bélyeg|balra|500px|A Föld geozoológiai beosztása Alfred Russel Wallace szerint
Alfred Russel Wallace OM (Usk, Monmouthshire, Wales, 1823. január 8. – Broadstone, Dorset, Anglia, 1913. november 7.) brit természettudós, felfedező, geográfus, antropológus, és biológus.
Élete és munkássága
Előbb építész testvérének üzletében dolgozott, azután kizárólag a természettudományokra adta magát. Bates barátjával 1848-ban Brazíiliába utazott és 1852-ig átkutatta az Amazonas és Rio Negro folyamok partvidékeit. Visszatérve Angliába, kiadta e tapasztalatairól írott művét: Travels on the Amazon and Rio Negro (1853, új kiadás: 1870) és 1854-ben ismét útra kelt a Szunda-szigetekre. Nyolc évig kutatott a Maláj-félszigeten és Új-Guinea vidékén, különös tekintettel az ottani állat- és növényvilágra.
Alfred Russel Wallace Charles Darwintól függetlenül fejlesztette ki a természetes szelekció elméletét, amit 1858-ban publikált (On the tendency of species to form varieties; and on the perpetuation of varieties and species by means of natural selection).Douglas Palmer: Evolúció. Az élet története. Peter Barrett illusztrációival. GABO Könyvkiadó, 2009. , p. 10. Ezzel arra sarkallta Darwint, hogy saját munkáját a tervezettnél korábban (1859-ben) tárja a nyilvánosság elé. Wallace komoly terepmunkát végzett először az Amazonas-medencében, később a maláj szigetvilágban, ahol azonosította az Indonéziát két részre osztó Wallace-vonalat: ettől délkeletre az állatok az ausztrál, északnyugatra az ázsiai faunához állnak közelebb. Őt tartják a 19. század vezető állatföldrajzi szaktekintélyének és néha a „biogeográfia atyjaként” is emlegetik. A 19. század egyik legfontosabb evolúciós gondolkodója volt, és sok további felfedezéssel járult hozzá az evolúciós elmélethez, beleértve a figyelmeztető színek fogalmát és jelentőségét az állatvilágban és a Wallace-effektust – azt a hipotézist, mely szerint a természetes szelekció a hibridizáció elkerülésére irányuló akadályok felállításával hozzájárul a speciációhoz.
Wallace-t vonzották az eredeti ötletek. Spirituális életszemlélete és az emberi tudat anyagtalan eredetébe vetett hite ártott a tudományos közösséggel, kiváltképp a kor többi evolúciópárti gondolkodójával tartott kapcsolatának. Tudományos munkája mellett társadalmi aktivista is volt, aki igaztalannak vélte a 19. századi Anglia szociális és gazdasági rendszerét. A biogeográfia iránti érdeklődése oda vezetett, hogy az elsők között ismerte fel, miként hat az emberi tevékenység a természetes környezetre.
Tudományos és szociális területen egyaránt termékeny író volt. Indonéziai és malajziai útibeszámolója a kor egyik legismertebb és legbefolyásosabb tudományos naplója. Az evolúció kérdéskörével 1850 tájékán kezdett foglalkozni, és mintegy nyolc év alatt dolgozta ki elméletét, ami értelemszerűen kevésbé volt részletes, mint Darwiné, aki 1837-től foglalkozott a témával.
Magyarul megjelent művei A gyakorlati spiritualizmus védelme; ford. Madách Aladár; Rényi biz., Bp., 1913 (Lelki tünemények)
Jegyzetek
Források
Fordítás
Az angol szócikk forrásai
Vol. 1, Vol. 2
Kategória:Brit antropológusok Kategória:Brit zoológusok Kategória:Walesi utazók, felfedezők Kategória:A Royal Society tagjai Kategória:19. századi tudósok Kategória:1823-ban született személyek Kategória:1913-ban elhunyt személyek