A Sopianicum a Dél-Dunántúlt felölelő Praeilliricum flóravidék délkeleti flórajárása. Az erős szubmediterrán hatás miatt többen máig az Illiricum flóratartomány részének tekintik (néhány évtizede ez a nézet még meglehetősen általános volt).
Földrajzi helyzete
A teljes Baranya vármegye mellett Tolna déli részeit öleli föl.
Tájegységei
Mecsek, Baranyai-dombság, Geresdi-dombság, Szekszárdi-dombság, Völgység.
Egyes kutatók ide sorolják a Villányi-hegységet is, mások szerint azonban ez afféle szigetként a nyugat-balkáni flóratartomány szlavóniai flóravidékének része.
Földtani felépítése
A Nyugat-Mecsek alapjában a földtörténeti középkor elején leülepedett karbonátos, a Kelet-Mecsek ennél fiatalabb törmelékes üledékes kőzetekből áll. Ezek között helyenként alkáli bazalt, illetve fonolit lávát szolgáltató vulkánok törtek a felszínre. A környező dombhátakon lösz rakódott le a jégkorszakban. Alatta többnyire pliocén korú tengeri üledékeket találunk, de a Geresdi-dombságon, az úgynevezett Mórágyi rögben a lösz alól erősen átalakult kőzetek (kristályos pala, gneisz, gránit) bukkannak a felszínre.
Éghajlata
Magyarországon itt, különösen a Mecsek és a Villányi-hegység mészkőhegyeinek déli lejtőin érezhető legjobban a szubmediterrán hatás. A kontinentális jelleg keleten (Völgység, Szekszárdi-dombság, Baranyai-dombság) erősödik fel.
Jellemző növénytársulások és fajok
Növényzete a Pannonicum és az Illiricum flóratartomány közötti, átmeneti jellegű.
Mecsek
A hegység változatos földtani felépítésének is köszönhetően növénytakarója igen változatos: abban mészkedvelő és mészkerülő növénytársulásokat egyaránt találhatunk.
Mészkedvelő növénytársulások
Mészkő sziklagyepek és lejtősztyeppek: mecseki varjúháj (Sedum neglectum ssp. sopianae) – endemikus alfaj; szarvas bangó (Ophrys scolopax ssp. cornuta). Sziklaerdők (Tilio argenteae-Fraxinetum orni) és tetőerdők (Aconito anthorae-Fraxinetum orni): kaukázusi zergevirág (Doronicum orientale); Borhidi-csillagvirág (Scilla vindobonensis subsp. borhidiana) – endemikus alfaj. Karsztbokorerdők: baranyai peremizs (Inula spiraeifolia); majomkosbor (Orchis simia). Melegkedvelő tölgyesek (Tamo-Quercetum virgilianae): molyhos tölgy (Quercus pubescens); jerikói lonc (Lonicera caprifolium); illatos hunyor (Helleborus odorus); pirítógyökér (Tamus communis); szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus). Cseres-tölgyesek: bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis ssp. banatica): Keleti-Mecsek; keleti zergevirág (Doronicum orientale); illatos hunyor (Helleborus odorus); pirítógyökér (Tamus communis); szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus); ezüst hárs (Tilia tomentosa). Gyertyános-tölgyesek, bükkösök, szurdok- és törmeléklejtő-erdők: ezüst hárs (Tilia tomentosa), pirítógyökér (Tamus communis), kispárlófű (Aremonia agrimonioides), szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum), tarka lednek (Lathyrus venetus), illatos hunyor (Helleborus odorus), arany baraboly (Chaerophyllum aureum), olasz müge (Asperula taurina ssp. leucanthera).
Mészkerülő növénytársulások
Égerligetek: borostás sás (Carex strigosa). A szelídgesztenyéseket minden bizonnyal a római korban telepítették. Hasonképpen a rómaiak telepíthették a mészkerülő tölgyeseket (Luzulo forsteri-Quercetum petraeae) és bükkösöket (Helleboro odori-Fagetum). Aljnövényzetükben él: vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea); délvidéki perjeszittyó (Luzula forsteri). gyertyános-tölgyesek (Asperulo taurinae-Carpinetum).
Dombvidékek A Völgység, a Baranyai-, a Geresdi- és a Szekszárdi-dombság erdeinek növényzete a Mecsekéhez hasonló, csak kissé fajszegényebb.
Érdekesek viszont az erdőszéleken néhol fellelhető, töredékes löszgyepek. Ezek jellemző növényei: gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata): Baranyai-dombság (Nagyárpád); rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea): Baranyai-dombság; szennyes ínfű (Ajuga laxmannii); erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris).
Források
Kevey Balázs: Növényföldrajz Kempelen Farkas digitális tankönyvtár
Kategória:Flórajárások