Az Őrült nők ketrece (La cage aux folles / Il vizietto) 1978-ban bemutatott színes, francia–olasz filmvígjáték. Édouard Molinaro alkotása Jean Poiret 1973-as azonos című színdarabjából készült, melynek forgatókönyvét a szerző és a rendező társaságában Francis Veber és a film producere, Marcello Danon írta. Folytatásai: Kémek a lokálban (1980), Őrült nők ketrece 3 – Az esküvő (1985). A darab és a film alapján 1983-ban mutatták be az azonos című Broadway-musicalt. Az eredeti film amerikai remake-je 1996-ban készült el Madárfészek címmel Mike Nichols rendezésében. A Kádár-korszak Magyarországán az Őrült nők ketrece volt az első olyan film a mozik műsorán, amelyben a homoszexualitás – vígjátéki megközelítésben ugyan – központi motívumnak számított.Mivel a homoszexualitás a magyar filmszínházakban akkoriban különösen tabutémának számított, és az élet egyéb területein is csak periférikusan kerülhetett szóba, az Őrült nők ketrece akaratlanul is hozzájárult a meleg férfiakhoz társított sztereotip klisék hazai megerősödéséhez. E sztreotipiák lényege, hogy a homoszexuálisok feminin megjelenésű és viselkedésű, túlérzékeny, hisztizésre hajlamos hímneműek, akik amikor csak tehetik, női ruhákba bújnak. E leegyszerűsítő értelmezés lényegében egy kalap alá veszi a homoszexuálisokat a transzvesztitákkal és a transznemű enberekkel, holott ezek merőben különböző értelmű fogalmak: a három halmaznak akadnak egymással közös metszeteik, de nem fedik egymást teljesen. A hazai sikerben jelentős része volt a kitűnő szinkronnak: Ugo Tognazzit Sinkovits Imre szólaltatta meg magyarul, Michel Serrault-nak Márkus László kölcsönözte a hangját. Amíg a magyar nézők rögtön a teljes változatot láthatták, addig egyes országokban eleinte – valószínűleg terjedelmi, és nem erkölcsi okokból – rövidített verziót mutattak be. A német közönség például csak DVD-n láthatta először az eredeti verziót: a plusz jelenetekhez utószinkront kellett csinálni más német színészekkel.

A cselekmény

balra|bélyegkép|250px|Zaza Napoli (Michel Serrault)

A helyszín Saint-Tropez, a francia Riviéra legnépszerűbb városa. Az Őrült nők ketrece nevű frivol mulatóban teltház van, a közönség élvezi a nőnek öltözött férfiak szórakoztató műsorszámait. A következő fellépő a mulató sztárja, Zaza Napoli lenne, a tulajdonos élettársa, ám ő bezárkózott a szobájába, és senkinek nem akar ajtót nyitni. Renato Baldi, a mulató tulajdonosa kénytelen orvosért menni. Zaza hajlandó beengedni a doktort, és a dokival együtt Renato is beléphet a szobába. A sztár, akit egyébként Albinnek hívnak, letakarta a fejét, mert szerinte rusnyán néz ki. Arról sopánkodik, hogy boldogtalan, meg akar halni. Baldi úr egy óvatlan pillanatban bekapcsolja a magnetofont, és Zaza szóáradata a szalagról folytatódik. Renato tegnap készítette a felvételt, hiszen minden este ugyanez a műsor. Albin végül hajlandó átöltözni és fellépni, amennyiben a doktor nem ad neki injekciót. Miután az orvos távozik, Zaza folytatja a szemrehányásokat. Szerinte Renato már nem törődik vele, nem szereti őt, élete párja például észre se vette, hogy két hónapja fogyókúrázik, a múltkor pedig szóra se méltatta az új kombinéját. Ez csak azt jelentheti, hogy a férfi megcsalja. Baldi egyre idegesebb, és ezt Albin is látja rajta. Azt mondja partnerének, hogy ne fogja vissza magát, üsse csak meg nyugodtan. Néhány perccel később Zaza már teljesen átöltözve, vidáman skálázik, és készül a színpadra. A szeme alatti monoklit ugyan borogatni kell még egy picit, de semmi komoly, a lényeg, hogy Renato még mindig szereti. Mialatt Zaza a színpadon „senyved”, Renatóhoz látogató érkezik: egy jóképű fiatalember. Baldi úr meghatottan fogadja a vendéget, megöleli és megcsókolja. Végre meghitt kettesben lehetnek, senki nem fogja zavarni őket, a női ruhában pipiskedő „szobalány”, Jacob is kimenőt kapott! A látogatóba jött fiatalember, Laurent bejelenti, hogy hamarosan megnősül. Renatót megdöbbenti a hír. Természetesen titkon mindig remélte, hogy fia nem olyan lesz, mint ő, de azért a bejelentés váratlanul éri.A valóság valószínűleg más volt, mint a film, ugyanis a fiatalembert alakító Rémi Laurent 1989-ben, AIDS-ben elhunyt. 32 éves volt. Elvégre nem azért nevelgette és dédelgette őt éveken át, hogy jöjjön egy ronda némber, és elvegye tőle. Baldi úr megfenyegeti Laurent-t, hogy többé nem teheti be a lábát hozzá, és semmit nem fog tőle kapni, ha megházasodik. A fiatalember rezzenéstelen arccal veszi tudomásul az elhangzottakat, és távozni készül. Renato belátja, hogy gyenge próbálkozása kudarcot vallott. Magához öleli a fiát, és áldását adja a tervezett esküvőre.

jobbra|bélyegkép|250px|Renato Baldi (Ugo Tognazzi)

Ezalatt Párizsban már korántsem mennek ilyen könnyen a dolgok. A bájos menyasszony édesapja ugyanis nem más, mint az Erkölcsvédő Liga oszlopos tagja, Charrier képviselő, és ami azt illeti, sznobizmusért és bigottságért a feleségének sem kell a szomszédba mennie. Andrea bejelentését a tervezett esküvőről olyan nagy felzúdulás fogadja, hogy a lány azt már be sem meri vallani, hogy leendő apósa és „anyósa” valójában mifélék. Azt hazudja, hogy vőlegényének papája kultúrattasé az olasz nagykövetségen, a mama pedig otthon neveli a gyermekeket. A Charrier szülők megkönnyebbülve hallják, hogy az új rokonsággal minden a legnagyobb rendben lesz, ám az apa ennek ellenére ellenzi a kézfogót. Közben Saint-Tropez-ban újra kitör a cirkusz. Albin most amiatt méltatlankodik, hogy Renato rejtegette előle a fiát, nem akart osztozni rajta. Baldi úr erre bejelenti a tragikus hírt Laurent nősüléséről. Ezen Zaza is megdöbben. De mi ez a megdöbbenés ahhoz képest, amiben Charrier úrnak van része, miután telefonon értesül az Erkölcsvédő Liga elnökének váratlan haláláról? A csapást súlyosbítja, hogy az elnök urat egy prostituált ágyában érte a halál, ráadásul az örömlány még kiskorú, s mindennek tetejébe még színes bőrű is. Charrier úr tisztában van azzal, hogy mozgalmuk pillérei alapjaiban rendültek meg elnökük dicstelen elmúlásával. A sajtó a szájára fogja venni a Ligát, melynek előhírnökeként rövidesen érkezni kezdenek az első gúnyolódó telefonok. Az áldatlan helyzetből Madame Charrier javasol kiutat: lányuk pompás esküvője egy feddhetetlen családi háttérrel rendelkező fiatalemberrel elfeledtetné az elnök miatti botrányt. A frigyre akár még a pápa áldását is kérhetik!

balra|bélyegkép|250px|A boldog fiatalok (Rémi Laurent és Luisa Maneri)

A mulatóban Zaza újabb jelenetet rendez, sérelmezi, hogy Renato egy faragatlan kezdőt akar ráerőltetni, aki próba közben még a rágógumit is a sztár arcába fújja. Baldi úr nem nagyon tud Albinre figyelni, mert Laurent újabb bejelentéssel döbbenti meg. Jövendőbelijének szülei látogatóba jönnek, és ők úgy tudják, Baldi úr diplomata, kedves felesége pedig családanya. Nem szabad megtudniuk, hogy lányuk nem mondott igazat. Renato most már meg van győződve arról, hogy leendő menye nem normális, Laurent szerint azonban megúszhatnák a dolgot. El kéne küldeni Albint egy kis időre, a lakást pedig átmenetileg átrendezni, eltüntetni a frivol berendezési tárgyakat. Renato a lakás átformálásába még csak-csak beleegyezik, no de az Albinnel való beszélgetést már nem szívesen vállalja. Pedig muszáj, ugyanis időközben Charrier úr kénytelen bejelenteni a sajtónak lánya tervezett esküvőjét, a sofőrt pedig utasítja, hogy csomagoljon. A szótlan alkalmazott némi pénz fejében hajlandó elárulni az újságíróknak, hogy az úti cél Saint-Tropez. Renato aggodalmat színlelve próbálja Albint távozásra bírni. Megjegyzi, hogy nagyon rosszul néz ki, ráférne pár nap pihenő. Zaza persze átlát a szitán, és megsértődik azon, hogy Renato épp kapcsolatuk évfordulóján dobja ki őt az otthonukból. Baldi kénytelen bevallani, hogy Laurent érdekében cselekszik. Albin azonban maradni akar, ragaszkodik ahhoz, hogy ő fogadja a vendégeket, különben sosem lépi át a ház küszöbét. Amikor viszont meglátja, hogy a türelmetlen fiatalember már hozzá is fogott a lakás átrendezéséhez, sértődötten bejelenti, hogy távozik, és egy színpadias búcsújelenet után elindul. Renato utánamegy, és mi mást tehetne, beleegyezik, hogy maradjon. Beülnek egy vendéglőbe, hogy megbeszéljék a részleteket. Albin szerint eljátszhatnák, hogy ő Laurent bácsikája. Renato szerint erre semmi esély, Zazának egyetlen férfias gesztusa sincs. Megpróbál megtanítani neki néhány férfias mozdulatot, de egyrészt Albin teljesen reménytelen esetnek tűnik, másrészt ami Renato férfias megnyilvánulásait illeti, azokon is van még mit fejleszteni. Albin kimegy a mosdóba. A pultnál az egyik vendég buzinakA magyar szinkron szóhasználata. nevezi. Zaza visszamegy Renatóhoz, hogy beszámoljon az incidensről. Itt az alkalom, hogy Baldi úr látványosan szemléltesse, mit tesz egy ilyen helyzetben egy igazi férfi.

A következő jelenetben Albin otthonukban borogatja Renato homlokát. Maximálisan elégedett a férfi viselkedésével, egyenesen büszke rá. Szerinte nevetségesnek tűnt Renato mellett az a nagy melák: amikor például ráült Baldira, és megpróbálta beleverni a fejét a padlóba, Zaza szinte már megsajnálta azt az ostoba behemótot! Renato közli fiával a megváltoztathatatlan tényt: Albin marad! Mégiscsak a barátja, s mellesleg a mulató részvényeinek 80%-a is az övé. A helyzeten persze sokat segíthetne egy valódi nő, mondjuk Laurent igazi édesanyja. A fiú hallani sem akar az anyjáról, aki annak idején lemondott róla, és mondani sem kell, hogy az ötlet Albint se villanyozza fel. Renato azonban hajthatatlan, ezért Zaza vele tart. Simone Deblon, Laurent édesanyja egy komoly cég elnökasszonya. Amint meghallja, ki keresi, azonnal fogadja a látogatót. Albin is be akar menni az irodába, Renato azonban jobbnak látja, ha kívül marad. Simone készségesen beleegyezik abba, hogy lemondja az esti programjait, és fia kedvéért részt vegyen a színjátékban. Felidézi első találkozását és egyetlen együttlétét Renatóval, akinek jelenléte egészen felizgatja. Valósággal leteperi a férfit, miközben lábával észrevétlenül megnyomja a „Tilos belépni!” utasítással egyenértékű piros lámpa nyomógombját. Az előtérben várakozó féltékeny Albin figyelmét nem kerüli el, amikor kigyullad a piros fény. Benyit az irodába, és in flagranti találja Renatót és Simonét. Nincs mit tenni: a vérig sértett Albin úgy dönt, tényleg távozik. Nemcsak a mulatóból, hanem az élők sorából is. Mindezt persze a tőle megszokott teatralitással adja elő, Renato pedig élcelődik rajta, hátha jobb belátásra bírja. Hiába fáradozik, Albin elmegy. Baldi az állomáson talál rá: kibékülnek, és együtt visszamennek.