Sumartin falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében, Brač szigetén. Közigazgatásilag Selcához tartozik.
Fekvése Splittől légvonalban 42 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délkeletre Brač szigetének keleti csücskén fekszik. A sziget legkeletibb, egyúttal legfiatalabb tengerparti települése. Kompjárat köti össze a túlparti Makarska kikötőjével. Kedvelt nyaralóhely, buja mediterrán növényzetével, hangulatos utcácskáival, kis templomával. A kikötőből rálátás nyílik a szemben fekvő Makarskára, és a Biokovo égnek meredő, kopár hegyeire. Apró kavicsos tengerpartja, kis öblei megkapó látványt nyújtanak.
Története Ez a terület a 12. századtól a povljai kolostor birtokai közé tartozott. Ekkor már állt a Szent Miklós-hegy tetején a sziget egyik legrégibb temploma a Szent Miklós templom. 1288-ban az itteni Vrello nevű helyet kis halásztanyaként említik. 1320-ban a Sumartini-öblöt még Sitno néven ismerték. Sumartint 1646-ban Hercegovinából érkezett menekültek népesítették be. A 17. században a török megszállta a mai Horvátország és Bosznia-Hercegovina jelentős területeit menekülésre kényszerítve sok keresztény családot. Ekkor érkezett a szigetre a makarskai rendfőnök Petar Kubat atya, aki a makarskai kikötőben tíz, a dalmáciai Zagora és Hercegovina térségéből menekült családdal szállt hajóra biztonságos menedéket keresve. A hajó 1646. november 11-én a mai Sumartinnál kötött ki. Ott egy romos bizánci stílusú épület alapjaira építették fel régi védőszentjük, Szent Márton tiszteletére szentelt első plébániatemplomukat, melyről a település a mai nevét kapta. Az új helyet azonban ekkor még arról a magaslatról, mely tájékozódásukat segítette Vrh Bračának, azaz Brač hegyének nevezték el. Mivel a település főként a tengerparton létesült és csak kis mértékben húzódott fel közeli lejtőkre, földművelésre alkalmatlan volt, így az új lakosság megélhetését is a tenger adta. Ezért lakói főként halászok, hajóácsok lettek. Lakói kezdetben a gornji humaci plébániához tartoztak, majd 1714-ben a településnek önálló plébániája lett. Első plébánosa a helyi születésű Frano Borojević volt. A 18. század közepén a település keleti szélén az akkori ferences szerzetes és költő Andrija Kačić Miošić atya ferences kolostor építésébe kezdett. A lakosság száma egészen 1784-ig fokozatosan nőtt, ekkor azonban egy nagy járvány a lakosság felét (mintegy 200 embert) elpusztította. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. 1913-ra felépült a település új plébániatemploma. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben 474 lakosa volt.
Népesség Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 423 475 550 608 751 724 0 579 575 586 522 445 544 618 482 474 (1921-ben lakosságát Selcához számították.)
Nevezetességei Az Angyalok királynője tiszteletére szentelt plébániatemploma annak a régi templomnak a helyén áll, melyről a település a nevét kapta. A régi Szent Péter templomot 1911-ben bontották le és még abban az évben elhelyezték az új templom alapkövét. Az építés Pressela építész tervei szerint 1913-ban fejeződött be és még az évben Szent Márton ünnepén megtörtént a felszentelése is. A kruškai Szent Miklós kápolnaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4782. a sziget legrégibb szakrális építményei közé tartozik. A kora román stílusú épület karcsú négyszögletes kupolájával a sziget legszebb hasonló típusú épületeinek egyike. A Szent Rókus kápolnát Veliko Brdo településrész lakói építették 1696-ban, később a ferencesek vették át. A falutól keletre az azonos nevű földfokon áll, ahol később a helyi temető is létesült. Sumartin közepén a Glavicán áll a Szent Szpiridon kápolna. A ferences kolostortÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5000. a 18. század közepén építették. Itt élt és alkotott a híres ferences költő Andrija Kačić Miošić atya. A kolostor múzeumában értékes művészeti alkotásokat őriznek. Közülük említésre méltó a kora barokk „Utolsó vacsora” ábrázolása a 17. század második feléből. Könyvtára több ősnyomtatvánnyal, kódexszel, misekönyvvel rendelkezik. Nagy helyi történeti jelentőségük van az 1665 és 1755 között bosnyák írással vezetett anyakönyveknek.
Híres emberek Itt tartózkodott és alkotott Andrija Kačić Miošić (1704.-1760.) atya, horvát költő, ferences szerzetes, az itteni kolostor építésének kezdeményezője volt. Itt született 1761-ben Andrija Dorotić atya, ferences szerzetes, író, a filozófia és a teológia professzora. Itt született 1917-ben Mario Puratić a 20. század feltalálóinak egyike, aki a halászati technológia területén alkotott maradandót.
Galéria
Jegyzetek
Források Selca község hivatalos oldala Brač sziget információs portálja Sumartin története és nevezetességei Bács Gyula (1981)
További információk Prostorni plan uređenja općine Selca – Selca község rendezési terve.
Kategória:Split-Dalmácia megye települései Kategória:Brač települései