Fogl Károly (magyarosított nevei: Fogoly Károly, Újpesti Károly, Újpest, 1895. január 19. – Budapest, 1969. január 12.) válogatott labdarúgó és edző. A sportsajtóban Fogl II néven szerepelt. Gyakran testvérével együtt (Fogl József vagy Fogl III) játszott.
Pályafutása Klubcsapatban Fogl labdarúgó pályafutását a Mezei Torna Clubnál kezdte, majd 1912-ben került át az Újpesti Törekvés Sportegyesülethez. Két évvel később csatlakozott az Újpesti Torna Egylethez, ahol egész karrierje során szerepelt. Itt vált Magyarország egyik legjobb védőjévé. Testvérével, Józseffel nagyszerű védőpárost alkottak, amely az európai labdarúgásban Fogl-gátként lett közismert. 1920-ban megkapta az év labdarúgója címet. A húszas években a Ferencvárosi TC és az MTK uralta a honi labdarúgást, így az Újpest sohasem végzett a második helynél előrébb és a kupában is csak döntőig jutott. Az 1929-30-as bajnokságban azonban az Újpest végzett az élen, habár Fogl alig kapott lehetőséget. Ez volt utolsó újpesti szezonja. 1931-ben egy rövid időre a Vasashoz szerződött.
A válogatottban 1918 júniusában, Bécsben egy osztrákok elleni 2-0-s győzelemmel mutatkozott be a válogatottban. 1920 novemberében játszott először együtt a nemzeti csapatban a Fogl testvérpár, akik meghatározó alakjai voltak a húszas évek magyar válogatottjának. Az 1924-es párizsi olimpián azonban Mándi Gyula mellett játszott. Részt vett az 1927-ben rajtoló, első ízben kiírt Európai Nemzetek Kupáján, ahol Magyarország a negyedik helyen végzett. Ötvenegyedik, egyben utolsó válogatott mérkőzését 1929 áprilisában Svájc ellen játszotta. Címeres mezben 2 gólt szerzett.
Edzőként Aktív pályafutása befejeztével edzőnek állt és Bulgáriába ment, ahol a Sportklub Sofia csapatát 1935-ben bajnoki címig vezette. Az 1934-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben a bolgár válogatottat is irányította, ahol a magyarok csoportjában pont nélkül az utolsó helyen végeztek, így lemaradtak a világbajnokságról. Ezután a román Juventus Bukarest kispadját választotta, majd pedig az akkor második ligás Győri ETO-t az NB I-be vezette. 1938-tól, illetve a második világháború után a Warta Poznańt edzette, amellyel lengyel bajnoki címet ünnepelhetett 1947-ben.
Sikerei, díjai Játékosként bélyegkép|jobbra|280px|Fogl Károly és Fogl József sírja Budapesten. Megyeri temető: 2/0/1/180.
Magyar bajnok: 1929-1930, 1930-1931 Magyar bajnoki ezüstérmes: 1920-1921, 1922-1923, 1926-1927 Magyar kupadöntős: 1922, 1923, 1925, 1927 Bajnokok Tornájának győztese: 1930 Közép-európai Kupa-győztes: 1929
Edzőként Bolgár bajnok: 1935 Lengyel bajnok: 1947
Statisztika Klubcsapatban
Mérkőzései a válogatottban
Jegyzetek
Források
Hegyi Tamás: A magyar futball legjobb 50 labdarúgója (Aréna 2000 – Budapest, 2008)
További információk
Lőrincz Róbert–Laszip Gábor: A legendás Fogl-gát; Pallas 70 Okt. Kft., Bp., 2010
Kategória:1895-ben született személyek Kategória:1969-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:Labdarúgóhátvédek Kategória:Az Újpest FC labdarúgói Kategória:A Vasas labdarúgói Kategória:Az NB I labdarúgói Kategória:Magyar bajnok labdarúgók Kategória:Magyar olimpikonok Kategória:Az 1924. évi nyári olimpiai játékok labdarúgói Kategória:Magyar labdarúgóedzők Kategória:A Győri ETO FC vezetőedzői Kategória:Újpestiek