartott. Néhány közép-ázsiai térséget leszámítva az ország keleti része meglehetősen ritkán lakott volt.
Kelet–nyugati irányban, több mint 10 000 kilométeren keresztül 11 időzóna érintette, észak–déli irányban a legnagyobb kiterjedése 7200 km volt.
A Szovjetunió rendelkezett a világ leghosszabb határával; ennek nagyjából a kétharmada tengerpart. A szárazföldön 12 országgal volt határos.
A határainak több mint kétharmada tenger volt, így a partvonala akkoriban a világ országai közül a leghosszabb volt. Ugyanakkor a partvonal nagy része az Északi sarkkör felett volt, és az év nagy részében jég borította. Itt északon, a meleg Norvég-áramlat által elért Murmanszk volt a Jeges-tenger melléktengereinek egyetlen egész évben működő kikötője.
A határai 1945 után:
Égtájak HatároknyugatonRománia (1208 km), Magyarország (103 km), Csehszlovákia (97 km), Lengyelország (1258 km), a Balti-tenger, Finnország (1340 km) és Norvégia (196 km)északona Barents-tenger, a Kara-tenger, a Laptyev-tenger, a Kelet-szibériai-tenger és a Csukcs-tengerkeletena Bering-tenger, a Csendes-óceán, az Ohotszki-tenger és a Japán-tengerdélenÉszak-Korea (19 km), a Kínai Népköztársaság (6513 km), Mongólia (3485 km), Afganisztán (2264 km), Irán (2013 km), Törökország (529 km) és a Fekete-tenger
Természeti tájak A hatalmas szovjet terület öt természeti tájzónára volt osztható: tundra, tajga, sztyepp, száraz területek és magas hegyvidéki területek.
Domborzat
A Szovjetunió hatalmas területe rendkívül változatos domborzattal rendelkezett, amelyet síkságok, hegységek, fennsíkok, mélyföldek, sivatagos és félsivatagos tájak egyaránt jellemeztek. Domborzatilag a területének nagy része három óriási síkságon: Kelet-európai-síkvidék: ez a világ egyik legnagyobb síksága, amely az ország európai részének jelentős részét lefedte. Nyugat-szibériai-alföld: a világ egyik legnagyobb alföldje, amelyet mocsarak és folyók hálóznak be. Turáni-alföld: Közép-Ázsiában elhelyezkedő sivatagos és félsivatagos terület, ahol az Amu-darja és a Szir-darja folyók találhatók. két fennsíkon: Közép-szibériai-fennsík: magas, erdős és hideg terület Szibériában Kazak-hátság: Közép-Ázsiában található hullámos, száraz vidék valamint az ország északkeleti részén és déli részén található hegyvidéki területeken feküdt. Bár a Szovjetunió nagy része síkság volt, több jelentős hegység is megtalálható volt területén. A 2500 km hosszú Urál-hegység Európát és Ázsiát választotta el, mely közepes magasságú, ásványkincsekben gazdag terület. A Kaukázusban található Európa legmagasabb csúcsa az Elbrusz (5642 m). Szibéria és Mongólia határán fekvő hegység az Altáji-hegység, amely természeti szépségeiről és gleccsereiről híres. Sziklás és vulkanikus hegységek a Távol-Keleten, például a Kamcsatkai-félsziget vulkanikus hegyei, ahol aktív vulkánok is találhatók. A Tien-San Közép-Ázsiában fekvő magashegység, melynek a legmagasabb pontja a kirgiz-kínai határon fekvő 7439 méter magas Győzelem-csúcs.
Legmagasabb pontja 7495 méteres magasságával a Kommunizmus-csúcs volt (napjainkban: Iszmoilí Szomoní-csúcs), ami Tádzsikisztán területén található a Pamír-hegységben.
Vízrajz thumb|right|230px|Az Aral-tó területe műholdfelvételen 1989-ben és 2014-ben A Szovjetunió területén számos nagy folyó volt, amelyek közül több a világ leghosszabb és legbővizűbb folyói közé tartozik. A legjelentősebb folyók közé tartozott a Volga (leghosszabb európai folyó), a Dnyeper, a Don és a Nyeman. Szibériában és a távol-keleten találhatók a hatalmas és hosszan tartó jegesedési időszakokkal jellemzett folyók, például a Jenyiszej, az Ob, a Léna, valamint az Amur a kínai határ közelében. Közép-Ázsiában olyan folyók, mint az Amu-darja és a Szir-darja, amelyeket az öntözés intenzíven hasznosított, de ez hozzájárult az Aral-tó kiszáradásához, amely egykor a világ egyik legnagyobb tava volt. Leghosszabb folyója az Ob volt az Irtissel együtt (5410 km). A szibériai folyók sajátossága, hogy tavasszal délről észak felé olvadnak ki, ami gyakran áradást okoz. A sarkvidéki területeken permafroszt (állandóan fagyos talaj) befolyásolta a vízáramlást, mivel a csapadék kevésbé tudott beszivárogni.
A Szovjetunió rendelkezett a világ legnagyobb méretű tavával is: Kaszpi-tenger (Iránnal megosztva). A Bajkál-tó ugyanakkor a világ legmélyebb édes vizű tavának minősül. A Ladoga-tó és az Onyega-tó Európa legnagyobb tavai az ország északnyugati részén szintén a legjelentősebb tavak közé tartoztak. Éghajlat Az ország éghajlata rendkívül változatos volt, mivel hatalmas területen, több éghajlati övezetben terült el. Az északi területeket sarkvidéki és szubarktikus éghajlat jellemezte. A telek rendkívül hidegek (–30 °C és –50 °C között) és hosszúak, míg a nyarak rövidek és hűvösek voltak és kevés csapadék volt a jellemző. A Jeges-tenger partvidéke, Novaja Zemlja, a Tajmir-félsziget és Szibéria északi része tartozott ide. A Szovjetunió legnagyobb területét a kontinentális éghajlat fedte le nagyon hideg telekkel (–20 és –40 között) és meleg vagy forró nyarakkal (25–35 °C). Ezeken a területeken nagy volt az éves hőingás és kevés a csapadék, főleg nyáron. Ide tartozott Oroszország keleti és középső része, valamint Nyugat- és Közép-Szibéria. Az ország európai részének jelentős része (Fehéroroszország, Ukrajna, Baltikum, Nyugat-Oroszország) mérsékelt éghajlatú volt. Enyhébb telek (–5 °C és –15 °C között) és csapadékosabb, mérsékelten meleg nyarak (20–25 °C) jellemezték. Az Atlanti-óceán felől érkező nedves légtömeg hatása érezhető volt. A Kaszpi-tenger környéke, Közép-Ázsia és Dél-Szibéria a száraz sztyepp és félsivatagi éghajlati övezetbe tartoztak. A forró nyarakat (35–40 °C), hideg telek (–10 °C és –20 °C között) váltották, mely nagyon kevés csapadékkal (200–400 mm/év) párosult. A Fekete-tenger partvidékén, különösen Grúziában és a Kaukázusban szubtrópusi éghajlat volt a jellemző enyhe telekkel (5–10 °C) és meleg, csapadékos nyarakkal (25–30 °C). A tenger közelsége miatt magas volt az éves csapadékmennyiség.
Története
Létrejötte, elismerése thumb|right|200px|Lenin A Szovjetuniót hagyományosan az Orosz Birodalom utódaként tartják számon. Az utolsó orosz cár, II. Miklós 1917 márciusáig uralkodott, majd a következő évben családjával együtt kivégezték. Az októberi forradalomban a bolsevikok (kommunisták) hatalomra kerültek és Vlagyimir Lenin vezetésével elkezdték kiépíteni a szocialista államot. A bolsevik Vörös Hadsereg harcolt a fehérgárdák (ellenforradalmárok) és más csoportok ellen, majd azt követően konszolidálták a hatalmat. A Szovjetuniót 1922. december 30-án alapították meg a bolsevik pártok uralma alatt levő Oroszországi SZSZSZK, Belorusz SZSZK, Ukrán SZSZK és a Kaukázusontúli SZSZSZK uniójaként. Az új államnak Lenin volt az első vezetője. A politikai és gazdasági rendszer a kommunizmus elveire épült. A Szovjetunió első évtizede a polgárháború utáni helyreállítás, a gazdasági kísérletek és a politikai harcok időszaka volt. 1921-ben Lenin bevezette a NEP-et (Új gazdaságpolitika), amely vegyítette a szocialista és a kapitalista elemeket. Ez lehetővé tette a magánkereskedelmet és a paraszti termelést, hogy helyreállítsák a háború után összeomlott gazdaságot. A NEP sikeres volt a mezőgazdaság és a kereskedelem fellendítésében. Az ipar állami ellenőrzés alatt maradt, de a nagy ipari fejlesztések ekkor még nem kezdődtek el.
A weimari Németország 1922. április 16-án kötötte meg az új országgal a rapallói egyezményt: ebben lemondtak a háborús jóvátételi követelésekről, továbbá megállapodtak a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok helyreállításáról.